A fülek

A fül elsősorban a hallás és az egyensúlyozás szerve, de a fül látható részéből, a fülkagyló méretéből, alakjából a fiziognómusok képesek sommás következtetéseket levonni. Kétségtelen, a fülek milyensége nagyban meghatározza arcunk esztétikai összképét, elég, ha csak a hátrányosnak tűnő tapsi- vagy lapát fülekre gondolunk. Ezekről a fejtől elálló, rossz alakú fülekről destruktív természetet feltételeznek, az ilyen fülű gyerekek a rombolásban élik ki magukat. Kemény nevelésre van szükségük.

Grace A. Rees szerint "A fül tetejének a szemek sarkait összekötő vonalon kell elhelyezkednie, alatta semmiképpen sem lehet. A túl alacsonyan levő fülek bűnözői hajlamot mutatnak. A rövid, kövér fülcimpák vitalitást, életrevalóságot jelképeznek. Az ilyen ember kellő erővel rendelkezik a gyors felépüléshez. A vékony, fejhez simuló fülcimpák a szervezet kiváló állapotáról árulkodnak."

A finom vonalú, nagy fülek zenei ízléssel kapcsolatosak, legtöbbször muzsikusok, zeneszerzők és táncosok megkülönböztető sajátságai. Zenei tehetséget, muzikalitást feltételeznek a kiálló, telt fülekről is, mivel a kiváló hallású emberek fülei jól csatornázottak, és megfelelően ki vannak bélelve porcogóval. A finoman formált tekervényű kis fülűek nem művelik aktívan, csak értékelik a zenét, általában járatosak a többi művészetben is, intelligens, erős akaratú, ám óvatos, nem ritkán cinikus emberek.

A hosszú fülek a vezetőkre, szentekre jellemzők. Buddhának és Mahatma Gandhinak rendkívül hosszú fülei voltak, a Húsvét-szigeti istenszobrok isteneit ugyancsak hosszú füllel ábrázolták. A politikusok, többnyire hegyes, csúcsos formájú fülei intuitív készségükről, szuggesztív erővel bíró, rendkívül önfejű, makacs személyiségükről vallanak.

Az osztriga alakú fülek az izgatóan szép, szexis asszonyok fejét díszítik. A kerek fülek megbízhatatlanságról és anyagiasságról tudósítanak. A körte formájú fülűek kedves természetűek; a nagy fülűek büszkék, nagyképűek, elég tapintatlanok; a nagy lefittyenő fülűek viszont túlzottan előzékenyek, már-már alázatosak, többnyire hűségesek; a lapos, nagy fülűek türelmetlenek; a szögletes fülűek a jólét és a tudás megszerzésére törekednek; a pici fülűek ambiciózusak, ám hiányzik belőlük a kellő önbizalom, meglehetősen gátlásosak. A szőrös fülűek keményen dolgoznak, energiájuk nagy részét azonban elpocsékolják; az elálló fülűek nagyban függnek belső késztetésüktől. Közülük többen olyan rossz tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hűtlenség, a hitszegés, durva civilizálatlan modor.

A nagyon kicsi, vékony fülek a kifinomult gyengédség jelei. Vannak akik "poéta füleknek" nevezik az ilyen füleket; mások viszont önzőknek, fösvényeknek tekintik őket. A hosszú, vékony fülek arcátlanul merész, a tanuláshoz lusta, nehéz felfogású, ennek ellenére büszke és gunyoros személyről árulkodnak; de azt is mondják, hogy az ilyen emberben megbízhatunk, mert megtartja a rábízott titkot.

Az olyan fülek, melyekben szélesebb belső körök láthatók, azokra az emberekre jellemzők, akik jó vezetői képességgel rendelkeznek, és teljesítik a rájuk bízott feladatot. A kisebb belső körű fülűek remekül tudnak másokkal együttműködni. A tetejükön szélesebb fülek tulajdonosai bármilyen szakterületre kerüljenek, remekül érvényesülnek. A vastag fülcimpájúak jó kapcsolatot tartanak környezetükkel és jólétre törekednek; a lapos fülűek kellemes családi miliőt tudnak kialakítani.

A két fül gyakorta eltér egymástól, a bal fülnek akaraterőt tulajdonítanak, a jobb fül pedig az ösztönöket szimbolizálja. Állítólag mindig a nagyobb fül hatása érvényesül.

A szemlélődő abból is könnyen megítélheti egy asszony természetét, hogy az milyen stílusú fülbevalót hord. Ha a fülbevalói hosszabbak, mint a fülei, akkor az illető egy ledér erkölcsű nő. Azért viszont, akinek rövidebbek a fülbevalói, a férfinak nem érdemes vágyakozni, mert az ilyen hölgy elfojtja vágyait.

A fülekhez számtalan babonás hiedelem kötődik. A fülcsengés például sokak számára annak a jele, hogy valaki gondol rájuk, vagy a távollétünkben mond róluk valamit. Az illető kilétének megállapításához az ismerősök neveinek folyamatos ismételgetése szükséges, a fülcsengés a szóban forgó személy nevének elhangzásakor fog megszűnni. Ha a bal fül cseng, jót gondol, vagy mond róla, ha viszont a jobb, akkor rosszat. Ez azonban nem vehető készpénznek, ugyanis mások szerint az előbbinek épp a fordítottja igaz. Ha egyidejűleg mindkét füle cseng az illetőnek, az annak a jele, hogy valaki a másvilágról beszél hozzá. Ha az ember valakinek meghúzza a füleit, azért teszi, hogy az illető ne felejtse el ígéretét, a fülhúzó részéről azonban jókívánságot is jelezhet, például hosszú, boldog életet.

A cseheknél elterjedt, de nálunk is honos babona, ha valakinek cseng a füle, kérdezze meg egy közelében tartózkodótól, hogy melyik fülében hallja a csengést. Ha a kérdezett eltalálja, akkor jó hírt fog hallani, ha téved, az esetben rosszat. Az eszkimóknál, hogyha valaki éneklést hall a füleiben, akkor az illetőtől egy halott kér élelmet. Indiában a kis fülből gazdagságra következtetnek, ugyanezt jelenti, a jobb fül mögötti bemélyedés. Ugyancsak nagy szerencsét jelző indiai hiedelem, a jobb fülben fúrt lyuk.