
„Felszabadultan lélegzünk fel, amikor Tompánál átlépjük a határt, gyerekesen örvendünk, hogy sikerült épségben megúsznunk ezt a nem mindennapi vállalkozást. Magyar földön egy csapásra elillan összes sérelmünk, oldódik görcsünk, jókedv költözik szívünkbe. Nem kevés megpróbáltatást leküzdve, hetvenhét nap után végre hazaértünk! Hullafáradtan szállunk ki a kocsiból, 25 000 kilométerrel a hátunk mögött, egy biztosítás nélküli kölcsönautóból. Véget ért veszélyes utunk, ám ahogy múlnak a napok, kipihenten, nyugodt idegekkel, békés lélekkel másként látjuk a történteket, kifejezetten jó visszapörgetni az eseményeket. A frissen átélt izgalmak helyét élmények töltik be, az ingerek, benyomások kezdenek tapasztalattá kristályosodni, a részletek egésszé összeállni. Sőt mostanában egyre többször azon kapjuk magunkat, hogy megint Indiába kívánkozunk...”
Vélemények a könyvről
Tartalom
Idézetek Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának lektori véleményéből (1995), melyet a Hippi úton Indiába* című könyvünkről írt. (*Az útleírásunknak csak később adtuk a Csalo! Csalo! címet.)
„A szerzők egy kölcsönkapott Subaru-Libero mikrobusszal végrehajtott, Budapesttől a Bengáli-öbölig terjedő kétszemélyes utazás élményeiről számolnak be. A vállalkozás terve és a szerencsés végrehajtás manapság sokak álma, de a sikeres megvalósítás csak kevesek számára adatik meg (…)
A szerzőpáros számára megadatott ez a nem mindennapi kaland, mindezt köszönhetik elsősorban leleményességüknek, ügybuzgalmuknak és sokoldalúságuknak.
Az utazás 1992-ben történt, de manapság sem könnyű egy ilyen vállalkozást megszervezni, lebonyolítani. Mint példájuk mutatja, nem lehetetlen. Akaraterejük, kitartásuk elismerést érdemel (...)
A könyvkézirat nyelvezete élvezetes, a szöveg stílusa gördülékeny. A tájleírások, eseményismertetések megfogalmazásai választékosak, fordulatosak, és olvasmányosak. A hasonlatok érzékletesek (…) Az egyéni hangvételű, egészséges humorú beszámoló elsősorban saját élményeken alapul, de tükrözi a szerzőpáros olvasottságát, az átlag világjárót meghaladó tájékozottságát. Az úti beszámoló információ gazdag olvasmány, érdekes, hiteles, és szórakoztató leírása viszontagságokban bővelkedő útjuknak. Meggyőzően, olykor mulatságosan érzékeltetik a nehézségeket, reálisan, de mértékadóan mutatják be az akadályokat, a határátlépések bürokráciáját. Véleményalkotásuk tárgyilagos és lényegre törő (…)
Szerencsésnek tartom a magyar vonatkozások megemlítését. (Ravalpindiben Györgyike nővért, Leiter Vilmos: lahorei egyetem alapítása, Delhiben Brunner Erzsébet meglátogatása, Dardzsilingben Csoma síremlékének felkeresése (…)
Germanus Gyula, Baktay Ervin, Ligeti Vilma immár klasszikusnak számító művei után nem könnyű Indiáról könyvet írni, de lehet és érdemes, amint ezt a szerzőpáros példája mutatja (…)
A szerzőpáros előképzettsége (újságíró-meteorológus-környezetvédő-képviselő) jól kiegészíti egymást. A kéziratból érződik, hogy a végső formába öntés Rosta Erzsébet műve (…)
A meteorológus szerző ismeretanyaga és szemléletmódja jól érvényesül a Törökországon, Iránon, Pakisztánon való átutazás során észlelt növénykultúrák és a csapadékviszonyok összefüggéseire való utalásokban (…)
A kézirat legértékesebb és legérdekesebb részei a saját megfigyeléseken alapuló indiai utca és városleírások, bazári életképek, melyek elevenné és élvezetessé teszik a kéziratot. E vonatkozásban a Tehénlepényen fő a vacsora, és Teréz anya missziója című fejezetek a legsikerültebbek (…)
A kézirat által bemutatott országok többségét -Törökország kivételével - az átlagos magyar olvasó személyesen soha nem ismerheti meg. Ezen országokról csupán újságcikkek, TV híradások útján juthatnak információhoz az emberek (…)
***
KELET VÁNDORAI (Schäffer Erzsébet, Nők lapja, 1996/25.)
Hetvenhét nap, nem kevés megpróbáltatás, huszonötezer kilométer, egy biztosítás nélküli kölcsönautóban. Néhány szám a két szerző, Rosta Erzsébet és Rábai Attila Csalo! Csalo! című könyvéből. A kalandos utazás a mesés keleten esett, India, Irán, Pakisztán, Törökország útjain, utcáin, sikátoraiban. Ehhez mérten hol emelkedett, hol félelmetes, hol mulatságos az olvasmány, mindenképpen különös csemege, akár járt már arrafelé valaki, akár csak vágyakozik kelet meséi után.
***
Csalo! Csalo! Azaz: Menj! Menj! – mondják hindiül, és Rosta Erzsébet eleget is tesz neki. Férjével, Rábai Attila meteorológussal immár harmadszor vágott neki Indiának. Hetvenhét napig, hét határon át vitt az útjuk, Erzsi 25 ezer kilométert vezetett. Már a tenyere is arról árulkodik, kockázatvállaló típus.
Talpig lepelbe burkolózva aligha ismerik meg a képen a Hölgykurír egykori szerzőjét (…) Erzsi türelmes, és roppant aktív, szorgalmas ember. A közeljövőben jelenik meg majdhogynem egyszerre négy újabb könyve. Az egyik – Csalo! Csalo! címmel – Indiáról szól, melyhez különös vonzalom fűzi.
– Egy londoni utunk során, a Hyde Parkban érintett meg először India varázsa, ahol krisnások mantráztak. Aztán életünk úgy hozta, hogy kétszer is eljuthattunk ebbe a csodálatos országba. India aurája ihletett meg bennünket. Ez olyan ország, ahol jobban tisztelik a másságot, vonz a felfogásuk, a filozófiájuk. És bár becsapnak, legutóbb amőbás fertőzést szedtem össze, sok a piszok, ami körülvesz, minduntalan megfogadom, ide többé nem jövök vissza, valami mégis mindig visszahajt.
– Kalandkedvelő, kockázatvállaló típus. A fejvonala távol esik az életvonaltól. Törökországtól Iránon, majd Pakisztánon át vezet az út India felé. Hol sivatag, hol monszun tarkítja. A negyvenkilenc fok megszokott. Árnyékban. A hindi nyelv kevés helyen segít a kommunikációban, az összekötő nyelvvel, az angollal boldogul az ember. Az út bátorságot követel még a férfiembertől is.
– Ha bármi akadály felmerült, például nem akartak átengedni bennünket, mindig magyarul veszekedtem velük, ez hatásos volt. De így is értek bennünket atrocitások. Egy diáktüntetésen például kövekkel állták el az utunkat. Pakisztánban, ahol bizony féltünk, gyakoriak a törzsi villongások is, virágzik a drogkereskedelem és az embercsempészet. Nem sokkal érkezésünk előtt lőttek agyon egy német házaspárt. De nem akarok senkit elijeszteni, bár India sem olyan biztonságos, mégis vannak számomra csupa szív városok. Ilyen nekem például Kalkutta, karnyújtásnyira Bangladestől vagy Újdelhi, amely talán a világ legszebb fővárosa, ahol a hindu, a mogul és az angol építészet keveredik. Egyszerűen fantasztikus. Egy jópofa élményem is kötődik hozzá: központi terén, ahol rengeteg a bazár, egy szikh férfi szeretett volna jósolni nekem 20 rúpiáért. Mikor azt válaszoltam, én ingyen megteszem, továbbállt.
– Az út során voltatok Dardzsilingben, begóniát, nemzetiszínű szalagot tettetek Körösi Csoma Sándor sírjára, felkerestétek a dalai lámát, és Buddha szent helyeit is. Minderről és persze még sok érdekességről írtok legújabb könyvetekben, mely rövidesen kapható lesz a könyvesboltokban. igazi csemegének számít vegetáriánusoknak szóló, indiai recepteket tartalmazó szakácskönyved is. És hogy a hagyományokat folytassuk, rövidesen két új tenyérdiagnosztikai könyv is kapható lesz. Az egyik a pályaválasztást segíti majd, a másik betegséghajlamokra hívja fel az olvasók figyelmét (...)
(Zentai Mari riportja, Hölgykurír, 1996. március 28.)
Tartalom
Előkészületek
Zötykölődő pléhbusz helyett
A koleraoltást nem ússzuk meg
Kis-Jugoszlávia – Bulgária
Elhagyjuk "Kísértetországot"
Törökország
A gépmüezzin elaltat, ébreszt az "alarm"
Jó magyarnak lenni Törökországban
Noé is járt az Ararátnál
Kurdok tesztelik ruhámat
Irán
Éjszaka a lágerben
A nyakkendő idegen az iszlámtól
Ritka a több feleség
Zarathusztra földjén
Vigyáz ránk az iszlám gárda
Az ünneplők verik magukat
Pakisztán
Légyszaros csempésztanya
Kerékcsapáson Nagy Sándor nyomában
A bazárban kalasnyikov is kapható
Átkelünk a rablók útján
Az úttesten úszik egy hal...
Carnet-ra várva Iszlámábádban
Látogatóban a 92 éves Györgyike nővérnél
A határ nyitva tíztől négyig
India
A szikh nem dohányzik és nem koldul
Tibeti pásztorlánykák nyomában
Krisna eloszlatta Ardzsuna kétségeit
A marhahúsevés kannibalizmus
Utolsó Buddhaként tisztelik
Ahány ház, annyi szokás
Nem létezik más Isten, csak az igazság...
...fekete lingamot simogat...
Jövendölnék a jósnak
Huszonegy fagylaltból választhatunk
Gitár formájú tulitarka torta
Ráma isten szülőhelyén
Tehénlepényen fő a vacsora
Néhai Csoma Sándor emlékére...
Morcos rendőr a Gangesz partján
India szellemisége árad a városból
Teréz anya missziója
Művészi pornográfok Szúrjának
Kétszer születettek és érinthetetlenek
Ismét Ganésa részére gyűjtenek
Gyémánt trónus, ahol egykoron Buddha ült
Reng a Gangesz hídja
"Rama nama, Szatja hai"
Feleségét 35 évvel élte túl
... és írtunk Tagorénak, hogy jövünk...
"Ádáb arz" – köszönünk el tőlük
Pakisztán
Cserbenhagyó gengszterbusz
Irán
Az eszfahániak Irán skótjai
A szokásosnál több a Khomeini kép
Törökország – Bulgária – Kis-Jugoszlávia
Épségben megúsztuk!
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.