Nemrégiben az anyósom és apósom urnáját őrző templomban tettük tiszteletünket. Csendben ültünk a padon, ujjaink összekulcsolva, kizárólag csak rájuk gondoltunk. Az áhítatos csendet egy középkorú cigányasszony jötte zavarta meg, illedelmesen köszönt, és közölte velünk, mivel nagyon beteg volt, csak most tudott hozni egy kis virágot a Szűz Máriának. A frissen vágott, sárga kerti virágot, gondosan vázába rendezve, feltette az apró oltárra. Keresztet vetett és illedelmesen elbúcsúzott tőlünk.
Hazafelé tartva eszembe jutottak azok a látogatásaim, amikor többek között, cigányok vártak otthonaikban, hogy riportommal segítsek ügyes bajos dolgaikat megoldani. Már elfelejtettem problémáikat, de azt világosan látom most is, amint beléptem szobájukba, vagy konyhájukba, elsőként a falon legfőbb helyet elfoglaló Szűz Mária ismert képe tűnt fel előttem. Ezt szinte kivétel nélkül valamennyi lakásban felfedeztem.
Ebből ugyan a vallásukra vonatkozóan nehéz lenne bármiféle következtetést is levonni, nem ismerek a felekezeti hovatartozásukra semmilyen statisztikát, kizárólag kevés tapasztalatomra hagyatkozom. De a cigány otthonokban látott Szűz Mária képeken túl, a temetőben, ahol szüleim nyugszanak, a cigány sírhelyeken is szinte kivétel nélkül kereszteket látok, melyek ugyancsak a katolikus vallásukra utalhatnak. Talán ezzel is összefügghet az többféle változatban ismert középkori legenda, mely szerint a cigány – hogy enyhítsen szenvedésén – egyet ellopott a Krisztus keresztre feszítéséhez odakészített szögek közül. Sőt, ha a történeti tényeket nézzük, az is kiderül, hogy az Európa felé vándorló cigányság Örményországba érkezve, már a 8. században – tehát jóval korábban, mint mi – felvette a kereszténységet.
Ettől függetlenül azt is olvastam, hogy hazánk egyik kis falujában a korábban katolikus romaközösség ma már Buddha tanait követi, továbbá, hogy újabban a Hit Gyülekezete és a Pünkösdi Közösség is egyre több cigány hívőt tudhat magáénak. Ez utóbbi jelenség Európa más országában is egyre inkább tért hódít, a határainkon túl lakó cigányok közül ugyancsak sokan válnak a kisegyházak híveivé. Ettől függetlenül máig fennmaradt a cigányok azon szokása, hogy ahol élnek, az ott élő emberek vallását veszik fel, Indiában például a legtöbbjük a hinduizmus valamelyik irányzatát követi, míg az arab országokban élő, vagy az iráni, török, boszniai és macedóniai cigányok a muszlim vallást vallják magukénak, az Észak-Európában élők protestánsok, a szerb és román cigányok pedig többségükben ortodox keresztények. Érdekes jelenség, hogy a Balkán-félszigeten élő cigányok - teljesen mindegy, hogy muszlimok, vagy keresztények-e - szívesen imádkoznak egymás templomaiban. És az is természetes számukra, hogy az általuk felvett vallás tanítása ellenére, változatlanul sokan hisznek a természetfeletti lényekben, visszatérő lelkekben, ártó szellemekben és az átok rontásában. Számomra mégis az a legfurcsább, hogy nálunk élő cigányok vallási szokásaiban az Indiára jellemző hinduizmusnak - annak ellenére, hogy a kutatások szerint az őshazájuk India - ma már nem sok nyoma található.
Ugyanakkor vallásukat, misztikummal és babonákkal kevert hitvilágukat részben még ma is a Pallas nagy lexikonában róluk írt összefoglaló jellemzi, melyből az alábbiakban idézek: „Ámbár mindnyájan keresztényeknek vallják magukat s tényleg meg vannak keresztelve, mégis alig van fogalmuk a vallásról. Egy felsőbb lényt, Isten (del v. devla), név szerint ismernek ugyan, de tulajdonságairól a leghomályosabb fogalmuk van. Krisztusról annyit tudnak, hogy gazdag király volt, kit a zsidók megöltek. A keresztény mennyországról nincs semmi fogalmuk, de van a pokolról, mint az ördögök lakásáról. Hogy a cigányok ördöge a keresztény hitvilágból származott, arra mutat az is, hogy mindig szoros összeköttetésben lép fel a boszorkányokkal. Azt hiszik, hogy van 77 nagy ördög és 7 kis ördög, kik a «legnagyobb ördög» (legbareder beng) vagy ördögkirály (bengeszkro kraj) uralma alatt állanak, ki ismét nagyanyjának engedelmeskedik. Ezt úgy hozta létre az isten, hogy undorodva egy kígyóra köpött. Mikor ily módon létrejött az ördög nagyanyja, rögtön megszülte az első ördögöt és azóta minden hétezredik évben egy-egy ördögöt hoz a világra oly módon, hogy maga magának a combjába harap. Az ördögök a földön laknak és csak minden héten egyszer, még pedig vasárnap gyűlnek össze nagyanyjuknál, ki a föld alatt a pokolban lakik és egész héten át óriási tűz mellett főzi-süti az ördögök számára a vasárnapi ebédet. Az ördögöknek nincs feleségük, hanem földi nőkkel élnek, kik így boszorkányokká válnak. Az ördögfogalom nem régóta honosodott meg a cigányoknál és akárhány törzsnél a betegségi démonokkal azonos, sőt azok helyébe lépett; valamely nő úgy válik boszorkánnyá, hogy az ördöggel vagy a betegségi démonnal közösül.”

Kommentek
archivált tartalomSzolnoki Csibész #1
Szia nagyon helyes a fel vetésed én is ezen az elven mondom ki tiszta lelki ismerettel hogy Indiához mint ős haza semmi közünk át utazok lehetünk de semmi egyéb.
2014-10-04 17:20:21