Az orr

Arckifejezésünk egyik markáns meghatározója orrunk milyensége. A lágy részből, csontos és porcos vázból formálódott orr nélküli arc oly visszataszítóan rút, hogy jogosan nevezik az ilyen arcot halálfejnek. "Az orr az ember. Amilyen az orr, olyan a jelleme, a lelkülete" - mondta a 18. században működő híres svájci író, lelkész, fiziognómus, Lavater.A 15. század végén élt bolognai Bartolommeo Cocle - akinek számos jóslata valóra vált - A fiziognómia című kézikönyvében a következőket írja: "A nagy orr jó jel, akár hajlott, akár egyenes. Az ilyen emberek békések, de nem szégyenlősek, és nagyon értelmesek. Néha dührohamuk van, de ez gyorsan elmúlik és hosszú, nemes lelkű időszakok következnek. A pisze és lapos orrú emberek nélkülözik az értelmet és szabad folyást engednek a hazudozásnak, hiúságnak és szeszélyeknek. Megbízhatatlanok, és bár ismerik a hazudozás hogyanját, elhiszik mások hazugságait." A nürnbergi Joannes de Indagine 1531-ben megjelent könyvében viszont az derül ki, hogy a görbe orrúak indulatosak, elszántak és zsarnokiak. A pisze orrúak satnya testűek. Az erősen hajlott orrú emberek gyakran nevetnek ki másokat. Ok - akár a rinocéroszok - a másik orrán mulatnak.

Az orr normális mérete általában az arc hosszának egyharmada. Az ilyen orrú egyén belesimul a környezetébe; sem kiválóságával, sem gyengeségével nem tűnik ki. A legtöbb ember az ún. "vegyes orrúak" táborába tartozik, azonban a személyiség meghatározáshoz szükséges típusjegy valamennyi orron fellelhető.

Az arc harmadánál hosszabb, széles, húsos orr nagynak számít. Az ilyen szaglószervvel megáldott emberek általában nagylelkűek, bátrak. Az ősi Perzsiában a nagy orr a szépség jele volt, királyukat, Xerxészt ezért tartották a legszebb férfiúnak. Kleopátra egyiptomi királynő szépségét is szabályos nagy orrának tulajdonították.

A normál nagyságú, de keskeny, hegyes orr például gőgös embert szimbolizál. A nagy, de jól formált orrú ember kezdeményező, hamar kitűnik a tömegből, gyorsan "lerakja a névjegyét".

A tompa orrnyergű, nagy orr bizonyos fokú durvaságot sejtet, többnyire praktikus és anyagias személyeken figyelhető meg. Ha az ilyen orrhoz tompa végű orrhegy társul, akkor agresszív emberrel van dolgunk. A hosszú, hegyes végű orr arisztokratikus külsőt kölcsönöz az arcnak, finom ízlésű személyt tükröz.

A kis orr a karakter erejének némi hiányát reprezentálja. Az ilyen ember szelíd, naiv, döntéseiben bizonytalan. Szerencsére ezt a fajta gyengeséget az orr többi jellemzője, valamint egy markáns áll némileg kompenzálhatja.

A kampós orr kiváló összpontosító képességet és szerzésvágyat jelöl. Ha egy jóvágású arcon, széles homlokú, jó fejformájú emberen látható, az esetben a karakter erejéről és felsőbbrendűségéről árulkodik.

A turcsi orrból kis mértékű éretlenség olvasható le, ettől azonban még az illető lehet erős személyiség. Ugyanis a kis tökéletlenség éberen tarthatja a reményeket és a vágyakat, s ezáltal a szükséges motiváló erőt biztosítja az egyén számára.

A fitos orr, asszonyok esetében pikánssá, nőiessé teheti az arcot. Ezek a hölgyek olyan benyomást keltenek magukról, mintha segítségre szorulnának.

A feltűnően kicsi orr hezitálást mutat. Ez az orrfajta általában jelentéktelen embert szimbolizál. A pici, satnya orrúak rendszerint unalmas, rutin munkák végzésére alkalmasak. A lapos, gomb-orrúakat földhözragadtság, középszerű gondolkodás jellemzi.

A tövénél keskeny orr aktivitásról; a közvetlen az orrlyuk felett kiszélesedő orr kapzsiságról informál. A hosszú, keskeny, lekonyuló hegyes végű orr ravasz, elégedetlen emberről tudósít; a nagy hajlott orr pedig uralkodni vágyásról. A széles végű orról becsületességet, nyíltságot; a krumpli orról határozottságot, jóindulatot feltételezhetünk.

A vastag, húsos orrúak viszonylag gyenge akaratúak, de nagyon érzékiek, míg a gömbölyű, húsos, de nem vastag orrúak idealista emberek.

Az egyenes orr praktikus észjárást; a hegyes, hosszúkás orr diplomáciai érzéket; az egyenes, lehajló orr zárkózottságot; a horgas, lecsüngő orr veszekedő természetet reprezentál.

A szépen ívelt orr mely a szemöldöknél nem hajlik be kiegyensúlyozottságot sejtet. A régi római és görög művészek a nemes embereket ilyen formájú orral ábrázolták.

A vágott végű orr analitikus gondolkodásról vall. A széles nyergű orr nagy tehetséget; a töredezett szélű konokságot, a rövid, vastag, göbös orr pedig nagyfokú érzékiséget jelez.

Az orr megfigyelésénél és értékelésénél nem szabad megfeledkeznünk az orrlyukakról sem: a nagy orrnyílás mértéktelenségre való hajlamot; a kicsi orrlyuk pedig mértéktartást sejtet. A mozgékony cimpájú orrlyukak leleményességről tudósítanak. Az állandóan rezgő orrcimpák az érzelmi impulzívitásról vallanak. A pisze orr, finom orrlyukkal nagyravágyást; vastag orrnyílással feleselő természetet mutat.