Hiedelmek, babonák, népszokások

A hiedelmek, hagyományok, a múltunkban gyökerező babonás népszokások, ha csökkenő mértékben is, színesítve kultúránkat, jelen vannak életünkben. A betegségről és gyógyításáról, a rossz és a gonosz elhárításáról, a szerencséről és szerencsétlenségről szóló babonák némelyike napjainkban is megfordul a fejünkben, és még, ha nem is vesszük őket komolyan, nem bújhatunk ki hatásuk alól.

A hagyományok, hiedelmek és babonák minden korban fontos szerepet játszottak az emberek életében, valamennyi vallási rendszer hajlott rá, hogy ezekkel színesítse tanait. Van, aki a Bibliát tanulmányozva kap tanácsot a problémájára, míg mások a Korántól várják ugyanezt. Mint, ahogy az életben minden viszonylagos, a hiedelmekkel is így vagyunk. Ami az egyik ember számára hihető, a másiknak babona. Nagy Konstantin a pogányokat tartotta babonásoknak, míg Tacitus a keresztényeket bélyegezte meg ezzel. A muzulmánok és a protestánsok visszatetsző babonaságnak tekintik a keresztényeknek az ereklyéik, szentjeik és képeik iránti tiszteletét. Ugyanakkor a keresztények a sok istenben hívő hinduk szokásait tartják valószerűtlennek. Valamennyi nagy vallás (világvallás) elítéli az ausztráliai bennszülöttek totemimádatát. Az ortodox vallási vezetők pedig a hagyományos rituálékat elhagyó modern vallásgyakorlást, mint az igazi hit babonás paródiáját bélyegzik meg. Az ateisták szemében pedig mindenféle vallásban való hit babonának minősül.

Ugyancsak a képzelet szüleményei a különböző népek mitológiái, mítoszai, meséi és legendái, hiedelmekkel átszőttek a világ keletkezéséről, az istenekről, isteni származású hősökről, szentekről, természetfölötti adottságú, élethű cselekedetű emberekről, különleges lényekről, szörnyekről, természeti csodákról, tüneményekről szóló elbeszélések, leírások. Bizonyos népi hiedelmek, mint például a szellemek létezése, jelenléte, a rontás, szemverés, vagy az amulettek, talizmánok viselése a világ minden részén megtalálhatók. Világszerte elterjedtek egyes jövendölési, jóslási szokások, a nevezetes eseményekhez – születés, házasság, költözés, halál stb. –, valamint nevezetes napokhoz, ünnepekhez (Karácsony, Húsvét, Újév, napfordulók, szentek napjai stb.) kapcsolódó szertartások, népszokások. Mindezek mellett az emberek fantáziáját mindig megmozgatta a számukra megmagyarázhatatlan, a földi eseményekre, történésekre ható, félelmetes, titkos erők működése. Így alakultak ki például az időjárásra vonatkozó, a természeti jelenségekkel, katasztrófák megelőzésével összefüggő, az égitestek járásához kapcsolódó rítusok, népszokások.

A tudományok fejlődésével, a felfedezések nyomán megismerhetőbb lett a világ, sokat csökkent a jövőnket illető bizonytalanság, a korábban félelmetesnek tartott jelenségekről lekerült a titokzatosság fátyla, számos rejtélyes eseményre, történésre magyarázatot kaptunk. Másrészt a legtöbb hiedelem azáltal vesztette el talaját, hogy sok korábbi tevékenység, melyhez valamilyen hiedelem, vagy babona kapcsolódott, eltűnt, vagy eltűnőben van az életünkből. Az ipari és technológiai forradalom következtében ugyanis ma már nem gyertyával világítunk, a seprű szerepét átvette a porszívó, nem a kezünkkel, hanem mosógépben mossuk ki ruháinkat, nem köpülünk otthon vajat, és a házi kenyérsütés is kiment a divatból. A villanykörte vagy a radiátor - még, ha nem is tudjuk pontosan leírni a működésüket - kevesebb teret adnak a babonás képzelődés számára. Mindazonáltal nem sok ember mondhatja magáról, hogy gondolatait, cselekedeteit nem befolyásolja semmiféle babona. Ez annak ellenére igaz, hogy ha hirtelen megkérdeznek bennünket, jóval kevesebb babonás hiedelem jut az eszünkbe, mint amennyit nagyszüleink, vagy akár a szüleink ismertek. A babonás gondolkodás nem halt meg, csak a kor szellemének megfelelően új köntösben, alternatív gyógymódok megjelenésében, különféle vallási szekták, összeesküvés-elméletek és a new-age kialakulásában, valamint az asztrológia és a különféle jóslási praktikák újraterjedésében bukkan a felszínre. A korábbi meglehetősen irracionális gondolkodás szerencsére azonban már a múlté, egyre kevesebben hisznek a boszorkányságban, s ha valami baj, vagy tragédia történik, azt már nem a szomszéd rontásának tulajdonítjuk. Az pedig, hogy – ellentmondva a józan észnek – ma is előfordul, hogy racionálisan nem indokolható elképzelésekhez ragaszkodunk, valószínűleg azért van, mert ezzel akarjuk megmutatni függetlenségünket, hogy nem vagyunk hajlandók beletörődni, hogy teljesen eluralkodjanak fölöttünk a tudomány és a szigorú tények. De talán ez nem is olyan nagy baj, mert általa színesebbé válik az életünk.