Dél-India - Kerala

Megérkezésünk másnapján első utunk Mary nővérhez vezet. A kölcsönös üdvözlés, ajándékátadás után még alig melegszünk bele a kölcsönös érdeklődésbe, az elmúlt időszak történéseinek mesélésébe, amikor a főnővér azt javasolja, látogassunk el egyik lányintézetükbe. Az ötletet jónak tartjuk, bár lenne még mit mondanunk egymásnak, a beszélgetésre nem sok idő marad, mert hamarosan

Bővebben: Trivandrum és a Kovalam part között ingázunk

A vasútállomás előtti téren markáns szagok fogadnak, a tömegben az emberek, mint az eső elől menekülő hangyák nyüzsögnek. Valósággal elkábít a naplementét megelőző forróság. Most érzem csak igazán, milyen kicsavart citrom vagyok, a közel három napos utazás megtette hatását, szinte minden porcikám remeg a fáradtságtól. Már-már azt hiszem, még a

Bővebben: A trivandrumi Szamgaram hotel

A reggeli sürgölődésben, ami kávékészítéssel, ágyazással, sorban állással telik el, elmulasztom megnézni Balharshah állomását, pedig fentem rá a fogam. Mire feleszmélek már Vidzsajadáva felé tartunk, ahová több mint hét óra múlva, délutánra érünk, addig nincs megállóhelye vonatunknak. Még több mint másfél napot töltünk itt, de nem akarok az éjszakára gondolni.

Bővebben: 55 óra a Kerala Expresszen - III.

Közeledik a villanyoltás, a „takarodó” ideje, addig mindenkinek el kell készülnie, szinte egyszerre kezdenek ágyazáshoz az utasok, sokan várták már ezt a pillanatot. Nappal csak ülni lehet, vagy mászkálni a folyóson, kizárólag éjszaka hajthatók le a felső ágyak. A „travel bag service” (úticsomag-szolgáltatás) keretében a „csomagosztásra” alkalmazott vasúti dolgozótól már

Bővebben: 55 óra a Kerala Expresszen - II.

Bent a vagonban azonnal megcsap a friss levegő, akár egy frizsiderben, oly hideg van, váratlanul ér ez a nagy változás, a kinti és benti hőmérséklet között legalább 20 fok a differencia. A csomagtartók dugig tele bőröndökkel, táskákkal. Sportszatyrunkat egy mozdulattal az ülés alá csúsztatjuk. A fülkénkben három száriba öltözött nő,

Bővebben: 55 óra a Kerala Expresszen - I.

Forró napra ébredünk, tűző fény vakít be ablakunkon. A gyors készülődés után alaposan szemrevételezzük a szobát, nem hagyunk-e itt valamit. Aztán irány a reptér! A pöfögő kis autóriksában olyan érzésem van, mintha a házak sorfalat állnának tiszteletünkre. A Mascot Hotelt elhagyva, már a reptér közelében járunk. Bent a váróteremben állig

Bővebben: Trivandrumból Delhibe

A Kanyakumariban tomboló náthám – hála a patikus által javasolt kenőcsnek – kezd alábbhagyni, amilyen gyorsan csapott le rám, olyan gyorsan hagy faképnél. Jobb a közérzetem, annak ellenére, hogy a trópusi éjszaka melege nem hagyott aludni, az álom küszöbét súrolva, mindketten nyugtalanul forgolódtunk, félálomban szenderegtük át az éjjelt. A korán

Bővebben: A két Radzsu: a szakács és a kézelemző

Közeleg a visszautazásunk napja. Kihasználva a még hátralévő időt, úgy döntünk, felkeressük India legdélibb csücskét, a Comorin-fokot, vagy, ahogy az indiaiak nevezik: Kanyakumarit. Másnap reggelre tervezzük az indulást. Ám nem sokkal utána, hogy befizettünk az útra, érzem, nincs velem minden rendben. Mintha a fejem vízzel teli lenne, úgy feszít, gyanúsan

Bővebben: Kanyakumari, a Szűz Kisasszony