A homlok

A homlokról sokféle magyarázat született, feltehetően azért, mert a homlokot elsősorban a gondolkodás, a szellemi felkészültség, a tudás reprezentánsának tartják. Ezért a magas homlokkal bíró embereket jó szellemi képességűeknek vélik, míg az alacsony - az arc egyharmadánál kisebb - homlokúakat, inkább az ösztönlények kategóriájába sorolják.

A férfiak homloka általában nagyobb, ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak több intelligenciával bírnak, s jobb értelmi képességekkel megáldottak. Az okos nők homloka, akárcsak a férfitársaiké, széles, nagy, gömbölyű és egyenletesen sima.

A széles, feltűnő homlok a szellemi éleslátás jele, viszont a túlságosan kis homlokok mentális gyengeségről, az orrnál rövidebb homlokok pedig stupiditásról tanúskodnak, de szellemi elmaradottságot jelez a szemek fölött előredomborodó homlok is. A lapos, horpadt homlok gyávaságot reprezentál, míg a halántékoknál kicsúcsosodó homlok önteltséget, hiúságot jelképez, a halánték felső részénél gömbölyödő homlok pedig nagy képzelőerőről, vidámságról és jó természetről árulkodik. A homlok közepén lefelé szaladó véna a versíró poéták sajátja.

A nagyon keskeny, hegyes homlokú emberek határozatlanok, képtelenek figyelemmel kísérni, vagy csak nehezen követik a beszélgetés fonalát. A középen horpadt homlok gyenge emlékezetről informál, a szőrös homlokúak pedig nem tudnak megfelelően összpontosítani, és általában kisebbségi érzetük van.

Kiválóan emlékezik a tényekre és a számokra, akinek a homloka középütt sima; akiknél viszont ez a terület horpadt és egyenetlen, mindent elfelejtenek, mondják a kínaiak. A franciák szerint a szögletes, széles és magas homlokúaknak jó a memóriájuk.

A szögletes homlok, vízszintes hajvonallal megbízható, legjobb képességei szerint dolgozó emberre utal, akiből azonban hiányzik a kezdeményezőkészség, ezért irányítást igényel. A széles, magas, kerek, sima homlok, horpadt halántékkal a jó memóriájú, ötlettel teli, logikus gondolkodású, intelligens emberek sajátja.

A nagy, kerek és sima homlok nyílt, őszinte, nagylelkű, kötöttségektől mentes, jó természetű emberről, megbízható társról árulkodik. Intelligenciájából fakadóan méltóságán alulinak tekinti, hogy részt vegyen bármilyen alantas tevékenységben, ígéreteit megtartja, megnyilvánulásaiban őszinte. Egészsége azonban nem tökéletes.

A közepén lapos homlok beképzelt, hencegő személy sajátja, aki csekély hajlamot mutat a nagylelkűségre. Ugyanakkor bátor és igen jelentős önbecsüléssel bír. Szereti mások titkait feltárni, de nem azzal a céllal, hogy elárulja őket. Szívesen olvas újságokat, történeteket, regényeket és színdarabokat. Lelkes, de nagyon ügyel a hírnevére.

Akinek a homlokán középen vízszintes horpadás található, kiváló mechanikus, vagy tudós lehet, aki mindenben figyelmesen, gondosan jár el. Az ilyen emberek hevesen érvelnek és vitáznak, szilárdak és eltökéltek mindenben, ami megragadja a szellemüket, és kitartásukkal rendszerint elérik a céljukat. Számos akadállyal találkoznak életük során, azonban türelemmel viselik a megpróbáltatásokat.

A szemöldöknél, vagy közvetlenül fölötte előreugró, és a hajig laposan futó homlok, mogorva, büszke, pökhendi, dölyfös, álnok embert jellemez. Nem turi, ha ellentmondanak neki, hajlamos a túlkapásokra, és keményen odavág, ha ebből előnyt remél a maga számára. Rendszerint ráakaszkodik másokra, sohasem bocsátja meg a sértést, és agresszív viselkedésével sok ellenséget szerez magának.

A nagy, kiemelkedő homlok, ha szilárd és figyelmes tekintettel társul, jó képzelőerőt és gondolatokkal teli természetet jelez. Az ilyen emberre mindig számíthatunk. Ugyanakkor a hosszú, szorosan rátapadó ránctalan bőrrel fedett homlok rideg, önző emberre jellemző.

Az erősen kiálló, a felső részén feltűnően hátranyúló homlok, ha hosszú arc van alatta, biztos jele az ostobaságnak. A szépen ívelt, domború homlokok ugyancsak gyakran ostoba embert szimbolizálnak. A szögletes homlok a kurázsi, vagyis a bátorság jele.

Az ívelt, kissé alacsony homlok, hosszú seprőre emlékeztető szemöldökökkel, alapvetően nőies, függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő az illető. Az ilyen homlok kedvességet és szenzitív természetet jelez.


Pomponio Gaurico (1481 k. - 1530) humanista a De sculptura (A szobrászatról) című könyvében a következőket írja a homlokról:

„A szűk homlok a faragatlanság, a lapos a nemtörődömség, a nagy a lomhaság, a kicsi a mozgékonyság bélyegét jelenti. A hosszúkás homlok ellenben tanulékonyságot és kiváló értelmi képességeket mutat. A lapított és alacsony homlok nőies, a kerek indulatos, a púpos ostoba embert jelent. Az elnyújtott homlok szégyentelenséget, a barázdált, amelyen mintha árkok húzódnának, megbízhatatlanságot, ravaszságot, és ha a többi jegy is megfigyelhető, ostobaságot jelöl. A szögletes homlok, már amelyik megfelelő mérettel rendelkezik, a bölcsesség, a bátorság, az értelem és a méltóság legbiztosabb ismérve. A magas és egyenes homlok makacsságot, a széles aggodalmasságot, a ráncos igyekvést és gondterhességet jelent.” [Fordította Kasza Péter; Forrás: Vígh Éva-Békés Enikő „Természeted az arcodon” I-II. Ikonológia és műértelmezés 11, JATEPress, Szeged, 2006.]


Giovanni Ingegneri (1530 k. – 1600 k.) Fisionomia Naturale vagyis A természetből vett fiziognómia című,  1606-ban megjelent könyvében filozófiai, orvostudományi és anatómiai érvekkel próbálta bebizonyítani azt, hogy az emberi testrészek milyenségéből miként lehet következtetni az emberek hajlamaira.

Véleménye szerint a nagy homlok az óvatlan emberek sajátja, a közepes méretű homlokúakat jó ítélőképességűeknek tartja, míg a közepes nagyságú, a fejjel arányos homlokok a bőkezű, megértő emberekre jellemzőek, a kicsi homlokok pedig indulatos, fegyelmezetlen viselkedésről, irigységről tájékoztatnak.

Megállapításai alapján a sima, ránctalan homlok nem jó jel, hisz veszekedős, szitkozódó, alávaló embert jelöl, míg a nagyon ráncos homlokú egyén hajlamos állandóan gyanakodni és meglehetősen fösvény. A se nem ráncos, se nem teljesen sima homlok viszont józan ítélőképességű, igazságot kereső emberre utal. A telt homlok nála ugyancsak rossz megítélés alá esik, ugyanis a buta, korlátolt személyre jellemző.


Arisztotelész (i.e. 384-322) görög filozófus, tudós, orvos azt írja a homlokról:

A kiemelkedő, vékony, kerek homlok szabadgondolkodású, vidám férfit jelez, aki intelligens és általában erkölcsös.

Akiknek a homlokuk ránctalan és húsos, a szemöldökcsontjuk kiálló, sokat perlekednek, veszekednek, beképzelt, hamis emberek, és állandóan rosszban sántikálnak.

Akiknek a homloka nagyon alacsony és kicsi, intelligensek és nemes szívűek, azonban túlságosan merészek és magabiztosak, valamint igényt tartanak a szeretetre és az elismerésre.

Akinek a homloka élesnek látszik, és a halántékainál felfelé irányul, úgy hogy a csont kissé előrenyúlónak tűnik, természeténél fogva gyenge, megbízhatatlan és alacsony intelligenciájú.

Akinek a homloka a halántékoknál kifejezetten húsos, erős lélek, büszke, körültekintő, de nehéz felfogású.

Akinek a homloka tele van ráncokkal, és a homlokát középen egy függőlegesen futó markáns ránc vágja ketté, kiváló elme és ugyancsak erős lélek, de hiányzik belőle a ravaszság, és a balszerencse üldözi.

Akinek nagyon nagy, kissé kerek a homloka, kopasz, vagy csak kevés haja van, merész, rosszindulatú, rosszmájú, hevülékeny, könnyen dühbeguruló, korlátokat nem ismerő egyén, viszont jó eszű és gyors felfogású.

Akinek a homloka hosszú, magas és előre ugrik, emellett az arca jól rajzolt, és az álla felé kihegyesedik, meglehetősen becsületes, egyszerű és szerény, azonban gyenge és nehéz sorsú.