Kézdiagnosztika

Ma már léteznek olyan biztosító társaságok, melyek az életbiztosítás megkötése előtt a szerződő fél tenyér- és ujjrajzolatát is megvizsgáltatják. Nyugaton a kórházakban nemcsak a csecsemők lábáról, hanem a tenyerükről is lenyomatot vesznek. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a kéz tanulmányozása révén - bizonyos genetikai rendellenességek mellett - számos mentális és fizikai betegség is felismerhető. Az időben felderített kórisme alapvető jelentőségű az alkalmas gyógymód meghatározásában. Vannak esetek, amikor a vér-, vizeletvizsgálat, de még a röntgenkép elemzése sem elegendő a helyes diagnózishoz. A kézteszt ilyenkor még az orvosnak is segítséget nyújthat. A kézdiagnosztika legfőbb jelentősége azonban a prevencióban van, a kéz jelei és vonalai ugyanis sokkal hamarabb mutatják bizonyos betegségek bekövetkeztének valószínűségét, egyes gyanús jelek a kézen már akkor észrevehetők, amikor a szokásos vizsgálati módszerek még semmit sem fednek fel. Egy időben végzett, jó kézelemzés lehetőséget nyújt a betegség megelőzéséhez, s ezáltal nagy mértékben hozzásegít az egészséges élethez.

A könyv letöltése PDF formátumban

A kézelemzés története

Az analízis módszere

A kézelemzés története (részletek)

Noha a kézjóslás eredetéről viszonylag keveset tudunk, a dél-franciaországi Bara Baham barlang sziklafalán talált 40 ezer éves kézrajzok, valamint Amerikában a kőkori indiánok hátrahagyott kézábrái egyaránt azt bizonyítja, hogy már az ősember is megfigyelte, tanulmányozta a kezét. A feljegyzések szerint a kínaiak, már az időszámítás előtti időkben magas szinten művelték a Csiang Cseo-t, vagyis a kézformák és a tenyéren látható vonalak tanulmányozásán alapuló kézolvasást. Ám a palmisztria nem csupán Kínára szorítkozott, elterjedt volt a kézjóslás Tibetben, Babilonban, Egyiptomban és Perzsiában is, Közel-Keleten a papok és orvosok elismert foglalkozásként űzték az Ilm-ul-kaff-t. A kézelemzés származási helyének azonban a legnagyobb valószínűséggel India tekinthető (…)

Európában elsősorban a görögök kutatták intenzíven a tenyér titkait. Tőlük ered a cheir (kéz) és a sophia (bölcsesség) szavak összevonásával alkotott cheirosophia elnevezés. A görög bölcsek némelyike igen magas szinten foglalkozott a kézelemzéssel. Arisztotelész – aki meg volt győződve arról, hogy a jó rajzolatú tenyérvonalak kiváló tulajdonságokat és jó egészséget jeleznek a – De coelo et mundi causa – című munkájában a következőt írta:

„Ezek a vonalak nem minden ok nélkül íródtak az emberi kézbe, égi befolyásról tanúskodnak és az ember egyéniségéről beszélnek.”

Platón szintén meggyőződéssel hirdette, hogy az emberi szervezetet befolyásolják a csillagok. Abból az alapfeltevésből kiindulva, hogy a tenyér dombjain raktározódik el az ujjakon beáramló kozmikus energia.

A középkor híres tudósai: Paracelsus, Geromino Cardano, Albertus Magnus ugyancsak szívesen mélyedtek el az akkortájt virágkorát élő tenyérolvasásban. Az orvosegyetemeken tantárgyként oktatták a kéz vizsgálatát. Az első kézelemzéssel kapcsolatos könyvet 1448-ban adták ki. Szerzője, Hartlieb, III. Albert bajor herceg feleségének ajánlotta összeállítását (…) Az első egészséggel, gyógyítással foglalkozó kézelemző mű – az orvosként praktizáló Philippus May tollából „Chiromantia Medica” címmel – 1697-ben látott napvilágot. A hosszú időn keresztül tudományként űzött tenyérolvasást a felvilágosodástól kezdődően áltudománynak minősítették, a babona bélyegét sütve rá (…) A XX. században többször is felvetődött annak a gondolata, hogy a tenyérolvasást egzakt tudományként visszahozzák a gyakorlatba. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a kéz az emberi testnek olyan része, mint fának a levél, vagyis minthogy a kéz valamennyi szerv szolgája, a rajta nyomon követhető jelek nem lehetnek a véletlen eredményei.

A kéz azonban magasabb szintű vizsgálatra is alkalmas. Ennek fontosságát már felfedezte a tudományos világ is: a tenyéranalitikát orvosok, biológusok, antropológusok, humán genetikusok tudományos eszközként diagnosztizálásra, prognosztizálásra alkalmazzák. Néhány vizsgálati módszerük mindenki által ismert, köztudott, hogy például az imbecillisekre a tömpe ujjak jellemzők, a Down-kórosokra a majomredő, a rubeóla szindrómára a Sydney-vonal, vagy a polidaktiliára a táltosok ismertetőjegye, a pluszujj.

A bőrgrafológusok ugyancsak tudományos módszereik segítségével keresnek a bőrrajzolatok alapján összefüggéseket a nagyobb embercsoportok között, de a tenyér redőzetének alakulásából kimutathatók az örökletes tényezők és a kromoszóma-rendellenességek: például a bőrléc-rajzolatok vizsgálata alapján az ikrekről megállapítható, hogy azok egy- vagy kétpetéjűek-e. (…)

Charlotte Wolff statisztikai vizsgálatai során határozott korrelációt fedezett fel bizonyos betegségek előfordulási gyakorisága, és a kézformák valamint a kézvonalak alapján azonosított különböző jellemtípusok között. Kretschmer német pszichiáter számos kísérlettel támasztotta alá, hogy az általa meghatározott három „kretschmeri” testtípushoz, kizárólag a rájuk jellemző három kéztípus tartozik. Friedman még a normális formájú kezeknél is megfigyelt összefüggéseket a kéz milyensége és a mentális típusok között. Eckstein, a bőr szerkezetének osztályozása közben arra a megállapításra jutott, hogy a bőrt karakterológiai vizsgálatokon túl előjelzésre is fel lehet használni. Sok nyugati kórházban már rutinszerűen leveszik az újszülött tenyérlenyomatát a későbbi összehasonlítás érdekében. Mint ahogy elvétve fordul elő a jellemmel, a lelkialkattal, a szellemi kvalitással ellentétes kéz, jogosan feltételezhető ugyanez az egészségi állapotra is. Ha mégis találkoznánk ilyennel, az kizárólag valamilyen genetikai tényezőre vezethető vissza.Önmagában persze a genetika nem ad magyarázatot a kezek különbözőségeire, a legelfogadhatóbbnak az a feltételezés látszik, hogy az örökletes tényezők csak a kéz általános, durva karakterét, körvonalát, minőségét határozzák meg, alakjának finomabb vonásai viszont már magáról az egyéntől származnak, vagyis az egyén életvitele, fejlődése módosító hatással van a kéz minőségére. Ám nemcsak a kéz bír különös kifejező erővel, hanem, mint ahogy Révész Géza „Az emberi kéz” című könyvében megemlíti, egészségünkről pusztán a bőr színe is nagyon sokat elárul.

Az analízis módszere

A kéz tanulmányozása révén számos mentális és fizikai betegség felismerhető. A betegség felderítése alapvető jelentőségű a megfelelő gyógymód meghatározásában. Olykor a laboratóriumi vizsgálat eredménye, de még a röntgenkép elemzése sem elegendő a tökéletes diagnózishoz. A kézteszt is segítséget nyújthat az orvosnak a helyes kórisme felállításában. A kéz jelei és vonalai sokkal hamarabb mutatják bizonyos betegségek bekövetkeztének valószínűségét, egyes gyanús jelek a kézen már akkor észrevehetők, amikor a szokásos vizsgálati módszerek még semmit sem fednek fel. Egy jó kézelemzés ismeretében lehetőség nyílik a betegség megelőzésére, ami nagymértékben hozzásegít az egészséges élethez.

Az embereket oly gyakran foglalkoztató kérdésekre, mint „Visszanyerhetem az egészségem?”, vagy „Beteg leszek?”, a passzív kéz mellékvonalai alapján kaphatunk választ, ugyanis ezek mutatják a felépülés vagy a megbetegedés lehetőségét. Ne feledjük azonban, hogy ezek a másodlagos vonalak (mindkét kézen) néhány hét, hónap leforgása alatt megváltozhatnak. Az is elképzelhető, hogy a tenyér vonalai kémiai (gyógyszeres) vagy egyéb kezelés révén megjavulnak.

Általánosan elfogadott megállapítás, hogy akinek gyengék a fővonalai, az a kisebb, enyhe lefolyású betegségekre fogékony. Ezekből sokat meg is kaphat, azonban ettől még hosszú életet élhet. A halovány, rosszul rajzolt vonalak korai felismerése különösen a kisgyerekek kezén fontos, ezáltal ugyanis elkerülhetjük fizikai túlterhelésüket. A gyenge vonalak megerősítésére jelenleg semmilyen eljárás nem ismeretes, a gyakorlatok sem javítanak rajtuk.

Ha a passzív kéz jó vonalakat mutat, és negatív jelek nincsenek rajta, akkor jó esély van arra, hogy az aktív kéz is hasonló lesz. (Aktív kéznek jobbkezeseknél a jobb kezet, balkezeseknél a bal kezet tekintjük.) Ahhoz azonban, hogy valamilyen törvényszerűséget, kapcsolatot lehessen közöttük megállapítani, ma még meglehetősen kevés megfigyelés áll rendelkezésre. Különösen a fizikai és a mentális egészség területén van sok vizsgálatra szükség, a hasonló betegségeket mutató tenyérlenyomatok összehasonlítása révén.

Az egészség nemcsak az élet, hanem a siker, a karrier szempontjából is az egyik legfontosabb tényező. Az ideális kezet markáns, jó életvonal, erős fejvonal, megfelelő körömjelek és az egészségvonal hiánya jellemzik. Azonban az ember boldog és sikeres lehet néhány örökölt negatív egészségjellel is. A negatív jelek elsősorban a dombokon találhatók. Ezek a jelek többnyire olyan vonalak, amelyek gyengítik a dombok tulajdonságait, képességeit. Ezenkívül a dombokon lehetnek rácsok és keresztek is, melyek hasonló korlátozó, vagy gyengítő hatással rendelkeznek.

Szerencsére a legtöbb nem egészséges kézen pozitív jelek is találhatók, melyek semlegesítik a betegségre utaló deformációkat. A legtöbb hiányosságot, valamilyen károsodást hordozó kézen szerencsére kompenzáló tényezők is találhatók. Érdemes megjegyezni, hogy a különböző vonalakon az örökletes fizikai vagy érzelmi fogyatékosságok, valamint azok kompenzáló tényezői egyaránt fellelhetők.

Az egészség hiánya hatással van a fizikai energiaszintre. (Megjegyezzük, hogy jelen esetben örökölt általános gyengeségről, nem pedig időszakos betegségről van szó). Az ember számára segítséget nyújt egészségi problémájának megértéséhez, ha idejében felismeri a betegségnek megfelelő kézjel-deformációkat.

Sok minden függ az energia-szinttől. Ennek nagysága a hüvelykujj első percének vizsgálatával állapítható meg. Mindannyian egy bizonyos energiamennyiséggel születünk. A nagy hüvelykujj hatalmas energiát jelképez. A hüvelykujj és az életvonal milyenségéből meghatározhatók azok a periódusok, amikor az egyén energiája csökken, illetve amikor nekilódul. Ez tisztán örökletes trend. Néhány kéz nagy erővel, hatalmas energiával indul, ám a fel- és leszálló periódusokat követően az élet későbbi szakaszában fokozatosan elgyengül. Más kezek kevés erővel indulnak, s az életük során építik fel energiaszintjüket. Természetesen a két véglet között számtalan átmenet létezik.