Valamikor a 80-as évek közepén, ha jól emlékszem 1985-ben, egy késő őszi estén férjem azzal a képtelennek tűnő ötlettel állt elém, hogy holnaptól nem eszik húst. Kijelentése alaposan meglepett, hisz eladdig húst evett hússal, lett légyen marha, disznó, csirke, kacsa, liba, őz, szalonka, ponty, harcsa vagy kecsege. Élt-halt a csípős halászléért, az aranylóan csillogó húslevesért, a tunkolható szaftos marhapörköltért, a kolbászos lecsóért, a tejfölös csirkepaprikásért, a töltött káposztáért, étvágyát azonban a téliszalámi és a parasztkolbász csillapította a legjobban.
És én örömmel főztem a zsíros-fűszeres magyar kosztot, pároltam, spékeltem, pácoltam, trancsíroztam, passzíroztam halászlének valót, paníroztam tarját, karajt, rántottam csirkecombokat, májdarabkákat, sütöttem újévi malacot és hétköznapi fasírtokat, szeleteltem húsvéti sonkát, dermesztettem kocsonya lében füleket-farkakat, mindezek mellé még vészes-édes süteményeket is alkottam. Ízlés és beidegződés motivált, ahogy azt valamikor édesanyámtól, nagyanyámtól tanultam, keresztanyám fortélyait ellestem. Nagy előrelépésnek számított, amikor étrendünkbe néhány kínai ételt iktattam.
Ezek után váratlanul ért párom bejelentése, amit akkor még csak meg sem indokolt. Jóval később mondta el, Gandhi erőszakmentessége hatott rá, s könyvének elolvasása után határozott úgy, hogy ő is megpróbálja a húsmentes táplálkozást. Döntése hallatán - megértő szerelmes feleség lévén - azonnal rávágtam, nekem sem kell többé hús. Pedig akkor még fogalmam se volt, mit jelent valóban a vegetarianizmus, milyen elven működik az erőszak nélküliség, mit fogunk enni ezután. Most, hogy visszagondolok, igazából nem bántam a dolgot, sőt talán férjem elhatározása kellett ahhoz, hogy ráébredjek, valójában soha nem voltam oda a húsért, fogyasztása nem szerzett különösebb kulináris élvezetet. Ahhoz, hogy ehessek húst, egyetlen állat torkát sem vágtam át, s nem ütöttem kupán se halat, se nyulat, a disznóöléseket pedig kifejezetten utáltam. Csak azért fogyasztottam húst, mert gyerekkoromban rászoktattak.
Tradicionális főzési tudományom - pillanat szülte elhatározásunkat követően - egy szempillantás alatt szertefoszlott, ezért beszereztünk néhány, a korszerű étkezést méltató reform-szakácskönyvet, vegetáriánus, jóga- és makrobiotikus ételekről szóló kiadványt. És elkezdtem kísérletezni. Egyik kudarc a másik után ért. Számtalan recept kipróbálása után egyre jobban elkedvetlenített a felismerés: ezek az ételek nem nekünk valók. Valahogy nem nyerte el tetszésünket a párolt kórólevél, a hamuban sült burgonya, a csicseriborsós-, és a hólyagmoszat saláta, az endíviafőzelék, a gyümölcs- és zabpehely, a kásatorta, a szójakockás székelykáposzta, a pirosra sült szójatepertő meg pláne nem. A sokat dicsért szójakockával képtelenek voltunk megbarátkozni, hiába áztattam fűszeres lében, dúsítottam a belőle készült pörköltet lecsóval, paradicsompürével, friss paprikával, különböző fűszerekkel. De nem kedveltük meg a kásákat, málékat, puliszkákat, gánicákat sem. Még csíratálat is vásároltam, de egyszeri csíráztatás után az életerőt adó friss búzacsírákról is lemondtunk. Húsmentes vegetáriánus történetünkhöz hozzátartozik, hogy férjem kezdetben, két évig minden állati eredetű táplálékot tiltó szigorú vegán étrend szerint étkezett, ami azt jelenti, hogy sem tojást, sem tejtermékeket nem evett. Nehéz korszak volt az számomra, hisz imádok főzni.
Igazából nem a megszokott ízek hiánya okozta a gondot, inkább gyötört a nikotinéhség, ugyanis a hússal együtt intettünk búcsút a cigarettának is. Végül a jóízű lakto-vegetáriánus kosztnál kötöttünk ki. Étrendünkben mindenféle finomság megtalálható volt, csak a húst mellőztük: a fehérjét sajttal, túróval, gombával, mandulával, mogyoróval, dióval, banánnal és egy rövid ideig szója-granulátummal pótoltam, de hiába használtam fasírtokhoz, töltelékekhez, mindenféle zöldséghez, milánói gombás makarónihoz, hortobágyi palacsintához, s mindenhez, amihez darált hús dukált volna. Egy idő után rájöttünk nem valami jó, csak elrontja a finomabb nyersanyagokat. Időközben megtanultam joghurtot, sajtot készíteni, s ha idom engedte, még rozskenyeret is sütöttem. Vendégeim véleménye - noha legtöbbjük előítélettel viseltetett a vegetáriánus konyha iránt - az első falat megkóstolása után egy csapásra megváltozott. Elismerően csettintettek, ez igen!
Vegetáriánussá válásunk nem csupán a hús nélküli étrendre való áttérést, sokkal inkább tudatos szemléletváltást jelentett számunkra. Kezdtünk jobban odafigyelni a szervezetünkre, mit kíván, az ételekre miként reagál. Végül is kikísérleteztük a számunkra legmegfelelőbbnek ítélt táplálkozást. Lényegesnek tartottuk, hogy kosztunk legyen hasznos, ízes, tápláló, egészséges, de az is fontos, hogy szerezzen örömet, váljék belőle energia, s lelkünkben harmónia. A mintegy tíz évig tartó vegetáriánusi életszakaszom előtt - összefüggésben a húsfogyasztással - köszvénytől, vesekőtől szenvedtem, de gyakran kínzott a nyombélfekélyem is. Marokszámra szedtem a különböző gyógyszereket, lafatyoltam a gyomornyugtató géleket. A hús elhagyása után megszűntek az evést követő puffadásaim, nem lett többé se kövem, se homokom, visszahúzódtak köszvényes csomóim, tovatűntek fájdalmaim, s a lúgos kémhatású lakto-vegetáriánus étrendnek köszönhetoen, a savszintem is jelentősen csökkent. Noha több mint egy emberöltővel lettem idősebb, és jó tíz éve ismét fogyasztok halat, ilyen egészséges életemben nem voltam. Vegetáriánusként nemcsak Európát jártuk be, hanem Ázsiában is hatalmas utakat tettünk meg. Képesek voltunk 25 ezer kilométert megtéve kocsival forró sivatagokon át, a monszunban elmenni Indiába, s persze vissza is, majd ugyancsak autóval Iránban és Törökországban tettünk egy körutazást; e teljesítmények egészséges szervezetet követelnek.
Pedig akkoriban még nem volt könnyű vegetáriánusnak lenni, környezetünk nem nagyon tolerálta a húsmentes táplálkozást, és számos alkalommal éreztük ennek hátrányát. Lépten-nyomon kérdezték tőlem, még a piacon is, hogy mit eszünk. Mit főzök, ha húst nem? Ha valamilyen társasági esemény miatt úgy adódott, hogy étteremben kellett étkeznünk, a salátákon és párolt zöldségeken kívül többnyire csak valamilyen tészta, vagy a rántott gomba, rántott sajt jöhetett számításba, vendégségben pedig komoly fejtörést okoztunk a háziasszonynak menünk összeállításában. Előfordult, hogy sós vízben főtt céklát és krumplit szervíroztak elénk, mindez Iszlámábádban a pakisztáni magyar követség nagyköveténél tett látogatásunkkor történt. Habár az újságok hébe-hóba közöltek vegetáriánus recepteket, de mintha összebeszéltek volna, az ünnepek előtt megfeledkeztek rólunk. Arról, hogy mit együnk karácsonyra, húsvétra némán hallgattak. Egyedül Indiában nem éreztük kiközösítettnek magunkat, ott kedvünkre tobzódhattunk a zöldséges ételek széles kínálatában. Ennek ellenére nem állítható, hogy India a vegetáriánusok hazája, amit saját tapasztalatunk is alátámaszt. Egy alkalommal, amikor a Kerala állam fővárosából, Trivandrumból (mai nevén Thiruvananthapuramból) repülővel Delhibe tartottunk, a gépen rajtunk kívül csak indiaiak tartózkodtak, s a legérdekesebb az volt, hogy egyedül mi kértünk és ettünk vegetáriánus kosztot, a többi utas a húsos étel mellett tette le a garast.
Legutóbbi iráni utunk óta viszont ismét változott étrendünk. Talán a meglehetősen egyhangú koszt, vagy a fehérjehiány okozta rossz közérzetünk miatt, Shirázban - mivel már napok óta alig jutottunk tejtermékhez - elfogyasztottunk egy doboz szardíniát, s ezzel szemi-vegetáriánusokká lettünk. (A szárnyasokat és a vörös húst viszont továbbra sem esszük meg). Hazafelé jövet, Törökországot elhagyva, a görög tenger partján, egy hangulatos étteremben már jóízűen ettük a sült halat, mellé száraz fehérbort kortyolgatva esténk fenségesre sikeredett. Azóta a főleg gabonaféléket, olajos magvakat, tésztákat, zöldségeket, gyümölcsöket és tejtermékeket tartalmazó menünk, a hétvégéken halas fogásokkal egészült ki.
Ez a szemi-vegetáriánus étrend egyáltalán nem kalóriaszegény. Ennek ékes bizonyítékaként a férjem pár éve felszedett jó néhány kilót. Mikor megjegyeztem, hogy el kellene ajándékozni a régi ruháit, mert ezt a súlyfelesleget képtelen lesz valaha is leadni, rám cáfolva, egy év alatt lefogyott vagy 30 kilót. Mindezt nem koplalással, hanem a korábbinál valamivel kevesebb sajt- és mogyoró fogyasztásával, sok testedzéssel, és főleg futással érte el. Mostanra karcsúbb és izmosabb, mint ifjúkorában, nemcsak rendszeresen edz, hanem fut is, részt vesz versenyeken, egész jó eredménnyel. Annyira megkedvelte a futást, hogy 60 éves fejjel félmaratont futott, s azóta élete első maratoni megmérettetésére készül.*
Miután gyakorlatilag mindent kipróbáltunk, és mindketten már évek óta jó egészségnek örvendünk, magától értetődően nem kívánunk változtatni étkezési szokásainkon, maradunk a jól bevált – alkalmanként halas ételekkel kiegészített – lakto-ovo vegetáriánus kosztnál.
(*A készülődés - bár félmaratont többször is futott - valójában csak 2014-re vált igazán komollyá, ekkor viszont - 66 évesen - első próbálkozásra teljesítette a 42 195 méteres távot. Hogy továbbra is meglegyen a kellő motivációja - aludva egyet a versenyre -, az időeredménye megjavítását tűzte ki célként maga elé. Mivel a világcsúcstól meglehetősen elmarad az ideje, erre még bőven van lehetősége.)
A kategória további cikkei
- Cukkini pikkelyes sült hal, sajtos brokkolival
- Kovászos uborka és más nyári saláták
- Török ízek
- Csilis bab, tonhallal
- Kínai étlap, konyhafőnök Rosta Erzsébet, felszolgáló Rábai Attila
- Két hústalan feltét: sajtos golyócskák és buggyantott tojás
- Egyszerű, de nagyszerű étel a gombapaprikás
- Chop suey
- A vég nélkül variálható lecsó
- Elefántcsontparti földimogyorós mártás
- Laatikko - finn receptek és az általam kikísérletezett változatok
- Vajgaluska, tojáskocsonya és egyéb levesbetétek
- Török csicseriborsó humusz
- Brokkolival töltött lepényhal, kukoricás rizzsel, meggyel és uborkával
- Napi egy tál bab rendben tartja a koleszterinszintet
- Tilápia párizsiasan
- Sörös gomba- és kínai kelropogós
- Rántott halfilé cukkíni-ágyon, sült sajttal
- Mézes- és fokhagymás pirítós, bundás- és csokoládés kenyér
- Rántott békacomb
- Pácolhatunk halat, például amurt, pontyot, lazacot is
- Leveles tésztába csomagolt szardínia, sütve
- Bundás, zöldséges pakorák
- Három kicsi csacsihal
- Sárgarépa, a nagyra becsült zöldség
- Pongyolás kalamáris, tintahalragu és tintahal brokkolival
- Nem a tojás, hanem a tojás nélküli étrend veszélyes!
- Sóska krémleves, sóskamártás, sóska télire
- Tavaszi fejes- és jégsaláta kavalkád
- Indiai harapnivalók
- Görög saláta, török pogácsa és szendvicskrém feta féle sajtból
- Karfiol, a nemesített energiaszegény vadkáposzta
- Rántott camembert párolt almával és camembert-ropogós meggyszemekkel
- A magunk főzte leves nem hazudik.
- Afrikai-harcsa halászlé, málnás csokoládékrém és barackmagos csókocskák
- Indiai levesek
- Grillezett tintahal párolt mangolddal és főtt krumplival
- Bridzsparti sárgaborsó levessel
- Ringló, a méltatlanul mellőzött gyümölcs
- Rántott sütőtök, belga almás
- Gyomorerősítő és szélhajtó, de főleg remek zöld fűszer a kapor.
- Néhány zöldborsós recept karácsony előtt
- Ma már nemcsak a lovak és a barbárok szeretik – Sütemények zabpehellyel
- Karácsonyra készülve
- Bibliai ételek
- Fokhagymás, pirított ropogtatnivalók száraz kenyérből
- Karácsony - Hússal vagy hús nélkül?
- Dálok
- Karácsonyi tippek és receptek
- Szendvicskrémek, harapnivaló falatok és sütemények szilveszterre
- Egy kis krumpli-történelem
- A fahéj nemcsak fűszernek remek, de szabályozza a vércukorszintet is
- 'Paprikás gumli' és 'gumblis' tészta
- Sörös kelropogós és kelkáposzta lapcsánka
- Az utolsó tál halkocsonya 2009-ből
- Japán tempura, indiai pakora
- Pizzák
- A banánárus választéka
- Mangó, a szerelem és odaadás gyümölcse
- Az univerzális gomba
- Momok és mártószószok
- Hagymás-zöldhagymás hal és mogyorós sült haltekercsek hagymával
- A zsírégető ananász
- Padlizsán, a tojásgyümölcs
- Afrikai harcsa, paprikásan, rántva és sütve - savanyú káposztával
- Ismét a zselésítőkről
- C-vitamindús savanyú káposzta
- Hamis hús fejes salátából, majonézes tojással, csokoládé puffasztott rizzsel
- Ropogós melegszendvics-variációk - köztük egy őszibarackos is
- Tonhalas tészta kínai kellel - két változatban
- Finom ételek szikkadt kenyérből - a gazpacho és társai
- Krumplis és túrós szirnyiki - sósan és édesen
- Kés, kanál, villa, pálcika
- Szombati ebéd fél óra alatt
- Vízvári Mariska egyik specialitása, a gombás hal
- Kuszkusz és falafel
- Finomfőzelék tonhalpörkölttel és gesztenyekrém
- Az uborka és a kappa
- Rántott mahi-mahi, gomba fejekkel és trikolór salátával
- Csicsóka és pangasius
- Kínai tésztasaláta, ahogy én készítem
- A só az ízek királya, de ügyeljünk arra, mit veszünk és eszünk
- Spenótos makaróni tonhallal korrigálva
- Svéd lazacfilé Budapest tortával
- Brokkoli, a zöld karfiol más néven spárgakel
- Kedvelt halféle a zsírtalan, szálkátlan tuna - vagy, ahogy mi ismerjük: a tonhal
- Legnagyobb sikere a csicseriborsó salátámnak volt.
- A kukoricás harcsa ízletes, ripsz-ropsz kész és nem hizlal
- Sült tőkehalfilé, hagymás, paradicsomos olívabogyós raguval és krokettel
- Álfasírt-féleségek
- Cukkíni receptek ráadásként, közkívánatra
- Indiai kókusztejes halas étel – kissé magyarosan
- Rakott saláta gránátalmamagokkal díszítve
- Édes-savanyú mártás sült hallal, naranccsal vagy ananásszal
- Itt az újkrumpli!
- Szilveszteri fűszeres forralt bor és sajttal megszórt túrós pogácsa
- Az éltető rizs
- Sajtok, sajtételek - tippek és receptek
- Hús nélküli sólet, főtt tojással és egy valódi sólet receptje
- Bindu és a karalábé
- Rózsaszínű húsvéti üdvözlet retek
- Zselatin helyett agar-agar
- Indiai barna kenyér és fokhagymás kenyér
- Csokorra való zsenge újhagyma
- Életem első avokádókrémje - ebéd Bujákiéknál
- Spenót másképp, főzés nélkül
- Indiai rizses zsemle és joghurtos kalács
- Rácponty és ördögpirula
- Hamis vadas
- Húsvéti asztal
- Szemes bab, gomba, kagyló - a tetején jégsalátával
- Szőrös-, kopasz-, és lapított őszibarack
- Patisszon, a püspökkalapszerű, UFO-ra emlékeztető csillagtök
- A kiszámíthatatlan sárgadinnye - háromból kettő, ha jó
- További ötletek a húsvéti asztalra
- Kukoricasaláták: majonézes, almás, mexikói tejfölös és iráni joghurtos
- Melyik napszakban, milyent fogyasztanak? – Levesfélék és levesevési szokások a világban
- Attól féltem, hogy a sok kecskesajttól a férjem mekegni fog
- Padlizsános tekercs, kaviáros tojás, pácolt hal és egyéb finomságok Olgától
- Elfeledett mártások
- Pasztinák leves és krokett, rakott és sült kárdi
- Az irinováci óriás gombás pizza
- Töltött zöldségek
- Sajtos-prézlis bundával takart sült halcsíkok, sütőben megsütve
- Számok vibrálásában - Táplálkozási tanácsok a születés dátuma alapján
- Finom téli leves erdei bogyós gyümölcsökből
- A méltatlanul mellőzött úttörő gombóc
- Spenót, Popeye ereje
- Hajnali spagettik
- Zsófika sajtos ropogósa, meg amit én ajánlok neki
- Angyalok ujjai után angyalbögyörő
- Bádzsik
- ’Kérsz bundás kenyér?’
- Töltött paprika sütve, Édes eredeti receptje szerint
- Szezámmagos maceszgombócok - libazsír nélkül
- Finom szilvabefőtt és szilvás leves
- Raiták
- Tengeri só és pörkölt szezámmag őrleménye - a gomasszió
- Néhány - nem sztrapacska - recept juhtúróval
- A túró dicsérete
- Hideg - joghurtos vagy tejfölös - mártások, pillanatok alatt
- Édes és sós gyümölcssaláták
- Kókuszos sárgarépa golyó és diós sütőtök gombóc
- Karik, puri, dosza, parátá
- Pünkösdi ebédünk, bakonyias harcsapaprikás nokedlival
- Sült hal édes-savanyú káposztával és sajtos csigák
- A spárga
- A halas hoppel-poppel után jól esik egy krémes
- India dúsan termő földje
- Variációk sült tilápiára
- A szemérmetes spárgatök
- Szárított paradicsom készítése, plusz olasz recept
- Cukkíni és rebarbara
- Sokféle panír közül válogathatunk
- India édességei és ünnepi ételei
- A vérnyomáscsökkentő és vágyfokozó zellergyökér
- Templomi praszádok
- Indiai fűszerek és ételadalékok
- India regionális konyhaművészete
- Csatnik
- A konyhai ph-indikátor - vöröskáposzta receptek az ünnepekre
- A tibeti Gyü-sí tanításai a helyes és helytelen táplálkozásról
- Szardíniák
- A gyógyító hagyma rák ellen is hatásos
- Isla Flotante - Karácsony esti meglepetés az Éváknak
- Étvágygerjesztő raguk - uborkás, cukkinis és gombás
- Hasé - eredeti recept szerint és egyéb módokon elkészítve
- Nemcsak limonádénak jó – Citrom receptek
- Puffancs tőkehalmájból, majonézes céklával vagy lencsével
- Köménymagos tojásleves és halas, ragus tészta 20 perc alatt
- Hoiszin, a tengeri frissesség mártása
- A savanykás ízű, zamatos meggy
- Csőben sült halas, kapros metélt
- Barbara és a paradicsomos káposzta
- További receptötletek a káliumban gazdag banánnal
- Grízes tészta, prézlis tészta
- Indiai zöldség- és gyümölcsválaszték
- Az articsóka nem csicsóka
- Szerecsendió és virága - receptkéréssel
- Roston sült naphal, morzsás brokkolival és karamellkrémmel
- Három ízletes török saláta
Kommentek
archivált tartalomBodis Klara #11
Kedves Erzsebet!
2010-12-30 15:44:00Nagy erdeklodessel olvastam sorait, sok, az enyemhez hasonlo gndolatot talaltam.En is huseveo csaladban nottem fel, amig egy nap nem a ferjem, hanem a lanyom kozolte, tobbet nem eszik hust. Par evvel kesobb csatlakoztam en is, apukaja is. Most mar elkepzelhetetlen, hogy hust egyek, egy ido utan az ember nem is erti, hogy birta megenni. Nekem semmi bajom azokkal akik eszik, inkabb az ervelesuket nem szeretem, hogy regen is ettek hust az emberek, meg hogy az allatok csak arra valo, stb. Tisztelem, hogy kitart meggyozodese mellett es sok sikert kivanok a honlaphoz! :-)
Annamarikö #10
A hal Jézus jelkép. Jézus pedig maga adott engedélyt arra, hogy
2010-07-14 08:09:44megegyék: ez az én testem és vérem, mely értetek adatik, bor és ostya, utolsó vacsora.
Mielőtt lebarmoznál, olvass utána, én is még megteszem, visszajövök, és beírom.
na jó, kicsit viccelek is, de ezek a jelképek viszont nem viccek.
Hajnalka #9
Kedves Orsolya. Részben igaz az, hogy a szenvedés, ahogy az az állat elpusztul is kegyetlenség. De emellett nem önzés azért tartani ezeket az állatokat, hogy TE-MI jól lakjunk? Persze mindezt csak akkor értjük, ha nem a saját, hanem az élet, a föld szemszögéből vizsgálódunk. Ha olvasol pár tanulmányt, meglátod, mennyi minden szól a növénytermesztés, és fogyasztás mellett. A Földanya, azaz a Mi hosszú távú boldogulásunk szempontjából is. Emellett ha már egy ideje nem fogyasztasz húsfékélet, megérted, mekkora életminőségbeli javulás ez! Tisztul az érzékelés. Persze a saját döntésed. Nem minősít.
2009-07-08 10:54:43Orsolya #8
Kedves Viki!
2008-12-26 22:49:57Nem sokat tudok Gandhiról - sõt! (ami persze,tudom, elég szégyen) - meg az egészséges táplálkozásról, de véleményem az persze van, mint minden dilettánsnak.
Én úgy vélem a halak és egyéb állatok nem megevésének semmi köze az erõszakmentességhez. Attól, hogy a növényeknek nincsenek idegeik és nem éreznek úgy fájdalmat, attól még élnek. De nem ez a lényeg. A természet hatalmas körforgásában ha tetszik ha nem itt mindenki eszik mindenkit és ez nem erõszak, hanem törvény. Levágni egy disznót nem attól erõszakmentes, hogy nem teszed meg, hanem attól hogy hogyan teszed meg.
Rosta Erzsébet #7
Kedves Viki!
2008-04-23 12:29:22A nem-ártás elve alapján az áldozati tilalom Buddhával és követőivel terjedt el, az állathús fogyasztását - ha nem szándékosan ölték meg - Buddha is megengedte. Asóka volt az első, aki betiltotta az élőlények leölését. A dzsaina hit, az élet elvételét kiterjesztette az apró, láthatatlan élőlényekre is. Egyébként Gandhi, mint dzsaina hívő, tíz évig evett húst. Azt hittem, az események sorrendjéből és a cikkeimből kiderül, hogy már nem vallom magam vegetáriánusnak, ám hogy ez egyértelműbb legyen, a bevezető szöveget néhány helyen pontosítottam.
Szeretettel üdvözöl: Erzsébet
Viki #6
Még annyit, hogy nehogy úgy érezd, hogy bántani akarlak. Eszemben sincs.
2008-04-21 15:44:29A receptjeidért szeretnék őszinte köszönetet mondani. Biztosan többet is ki fogok próbálni közülük.
Viki #5
Tudod, nem nagyon tudom elképzelni, hogy milyen körülmények kényszerítenek a húsevésre, ha vegetáriánusnak vallod magad.
2008-04-21 15:28:03Azt viszont tudom, hogy Gandhi még akkor sem támogatta, hogy a súlyosan beteg felesége és gyermeke húslevest egyen, amikor az orvosok gyógyszerként írták azt elő nekik. Maga a gyermek is úgy döntött, hogy inkább a halált választja, mint a húsevést.
Megint megemlítem, hogy semmi bajom nincs a húsevéssel és a húst (is) evőkkel. Csak a húst is evők nem vegetáriánusok.
Rosta Erzsébet #4
Kedves Virág!
2008-04-20 06:44:56Noha Te voltál e témában az első kérdező, a Vikinek írt válaszom Neked is szól.
Szeretettel üdvözöl: Erzsébet
Rosta Erzsébet #3
Kedves Viki!
2008-04-20 06:38:41Valószínűleg elkerülhette figyelmed bevezetőmnek az a része, melyben leírom, miként lettünk vegetáriánusok, mikor, hol és miért tértünk át a szemivegetáriánus étkezésre. Az ahimszát - Gandhihoz hasonlóan - úgy értelmezem, hogy ténylegesen nem ártok senkinek. Az erőszakot a buddhizmus is elveti, Őszentsége a XIV. Dalai Láma mégis egyszer azt nyilatkozta, mindenféle húst fogyasztanak, mert olyanok a körülményeik. Én ezt megértem. Egyébként nem vagyunk mindenevők! Hétköznap lakto-ovo vegetáriánus módon étkezünk, csak a hétvégén készítek halas ételt.
Szeretettel üdvözöl: Erzsébet
Viki #2
Kedves Erzsébet!
2008-04-19 07:34:16Látom, feltették már azt a kérdést, amit én is fel akartam tenni.
Tudod, nagyon furcsa nekem is Gandhi követése és az erőszakmentesség mellett a halevés.
És egyáltalán nem azzal van gondom, hogy esztek halat vagy sem. Mindenkinek szíve joga, hogy azt egyen, amihez kedve van. Csak akkor ne beszélj Gandhiról meg erőszakmentességről. Vállald fel, hogy mindenevő vagy. Egyáltalán nem szégyen, ha valaki az.
Viki
Virág #1
Hogyan egyeztethető össze az erőszakmentesség és a halevés?
2008-04-18 17:32:35