A+ A A-

INDIA - ahogy megismertem


Négy alkalommal jutottunk el Indiába, ezalatt közel fél évet töltöttünk ott. Keresztül-kasul, északról délre, nyugatról keletre bejártuk ezt a hatalmas országot. Sokat időztünk Új-Delhiben a fővárosban, voltunk fenn északon, az óriás hegyek övezte, meseszép környezetben fekvő boldog völgyű Kasmírban, a Dalai Lámának otthont adó Dharamszalában, virágot vittünk a Dardzsilingben elhunyt Körösi Csoma Sándor sírjára. Lent délen, az Arab tenger áztatta gyönyörű Keralát háromszor is felkerestük, keleten végigbarangoltuk Orissza államot, melyről azt írják, hogy „Aki ismeri Orisszát, elmondhatja, hogy ismeri Indiát.” Mély érzelmeket keltett bennünk Nyugat-Bengál fővárosa, Kolkata (a korábbi Kalkutta), nyugaton pedig szinte elszédültünk, a ma Mumbainak nevezett óriási metropolisz, Bombay izgalmas, lüktető sokasága láttán. E két hatalmas metropolisz egyszerre késztetett minket viszolygásra és csodálatra.

Utaztunk vonaton, buszon, repülőgépen, szkuteren, motoros és lábbal hajtott riksán, egy alkalommal elefántháton is; a harmadik utunkon pedig levezettem több ezer kilométert személygépkocsival, ami az indiai utakon nem kis teljesítmény. Mint sok más látogatót, már az első vizitünk írásra késztetett, elsősorban magamnak rögzítettem, örökítettem meg mindazt, ami - bár ezt akkor még nem tudtam - kitörölhetetlenül belém vésődött. A következő alkalommal tovább raktároztam magamban az észlelteket, átélteket, látottakat. Harmadik utazásunkról, melyet egy kölcsönautóval tettünk meg, férjemmel egy könyvet írtunk. A negyedik utunk is kalandosra sikerült, hisz az indulásnál meglovasították útitáskánkat, s a repülőgép meghibásodása miatt, nem Párizson keresztül repültünk Bombayba, hanem Koppenhágán át Delhibe, ott derült ki, hogy nincs poggyászunk, az egyetlen táskánk, melyben a ruháink voltak, egyszerűen eltűnt. Delhiből csak több órás várakozás után - mindössze egy bedekkerrel, egy szótárral és egy neszesszerrel – repültünk Mumbaiba, ahol a hotelben - látván, hogy csomag nélkül érkeztünk - előre kifizetették velünk a szállásdíjat. Attól tartottak, hogy fizetés nélkül meglépünk.

India megítélése, mint ahogyan korábban sem volt az, ma sem egyértelmű. Valószínűleg mindenkinek megvan a maga saját India-képe. Sokan nem szeretik ezt a színpompás, sokvallású, ezernyelvű, megmagyarázhatatlan Janus-arcú országot, csak a rosszat veszik észre, becsmérlően beszélnek róla, undorodnak a felgyűlt szemét láttán, viszolyognak a bádogviskók látványától, a kéregetők sokaságától. Mások viszont rajonganak érte, csodálatosnak, mesésnek tartják, képesek a sok szépet, értékeset, vagy a megindítóan kedves gesztusokat is észrevenni, felfogni. Indiában nem lehet unatkozni, szinte minden pillanatban újabb és újabb ingerek - színek, hangok, illatok - érik az embert, és tengernyi megfejthetetlen, átláthatatlan, megmagyarázhatatlan teória bölcsője e hatalmas ország. Ahogyan Csalo! Csalo! című könyvünk elején írtuk: „(…) India nem a racionális, hanem az intuitív emberek világa. Egy olyan ország esetében, melyről nem lehet semmi olyat állítani, melynek ne lenne az ellenkezője is igaz; melyet közhelyszerűen, sommásan az ellentétek országának neveznek, mely, noha rohamosan modernizálódik, sok tekintetben mégis megrekedt a középkornál, melyről elmondható, hogy egyszerre vonzza és taszítja az embert, mely ugyanabban a pillanatban mutatkozik gazdagnak és szegénynek; nem sok értelme van a logikus érvelésnek. (…) India elsősorban érzelmeket ébreszt, hangulatot kelt, éppen ezért csak belülről, spirituálisan közelíthető meg. Nem lehet leírni vagy megmagyarázni, csak sejtetni engedi magát; e földrésznyi hatalmas ország belső lénye a nyugati, racionális elme számára megfejthetetlen rejtély, elérhetetlen, megfoghatatlan talány.”

Nem tagadom, „beleszerelmesedtem” Indiába. Idővel felfedeztem magamon, hogy India átformált, már másként viszonyulok a világhoz, elveim cizelláltabbak lettek, életfelfogásom finomodott, segített abban, hogy másként gondolkozzak, hogy másokkal szemben még toleránsabb, befogadóbb, megértőbb legyek. Pedig ottlétemkor bizony sokszor dohogva fogadtam meg, ebbe az országba soha többé nem teszem be a lábam. Aztán egy kis idő múltán ismét és ismét hatalmába kerített India iránti nosztalgiám. E vágyakozásra nem tudok rövid, de még kevésbé ésszerű magyarázatot adni, de talán erre nincs is szükség.

Mivel sokan keresték meg, olvasták el, vagy töltötték le Indiáról szóló útikönyvünket, e cikksorozattal kibővítem az ott leírtakat, és megkísérlem visszaadni mindazt, amit Indiáról megtudtam, amit Indiától kaptam. Megpróbálom érzékeltetni a tőlünk eltérő észjárásukat, felfogásukat, szokásaikat. Írok élményeinkről, benyomásainkról, emberekről, gyerekekről, néhány megbocsátható becsapottságról, átverésről, és az általunk nehezen érthető furcsaságokról. Megemlékezem Indiában élt nagyszerű magyarjainkról, és a magyarok előtt kevésbé ismert, de az indiaiak által tisztelt nagyságainkról. Írok a szentnek tartott tehenekről, hindukról, szikhekről, muszlimokról, mindenről, ami csak eszembe jut. S ha sikerül honlapomra varázsolnom mindazt, amit elterveztem, talán kiderülhet, milyennek látom, milyennek ismertem meg Indiát.

Hozzászólások  

0 #2 Sophie 2013-01-31 08:55
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, pár napja érkeztem meg New Delhibe, itt fogok dolgozni modellként 3 hónapig. Szabadidőmben mindig olvasgatni fogom! :)
Idézet
+2 #1 Cabrera Borsodi Éva 2010-06-10 19:58
Drága Erzsike,

Fiamnál vagyok, így Internethez jutottam (rövidesen otthon is lesz) és nagyon boldog vagyok, hogy olvashatom az írásaidat az én legkedvesebb témáimról. Nagyon szép és nagyon tetszik a honlap és már alig várom, hogy minden nap olvashassam.

Puszi:
Cabrera Borsodi Éva
Idézet

További olvasnivaló

Pakisztán - A határ nyitva tíztől n…

A tizenötödik nap virrad ránk Iszlámábádban, egyre fogy a reményünk, hogy valaha is továbbindulhatunk. Már delelőn van a nap, amikor a postára megyünk. Míg Attila a követséget tárcsázza, bal szemem...

Folytatás...

Zserbó, a finom húsvéti sütemény

Akkor is április végére esett a húsvét, amikor jó egy néhány évvel ezelőtt az öreg Skodával - Ausztrián, Németországon és Hollandián keresztül - egyik rokonom barátjához és angol feleségéhez Londonba...

Folytatás...

Szemölcsök V. - Gyógymódok az angols…

A hazai népi gyógymódok rövid bemutatása után a szemölcsökről írt sorozatomat a világ más részein - elsősorban az angolszász folklórban - alkalmazott hagyományos praktikák ismertetésével zárom. A különféle szemölcsök...

Folytatás...

MB88 kézelemzése

Végignézve a tenyérről és a kézhátról készített fényképeket - bár az ujjak között vannak lekerekített végűek is - általában a szögletes vonások dominálnak rajtuk. Az ilyen - praktikusnak is nevezett...

Folytatás...

Hasmenés, diaré - Hagyományos népi g…

A szennyezett víz és élelmiszer által kiváltott hasmenés a megfelelő higiéné és az élelmiszertartósítás kialakítása előtt gyermekre és felnőttre egyaránt súlyos veszélyt jelentett. Nem véletlen, hogy az évszázadok során számos...

Folytatás...

Kézcsukló hiedelmek

Noha a meghatározás alapján a csukló (latinul carpus) a kézfej és az alsókar közötti ízületegyüttes, anatómiai értelemben pedig az öt kézközépcsont, valamint az alkar orsócsontja és singcsontja között elhelyezkedő összetett...

Folytatás...