„Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden haladó, hogy az ő műve.”
(Ótestamentum, Jób könyve, 37-6.)
Ujjbegy-rajzolatok – dermatoglyphia – daktiloszkópia
A barlangrajzok és a sziklákba vésett ábrák (petroglifák) tanúsága szerint az emberek már évezredekkel ezelőtt érdeklődést mutattak a kezük, illetve rajtuk található rajzolatok iránt. A képen látható petroglifa, melyet a kanadai Új-Skóciában találtak egy kezet ábrázol tenyérredőkkel és az ujjbegyeken spirálisokkal. A Királyi Kanadai Lovasrendőrség ezt a képet használja az ujjlenyomatokról szóló előadásokon. Úgy tartják, hogy talán ez a legrégibb ujjlenyomat-ábrázolás Kanadában.
Az ujjlenyomatok esetleges őskori használatáról nincsenek információink, az viszont már ténynek tekinthető, hogy i.e. 500 körül a babilóniaiak az üzleti tranzakcióikat az agyagtáblákon ujjlenyomatukkal is hitelesítették, és a nagyjából ugyanebből az időből származó, Kínában talált dokumentumok agyagpecsétjein a szerzők ujjlenyomata szerepelt. A bőrléc-rajzolatok legbizarrabb használata a 16. századi Kínára jellemző, ahol az eladott gyermekeket a tenyér- és a talpnyomatukkal azonosították.
Az ujjakon található rajzolatok sokfélesége és egyedisége láttán természetesen a tenyérjósok fantáziája is meglódult, a különféle szimbolikákat, alakzatokat részben a megfigyeléseik alapján, de nagyobbrészt az ösztönös megérzéseikre támaszkodva értelmezték.
A kéz jellemzőit szisztematikusan vizsgáló tenyérelemzők viszont már komoly előtanulmányokkal, szerzett ismeretekkel, tapasztalattal és jártassággal rendelkeznek, melynek birtokában részletesen képesek kielemezni a kezeket, összegezni a látottakat.
A bőrrajzolatok, az ujjlenyomatok egyediségét és állandóságát a 19. század végére felfedezte a tudományos világ is, és azóta hatékonyan kamatoztatja. Kriminalisták, orvosok, biológusok, antropológusok, humán-genetikusok alkalmazzák nyilvántartásra, diagnosztizálásra, prognosztizálásra. Néhány vizsgálati eredményük mindenki által ismert, köztudott például, hogy az imbecilliseket a tömpe ujjak jellemzik, míg a Down-kórosok ujjain az átlagosnál jóval nagyobb az ulnáris hurkok gyakorisága, melyek jellemző módon magasak és L-alakúak.
Az ujjbegyek és tenyér bőrléc-rajzolataival, a rajtuk található rajzolat-típusokkal a dermatoglífia (dermatoglyphia) tudománya foglalkozik.
A bőrgrafológusok - ugyancsak tudományos módszerekkel - a bőrrajzolatok alapján keresnek összefüggéseket a nagyobb embercsoportok között, de az ujjak mintázatának alakulásából az örökletes tényezők és a kromoszóma-rendellenességek is kimutathatók: például a bőrléc-rajzolatok alapján az ikrekről el tudják dönteni azt, hogy azok egy- vagy kétpetéjűek-e. Az ujjlenyomatok mintázatára és állandóságára épül a rendőrség több mint száz éve alkalmazott személyazonosítási módszere, a daktiloszkópia.
Sir Francis Galton (1822-1911) óta tudjuk, hogy nincs két olyan ember a világon, akinek megegyeznének a bőrfodor-ábrái, vagyis az ujjaikon és a tenyerükön lévő rajzolatok. (Pontosabban ennek nagyon kicsi a valószínűsége, ugyanis Galton számításai szerint, hogy biztosan találjunk két azonos ujjlenyomatú személyt, ahhoz legalább 64 milliárd embernek kellene élnie a Földön.)
A dermatoglyphiát bemutató sorozatom ízelítőt ad a tenyérjóslás indiai és kínai hagyományából, szemezget a tudományos világ néhány eredményéből, részletes tárházát nyújtja az ujjlenyomatok elemzőinek a személyiségre és betegségre vonatkozó - néha azonos, másszor merőben eltérő - megfigyeléseinek, végkövetkeztetéseinek. Akit hajt a kíváncsisága és a megismerés vágya, annak igazi csemegét kínál ez az összeállítás.