Titokzatos számok - Numerológia

A numerológiát az okkult tanok egyik legősibb formájának tartják. Nem is csoda, hiszen nagyon valószínű, hogy a számokat már az őskorban felruházták mindenféle misztikus erővel, rejtelmes, földöntúli képességekkel. A zsidó-keresztény számmisztika elsősorban az ókorban élt Püthagorasz tanításain alapszik, e tanokból nőtte ki magát a numerológia két fontos ága, a keresztény gnózis és a zsidó kabbala, de szinte minden vallás szakrális szövegeiben találunk példákat a számok és az isteni gondolatok összefüggéseire. A Koránban minden szónak hétféle az értelmezése, Mezopotámiában pedig a hét bolygót hét istenséggel azonosították. Mindezek tudatában talán nem túlzás azt állítani, hogy akinek sikerül elsajátítani a numerológia helyes használatát, az nemcsak magáról és másokról fog többet megtudni, új információkhoz jutni, de képes lesz megfigyelni a különböző karmikus típusokat is, s ennek segítségével ki tudja majd választani a fontosabb találkozások, vállalkozások vagy események szerencsés napjait is.

A könyv letöltése PDF formátumban

A második tenyérkönyvemről

„A kezed nem hazudik” című Nagy Tenyérkönyvem megjelenése után Zentai Mari, a Hölgykurír újságíró-szerkesztője, közel egy oldalas riportot készített velem. Ezzel a riporttal kívánom bemutatni második könyvemet, és szeretnék emlékezni a sokak által szeretett Zentai Marira, aki korán itt hagyta az evilági életet. Az 1994. április 14-én megjelent cikket hosszúsága miatt csak részleteiben közlöm, s az írott sajtóban megszokott magázós stílust, tegezősbe tettem át. Egyébként Mariska – ahogy sokan hívtuk – keze került a könyvem borítójának hátsó oldalára. A cikk bevezetőjében a következő szöveggel indította a beszélgetést:

„Hiszi a piszi – gondoltam magamban. Még hogy a kezemben benne van a jelen, múlt, jövendő? Aztán amikor Rosta Erzsébet, lapunk állandó szerzője, elkészítette az én kézanalízisemet is, meglepődtem. Nemrég újonnan megjelent könyvével állított be a szerkesztőségbe. A lapunk is hozzájárult ahhoz, hogy „A kezed nem hazudik” című nagy tenyérkönyve megjelenhetett. Ajánlásként ezt írta bele:„A könnyen hihetőt nem érdemes elhinni.” Igaza lehet. Egy álló napon át bogarásztam kézformát, ujjvégződést, körmöt, vetettem össze dombot és vonalat, holmi Merkúr-dombbal bizonyítandó, milyen rátermett is vagyok erre a pályára. Aztán sehogy sem jöttek a szavak. Vagy mégis?

– Hogyan lesz az emberből számmisztikához, kézanalízishez értő India-kutató?

– Férjemmel, Rábai Attilával együtt már háromszor vetett el a jó sorsom Indiába. Ott ismerkedtem meg néhány tenyérjóssal, akik meghökkentő dolgokat állítottak rólam. Racionális nevelést kaptam, ezért nem fért a fejembe, miből következtetnek a beteljesültre. Első utunk alkalmából elhatároztam, hogy mindent, amit csak lehet, megtudok erről a témáról. A külföldön – főleg Indiában – fellelhető szakirodalom tucatjait szereztem be, és belevetettem magam a dolgok sűrűjébe.

– Kik segítettek ebben?

– Első könyvem társszerzőjeként egy valódi indiai jóst, Joshi Bharatot sikerült megnyernem. „A tenyerünkben a jövő?” a nyár könyvsikerlistájának második helyezettje lett. Az azóta eltelt időszakban egy egész enciklopédiára való anyagot gyűjtöttem össze, és egy csokornyi tenyérdiagnosztikai ismerettel tágítottam repertoáromat. Mostani könyvem megírásában Pandit Radzsu, egy nagy szakmai tudással és felülmúlhatatlan képességekkel megáldott mester segített, akivel a dél-indiai Keralában ismerkedtem meg.

– Könnyen „odaadják” az emberek a kezüket?

– Mindenkit nagyon izgat ez a kérdés. Bár a férfiak gyakran csak legyintenek - és már ez a kézmozdulat is árulkodó -, a nők általában nagyon érdeklődőek. Őket izgatja igazán, miről mesél a kezük. Bár kivétel erősíti a szabályt első könyvem után egy egész focicsapat keresett föl, pedig róluk azt mondják, férfiak ugyebár.

– Árulkodó a kézfogás és a kéztartás is?

– Hajaj! Indiában különösen nagy kultusza van a kézhordozásnak, a kézmozgásnak, az úgynevezett mudráknak, amikkel azt tudják kifejezni, amit szavakkal képtelenek elbeszélni. Buddha szobrain sem mindegy, hogy miként tartja a kezét. De ott az indiai köszöntés, a namaszté, amikor tenyerüket összeillesztve hajolnak meg, amely azt jelenti, az én szívem és a te szíved egy – légy üdvözölve. Az európai kultúrában a kézfogás helyettesíti ezt az aktust. Többnyire ebből alakítjuk ki véleményünket, akarva-akaratlanul következtetünk az illető ember személyiségére. Királyhegyi Pál írta 1936-ban a Pesti Naplóban: „Van, aki felajánlja undok, nyirkos kezét, odatartja, hogy meg kell fogni, de ő maga az egész operáció alatt passzív marad, olyan érzést keltve az emberben, mintha döglött halat szorongatna a kezében. Vannak hercegnők, kik úgy megszorítják az ember kezét kézfogás ürügye alatt, hogy hetekig nem lehet elfelejteni a szívességüket…Vannak okos, kedves megbízható, hűsítő keskeny, sápadt női kezek, amihez hozzáérni boldogság, mennybemenetel, vannak édes anyakezek, amikre olyan jó leborulni néha, vannak  izmos, felemelő baráti kezek, amikhez közeledni, amiket megszorítani jutalom, vannak testvérkezek, amiknek kísérteties hasonlósága megborzongat, vannak kezek, amiket nagyon lehet szeretni.”

– Ezek szerint, ha ránézel egy kézre, tudod, milyen emberrel állsz szemben?

– Többnyire igen. Ha egy vitaműsort nézek a televízióban, férjemnek az első néhány perc után megmondom, milyenek lesznek a vita résztvevői.

– Csak a kéztartásból?

– A kéztartás nagyon fontos, a gesztikulálás is, de a döntő a hüvelykujj! Amit én analizálok, az nem elsősorban a tenyér vonalaira és dombjaira korlátozódik. A hangsúly a kézen van. A bőr színe és tapintása, a köröm formája és nagysága, a hüvelykujj és a kisujj vizsgálata a döntő. A kínaiak egy egész rendszert dolgoztak ki a hüvelykujj elemzésére. (Ezért megoldhatatlan az elemzés számomra akkor, amikor valaki hüvelykujj nélküli fénymásolatot vagy fényképet küld a szerkesztőségbe.) Csak ezek után térek rá a hagyományosan tenyéranalízisnek nevezett módszerre, mert én nem jósolok. Engem a személyiség érdekel. Egyetértek dr. Ranschburg Jenővel, aki azt nyilatkozta egyszer: „Létezik a tenyértudomány, csak nem a jövőjét lehet belőle megmondani az egyénnek, hanem a jelenét és a múltját. Olyan értelemben, hogy ki o, milyen jellemző vonásai vannak, hiszen az ember a tenyerével, a szemével és a bőrével érintkezik a világgal.”

– Amikor megkapod tőlünk egyik olvasónk kezének fénymásolatát vagy fényképét, hogyan állsz neki a munkának?

– Először is megnézem, benne van-e a borítékban mindkét kézről való kézfej- és tenyérmásolat, szerepel-e a születési dátum (év, hónap, nap, mert ezt sokan elfelejtik). Ha jó esetben minden megvan, nagyítót kerítek, és hosszas bogarászással megállapítom, hogy a hét kéztípus közül melyikbe tartozik az illető, milyen betegségre utaló jeleket találok, milyen személyiségjegyekről árulkodnak az ujjak, főleg a hüvelykujj, mint mondtam, meg a kisujj. Férfi olvasók! Ha egy nőnek, különösen hosszú a kisujja, gondolják meg, hogy összekötik-e vele az életüket, mert az a hölgy kötekedő, bogaras házisárkány lesz, annyi bizonyos. Fontos a köröm és az ujjközök vizsgálata is. Ezeket a megfigyeléseket leírom, ami általában egy napot vesz igénybe, Másnap összedolgozom az anyagot, megvizsgálom, nem ütik-e egymást az állításaim. Ahol két-három megerősítést is kapok az a jegy biztosan nagyon jellemző az emberre. Ilyenek például: ha valaki kétszínű, idealista, önző, smucig vagy költekező, de azt is, ha hajlamos a miszticizmusra.

– Aki kezébe veszi most megjelent könyved, maga is képes lesz kézanalízist készíteni?

– Természetesen sokat számít a rutin is. De mindenképpen hasznos annak, aki többet szeretne tudni a kéz rejtelmeiről. A szakirodalomból több olyan értelmezésről is írok, amelyek valószínűleg igazak, de én még nem tudtam bizonyítani azokat. Ilyenek például a cukorbetegségről vagy hajhullásról írottak. De biztos vagyok a Down-kór és a köszvény leírásában például. Gyerekkezek vizsgálatakor (…) hasznos az analízis, hogy megállapítsuk, mire lesz alkalmas gyermekünk.

– Most végre pihenhetsz egy kicsit?

– Készülnek az új könyveim. Az egyik szeptemberben jelenik meg. Címe: a „Titokzatos számok”, amely a numerológián kívül feltérképezi azt is, milyen mitológia tapad a számokhoz. És készül egy csodaszép, de igen veszélyes utunkról szóló, Iránt, Pakisztánt, Indiát, Indiát bemutató útikönyvünk is.”

Vélemények a könyvről

Ízelítő, címszavak

Könyveim sorában e könyv a harmadik. Elkészültéig – míg az anyagot összegyűjtöttem, rendszereztem, megfogalmaztam – közel három év telt el. Nem kis munkába tellett apránként összekaparni a szakkönyvekből, lexikonokból, enciklopédiákból a sok-sok számra vonatkozó információt. Ebben az esetben is, mint a többi könyvem születésénél, férjem bábáskodott, segített tanácsaival, ötleteivel, fordításaival és hitt bennem, hogy képes leszek elkészíteni e könyvet. A könyv nemcsak megjelent, hanem nagy érdeklődés is kísérte, a siker eredményeként, a később kiadott könyveimhez hasonlóan, reprintben, újra kiadásban is részesült.


Számos méltató cikk közül néhányból idéznék. „A számok eredetéről, sokféle feltételezés látott napvilágot, ám kialakulásukat tekintve mind a mai napig hiányosak ismereteink. Lapunk állandó szerzője, Rosta Erzsébet most arra vállalkozott, hogy új könyvében, A titokzatos számokban pótolja e hiányt.(…) Nagy műgonddal gyűjtötte össze évszázadok számmisztikai hagyatékát.” (Hölgykurír)


A Népszava újságírónője, Lóránth Ida (Népszava) a következőket írta: „Rosta Erzsébet Titokzatos számok című művének témája nem mindennapos. Szórakoztatóan mesél a misztikus számok történetéről, közben alapos kultúrtörténeti képet tár az olvasó elé. Megtudhatjuk, hogy Püthagorasz szerint: „mindennek a lényege a szám”, ezért a számok meghatározzák a világmindenség örök törvényeit. A misztikus számok minden nép őskultúrájában megtalálhatók: Indiában maga Siva isten volt az egyes szám. A tizenhármast – a közhiedelemmel ellentétben – sok nép, így az angolok, a tibetiek és a maják, kifejezetten szerencsésnek tartja. A legtöbb olvasó bizonyára annál a fejezetnél időz el majd hosszabban, mely a számok és az asztrológiai összefüggését részletezi. Ebből kiderül, hogy a születési dátum is jellemző az egyénre. A számok jellemző ereje odáig terjed, hogy a születési szám megmondja, milyen hivatás, milyen ételek fogyasztása, milyen színek és kövek viselése a javasolt, és az élet milyen területén érhetők el sikerek, illetve várhatók kudarcok.”


Payer Imrének, a Kurír újságírójának érdeklődését elsősorban a kabbala keltette fel. Többek között a következőket írta: (…)„Volt és van aztán még egy olyan titkos tan, tudhatják meg Rosta Erzsébet új könyvéből, amely a betűk, az írás, sőt az írás és a számok összefüggésében kereste-keresi az isteni titkot. Ez a tan: a kabbala. Amely, érdekes módon, a beszédet lenézi. „A beszéd nem szent, hanem hiú lehelet és így ezúttal bűnös, vagy hogyha nem bűnös, akkor is semmirevaló, érthetetlen, és ha az ég felé tör, semmiben sem különbözik az állati lehelettől” – emígy szól egy kabbalisztikus idézet a kötetből, abból, amely alapos munka után szisztematikusan gyűjti és tárgyalja a számok rejtelmes világáról szóló hagyományokat.”


Ízelítő, címszavak

Hogy némi fogalmat alkothassanak a könyv tartalmáról, átnyújtok egy kis ízelítőt az említett számokból. A püthagoreusok a páros számokat nőiesnek, a páratlanokat férfiasnak tartották. A rómaiak szemében a páros számok mivel egyenlő részre oszthatók balszerencsét jelent. Ugyanis számukra a halál jelképe. Például soha sem mondtak ki páros életkort. A szlávok és a sziámiak a páratlan számoktól irtóztak, még véletlenül sem tettek házukra páratlan számú ajtót, ablakot. A törökök nemcsak a tizenhármast, de a negyvenegyest is utálták. A japánok sohasem ültek olyan asztal mellé ahol hárman foglalnak helyet. Nálunk viszont jó szám. Például három a magyar igazság.

A legszerencsétlenebb a 13-as, az olaszoknál kerülik a házszámozásnál, de a világ sok szállodájában nincs tizenharmadik emelet. A babonás emberek a tizenharmadik tányér mellé egy tűt szúrnak, ami szerintük megszünteti a szám gonosz hatását. Néhány ember, ellenkezve a közhiedelemmel, a tizenhármast szerencsét hozónak tartják és tizenharmadikán fognak új vállalkozásba, szerződések, egyezségek kötését is erre a napra időzíti. Nálunk a tizenhármas olykor felbukkan a szerelmi babonákban is, a legismertebb a Luca-napi.

Amíg a tízes, százas, ezres a teljességet szimbolizálja, addig az eggyel nagyobb pl. 101, 1001 balszerencsés, ezért használtak százegy botütést, a hinduknak 1000 rúpia helyett 1001-et kellett visszaadniuk. De az is igaz, hogy százegy ágyúlövés illette az újszülött trónörököst, és a világ egyik legszebb mesegyűjteménye az „Ezeregy éjszaka meséi”.

A zéró a kozmikus tojás, az örökkévalóság, a mérhetetlen nagyság, a végtelen univerzum szimbolikája, amely mindennek alfája és ómegája. Felfogható egy önmagába visszatérő zárt görbének, vagy egy saját farkába harapó kígyónak, ebben az esetben már korlátot, bezártságot, körbejárást, tökéletlenséget jelent.

Az egyes az egység, az egyetlen Isten. Már az archaikus ember is az egyest tartotta az összes szám közül a legmagasztosabbnak, mivel ezt a számot azonosította a mindenséggel, a mindenséget összekapcsolta az egységgel, az egységet pedig az eggyel, vagyis az egyetlen Isten képzetével társította.

A kettes a dualitás, a házasság, a jin és jang, az ikrek, a viszály száma. Reprezentálja a két nemet, a két pólust, a feszültséget, a megosztást, a konfliktust, az ellenállást., de szimbolizálhatja isten és a természet viszonyában a teremtés és az egyesülés aktusát, a szellem és az anyag kapcsolatát, az önmegvalósulást.

A hármas talán a legfontosabb szakrális szám. Az abszolút tökély számaként, az utolérhetetlen egység jelzője, az emberi test-lélek-szellem trilógiája; az erő-tudat-anyagi lét hármassága; szimbolikája az Isten-természet-ember csodálatos együttesének; a szenthármasság ábrázolásaként, az Atya-Fiú-Szentlélek száma. Előszeretettel használták a hármast a középkor építészei. Gyakran szerepel népszokásokban, mesékben, varázslatokban, kívánságokban, régi receptek összeállításánál.

A négyes az égtájak, a struktúra és az igazság száma. Kedvelték az egyiptomiak, az amerikaiak és a görögök. Sokszor felbukkan a kínaiak, a koreaiak, a hinduk mitológiáiban. Szerepel az Ótestamentumban, a Bibliában, a muszlimoknál, a buddhistáknál. Jahve nevét tilos volt kiejteni, csupán négy betűvel: JHWH lehetett jelölni. A Bibliában nemcsak Jahve neve volt négybetűs, hanem Ádámé is. Az Édent négy folyó öntözte, négy az Apokalipszis lovasainak száma, az INRI négy betűjének jelentése: a Názáret Jézus, a zsidók királya. A muszlimoknak négy főangyala van, és négy feleségük lehet. Buddha rájött a négy szent igazságra, amelyből a negyedik vezet a nirvánába.

Ötös a hatalom, a tudás, az igazság száma. A püthagoreusok az ötöst tartották a házasság jelképének, mert ebben a számban egyesül a nőnemű kettes, a hímnemű hármassal. Püthagorasz szerint „az ötös hatástalanítja a mérgeket, és elijeszti a szellemeket”, s a vezeklésben garantáltan mágikus eredményt hoz. Kínában valósággal tobzódnak az ötösben, szerintük a világmindenség az öt őselemre építkezett. A taoista papokat öt fogadalom köti, az indiai jóga öt tisztátalansága vagyis klésája: a tudatlanság, az önzés, a düh, a vágy és a félelem, ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az ember önmegvalósító törekvésében. A dzsaina vallás öt áldásos mozzanatot különít el egymástól, a szikheknek öt vallási jelképe van. A sumérok ötig számoltak, az afrikai zuluk meg amikor elérték az ötödik ujjat, azt mondták, hogy a kéz készen van.

A hatos a teremtés és a misztikus végzet. Bár találunk pozitív példákat is, ennek a számnak az értelmezése inkább pejoratív; az Apokalipszisben hatan vannak a bűnösök, a hamis próféták. Ugyanakkor a keleti filozófiákban viszonylag elterjedt, mint szent szám jelképezi a térdimenziókat: a lent, a fent, az elöl, a hátul, a jobb és a bal irányokat. A buddhisták kedvelt száma. Varázsformulájuk az Om mani padme hum ennyi szótagból áll, de hat Buddha ismeretes, a taoisták a hosszú élet receptjeként hat módszert javasoltak. Mérsékelt étrendet, növényi eredetű gyógyszereket, rendszeres nemi életet, testedzést, napkúrát és helyes légzési technikát.

A hetes a misztika, a szentség száma. Jelképezi a hét napjait, az ünnepek időtartamát, a szín hét árnyalatát, a tér vegytanát, a hangsor hét hangját. Számtalan sok hetes található a keresztényeknél és a zsidó vallásban. Jákob hét évig szolgált Rachelért. József hét kövér és hét sovány tehénről álmodott, ami hét gazdag és hét szűk esztendőre utalt. A görögök Apollón kultuszában használták a hetest, a szemiták, ha a szabbath a szent szombat, a hetedik napra esett, akkor ezen a napon hétszer kenték be a beteg testrészt. Az ember kritikus évei a heteshez kötődnek. A Koránban minden szónak hétféle értelmezése van.

Nyolcas az elmúlás, a befejezettség, a megingathatatlan és rendíthetetlen igazság szimbolikája. A japánok kedvelték ezt a számot és ismert a kínaiak nyolcas trigramja, jósjele valamint legnépszerűbb hőscsoportjuk a nyolc halhatatlan.

A kilences rivalizál a misztikus hetessel, mert amíg a mágikus hét a történések spirituális oldalát reprezentálja, addig a kilences az isteni triász háromszorosaként maga az abszolút tökély. Kínában a kilences a „jang” száma, szerencsés, pozitív előjelű. A középkorban a hősöket rendszerint kilencesével csoportosították. Görögországban a kilences a héroszok korában volt közkedvelt. Trója ostroma kilenc évig tartott, Poszeidonnak kilenc birkát áldoztak, Dionüszosznak kilenc oltárt emeltek és kilenc napig böjtöltek érte.

Tízes az időegység és a számrendszer, a csapás és a parancsolat. Püthagorasz az égi szimfóniákat és a természet harmóniáját az első négy szám összegével (1+2+3+4=10), a tízessel jellemezte, mivel szerinte az Univerzum összes jelensége kifejezhető e számmal.

A tizenkettes az apostolok és a törzsek száma. A tizenkettest mindig szerencsésnek számnak tartották, a számsorban a hetes után rendre ezt használták a leggyakrabban: tizenkettő részre osztották az évet és az állatövet, a Jupiter tizenkét év alatt járja az állatövet, tizenketten voltak az apostolok és a tanítványok, tizenkét fia volt Kalevalának, tizenkét társa Odüsszeusznak, tizenkét pásztora Romulusnak, tizenkét lovagja Artúr királynak, és a germán Baldur istent is tizenkét bíró kísérte.

Tizenhármas az utolsó vacsora és a puding száma. A számok kozmikus rendjében talán a legkedvezőtlenebb szerepet osztották a tizenhármasra. Képzetével többnyire a káoszt, a zűrzavart, az összevisszaságot, a fejetlenséget társították. Szerencsétlen voltának eredetéről többféle elképzelés kering. Az egyik a skandináv mitológiából származik, amikor a gonosz Loki megölte az ifjú Baldur istent. A másik elmélet az utolsó vacsorától ered. Mindkét esetben tizenhárman vettek részt, vagyis a tökéletes tizenketteshez hozzáadódott egy plusz fő, amely megbontotta az egységet, halálát okozva valakinek.

A negyvenes a lélekvándorlás és a névadás. Krisztus mennybemenetele óra a vallásos emberek úgy vélik, hogy a lélek negyven napig marad a földön, vándorolva menny és pokol között. A törököknél gyakorta fordul elő a negyvenes szám népszokásaikban, de más ázsiai országokban is találunk sok példát. A népi időjárási szabályokban a vezérszám a negyvenes, a legismertebb Medárd napja.

A különböző népek mitológiáiban és vallási szokásaiban gyakran szerepelnek a hármas, a hetes, a kilences szorzatai, valamint ezek többszörösei. A misztikus számfilozófiában a hármas többszörösei a bevégzettséget, a hetes szorzatai a szakrális nagyságot tükrözik. Hányszor kell megbocsátani, kérdi Péter Jézustól, erre azt feleli, hogy hetvenhétszer. Tehát mindig.

A páros számok többszörösei közül a kettes sokszorosaként a húszast többnyire az elérendő cél szimbolizálására használták. Ha a hatos egymás mellé írva háromszor szerepel, akkor a gonoszság szimbóluma. A nyolcas többszöröse sokszor szerepel a buddhista szövegekben. Megkülönböztetett szent jelzéssel bírtak minden korban a tizenkettes szorzatai, például száznyolc szemű a rózsafüzér és száznyolc lélegzetvétellel kell ismételgetni a tibeti szent mantrát, az „Om mani padme hum”-ot.

Végezetül, hogy felkeltsem az érdeklődést, és legyen miről kérdezniük, felsorolom a címszavakat:

Óriás számok
Püthagorasz számelmélete
Püthagorasz alfanumerikus rendszere
A kabbala eredete
Széfer Jecirah
Zóhár
Gólem
Abraxaz, Antikrisztus, Dávid kulcsa
A gyakorlati kabbala
Rejtélyes összefüggések a számok között
Asztrológiai vonatkozások
Az asztrológia és a numerológia viszonya
Jó és rossz hatású bolygók
Születési és névszámok
Egyszerű számok
1-es, a Nap száma
2-es, a Hold száma
3-as, a Jupiter száma
4-es, az Uránusz száma
5-ös, a Merkúr száma
6-os, a Vénusz száma
7-es, a Neptunusz száma
8-as, a Szaturnusz száma
9-es, a Mars száma
Összetett számok
A 4-es és a 8-as szám kapcsolata
Az egyszerű és az összetett számok használatáról
Numerológiai segédlet