A száj

Számtalan szájvariáció létezik, nagy általánosságban elmondható, hogy a telt, széles és vastag száj a sötét bőrűekre jellemző, míg a keskeny, világos száj a fehérekre. Az arányos archoz arányos felosztású száj illik, az ilyen száj birtokosa kellemes modorú ember, aki tapintatosan megőrzi véleményét. Normálisan a száj hosszúsága a szem másfél-kétszerese kell, hogy legyen, ellenkező esetben felbomlik az arc esztétikája. Ha a száj kétszer olyan széles, mint a szem, az a homályos, nehézkes felfogóképesség jele. A kiegyensúlyozott no szája se nem kicsi, se nem nagy, telt de nem vastag, a színe pedig pirosas.

A hozzáértő arcolvasók számára a száj színe és alakja nyitott könyv, melyből sok érdekességet megállapítanak. Összefoglalóan: úgy tartják, hogy a nagy száj túlfűtöttséget, kis száj igénytelenséget, a vastag száj érzékiséget, a vékony száj frigiditást, a felfelé görbülő száj optimizmust, a lefelé ívelő száj pesszimizmust, a csúcsos száj ravaszságot, az összeszorított száj önzést, a nyitott száj lassú észjárást jelöl. Akiknek halovány a szájuk, többnyire betegesek, míg a rózsaszín szájúak jó egészségnek örvendenek.

Érdekes módon, a száj görbületéről is felfedhetők az ember fontosabb személyiségjegyei. Vannak bizonyos szájak, melyek görbületei arra figyelmeztetik a kívülállót, hogy jó lesz vigyázni az illetővel. A görbület nélküli egyenes vonalú száj viszont feltételezhetően fegyelmezett embert jellemez.

Részletesebben: egy felfelé görbülő száj barátságos természetű embert jelképez, aki általában vidám, elégedett és boldog. Az olyan száj mely profilban mosolygásnál feltűnően görbül felfelé, a frivolság jele. Az ilyen száj tulajdonosa meglehetősen mesterkélt, cinikus, szívesen botránkoztatja meg környezetét ruhaviseletével, furcsa viselkedésével.

A lefelé görbülő száj akaratos, követelőző személyről árulkodik, aki többnyire mindennel elégedetlen és rosszkedvű. A sarkainál lekonyuló száj pedig a mindenkivel szemben bizalmatlan, gyanakvó ember sajátja. Óva intenek a fiziognómusok az olyan férfitől, akinek a szájszögletei lefelé ívelnek, mert az ilyen ember állhatatlan, következetlen, megbízhatatlan. Az olyan asszony, akinek vékony, a sarkaiknál legörbülő a szájszéle, és az ajkai vértelennek és sápadtnak tűnnek, képmutató, önelégült, szűk látókörű és megátalkodott természetű. Tetejébe hajlamos a hisztériára és a melankóliára is.

A száj nagyságával kapcsolatos megállapítások között tartja magát az a megállapítás, miszerint a kis száj elsősorban a nők sajátja, hiszen a nők arca is kisebb, mint a férfiaké, s lelkületük is jóval érzékenyebb náluk.

Arisztotelész (i.e. 384 - 322) görög filozófus és természettudós szerint: a kis száj csendes természetű embert jellemez, aki ugyan kicsit félénk, de megbízható, titoktartó, erkölcsös, nagylelkű és kis étkű.

Általában a kicsi száj igénytelenséget, mértékletességet mutat, de jelezhet takarékos, beosztó természetet és kényelemszeretetet is. A kis száj, kis orral és apró orrlyukakkal tétovaságra és gyávaságra utal, de jelképezhet szűk látókörű, ugyanakkor rendkívül érzékeny személyt is. Az apró száj a ragaszkodó, békeszerető emberé, viszont az átlagosnál kisebb és vékonyabb száj már mohóságról, kegyetlenségről vall.

Arisztotelész a nagy és széles szájról azt állapította meg, hogy olyan bátor, harcias, arcátlan és szívós embert reprezentál, aki nagy hazudozó, jó társalgó és nagyevő; azonban az észjárása meglehetősen nehézkes és elég primitív.

A nagy száj a szellem szabadságát és a modor durvaságát jelzi, elsősorban a férfiakra jellemző, mely árulkodhat tékozlásról, pazarlásról, önteltségről is. A nagy száj a férfiaknál jelezhet még nagyfokú merészséget és torkosságot, valamint cselszövésre való hajlamot, de utalhat olyan kiválóan társalgó emberre, akiből hiányzik a szégyenérzet és hajlamos bárkit elítélni az ártatlanság vagy bűnösség elégséges bizonyítéka nélkül. Ha a száj nemcsak nagy, hanem széles is, nem hoz szerencsét, mert az illető meggondolatlanul vakmerő. Az olyan férfi, akinek a szája nagy, duzzadt és rövid, eléggé esztelen, ráadásul kapzsi, erőszakos, veszekedős, gonosz és buja. A túl indulatos emberek szája nagy, vörös színű, állandóan mozgásban van, a szájuk szélén pedig többnyire látható egy kis gömbölyded nyálhab.

A kínai fiziognómia szerint a legjobb a nagy száj, mert az ilyen szájnak jól kivehető, határozott, kontúros az alakja, és a sarkainál felfelé görbül. Az ajkaknak kb. 6-7 mm széleseknek kell lenniük, és az ajkaknak a találkozásuknál egy egyenes, horizontális vonalat kell képezniük. Minél egyenesebb ez a vízszintes vonal, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy az illető betartja az ígéreteit. Az ilyen szájúak elfogadható életszínvonalra számíthatnak, és könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel, mint a kis szájúak. A kis száj csak asszonyoknál előnyös, ugyanis a kis szájú hölgyek jobban kielégülnek a szeretkezésben, mint a nagy szájjal bíró társaik.

A száj nagyságán, íveltségén, színén kívül más szempontok szerint is megítélhetők a karakterjegyek, például:

A keskeny, összeszorított száj fukarságáról árulkodik, gazdája az élet minden területén fösvény, legyen az pénzzel, ajándékkal, adománnyal, idővel kapcsolatos, szűkmarkú családtagjaival, barátaival, munkatársaival.

A szorosan összezárt, éles egyenes vonalat mutató száj gyökértelen helyzetről. társadalmi beágyazottság hiányáról árulkodik.

Akinek mély gödrök vannak a szája szögletében, azok minden akadályt legyőznek, sokra vihetik az életben, elérik céljukat, hivatásuk csúcsát.

Az olyan száj, amely nagy és a sarkainál hegyes, annak tulajdonosa barátságos, becsvágyó ember, szeret társaságban központi figura lenni, még apró hazudozásokra is képes egy-egy jó poén kedvéért.

Az előreugró szájú egyén meglehetősen előítéletes, merev, aki bármely szituációban képtelen ellazulni, elengedni magát. Ha az előreugró száj ráadásul kicsi, akkor az illető rosszindulatú.

A profilból hegyes száj rábeszélési készséget jelöl, míg a felfelé ívelő száj kreativitást jelképez.

Akinek mindig nyitva a szája, annak a fogai porosak, piszkosak lesznek, és a különböző fertőzések miatt rövid életre számíthat. Ha sömör jelenik meg a szájon, az annak a jele, hogy az illető arról álmodott, hogy valaki megcsókolta. Arisztotelész szerint, akinek a szája rossz szagú, annak vagy a mája, vagy a tüdeje beteg, gyakran beképzelt, zabolátlan, kéjvágyó, álnok, vagy érzéketlen szellemű, kapzsi és ígéretét megszegő ember.

A szájra többféle tréfás elnevezés született, ilyenek például: a kenyérleső, lepényleső, csuszaleső, bagóleső, bagómasina, pofa, csőr, csámcsogó, evőke, csipogó, beszélőke, kelepelő, lepcses.

Közmondásainkban is gyakran előfordul a száj szavunk, például jó néhány változata ismert, a ne szólj szám, nem fáj fejem mondásnak. Úgymint: ne szólj szám, s nem fáj a főnököm feje; ne szólj szám, ha fáj a fejem; ne szólj szám, nem lesz huzat; nem szól szája (mármint az anyósé), nem fáj fejem.