Míg buszunkkal Pandzsábútján az átláthatatlanul fekete éjszakát hasítjuk, azon morfondírozok, kik lehetnek a szikhek? Nép vagy nemzetség, faj vagy törzs? Egyiket sem találom elfogadhatónak, talán leghelyesebb vallási és harci egységbe forrt közösségnek titulálni őket. Olvasmányaim során megtudtam róluk, hogy alig több mint félezer éves történelmük során igen sok üldöztetésnek voltak
Hosszú út áll előttünk, egész éjjel buszon leszünk. Holnap reggelre érünk Ódelhibe. Van időm spekulálni, élményeim feldolgozni, feldobott kedélyem valószínűleg sokáig messzire űzi álmom. Lám milyen hálátlan az emberi természet, az előbb még Dzsammu ünnepi fényében gyönyörködtem, s gondolataim máris Pandzsábbankalandoznak, a róla szóló ismeretek között matatok, kutatok, lapozgatok, ellenőrizve
A bazár ünnepi díszben pompázik, az üzletekben és a kereskedők standjain leporolt, fényesre suvikszolt, mutatós, csábító áruk. Az utca tisztára söpört, a friss takarítás nyomait az itt-ott kihullott, még érintetlen cirokszálak jelzik. Ropogósra keményített, kifehérített kurta pizsamájukban a férfiak büszkén feszítenek. Gyerekek hancúroznak önfeledten, azon versenyezve, melyikük petárdája szól nagyobbat.
Már sötétben érkezünk Dzsammuba, pedig az óra szerint még csak hét óra van. Fellélegzem, hihetetlen, hogy épségben megúsztuk ezt az utat. A reggeli indulásnál még nem sejtettem, hogy életem legnyomasztóbb, félelemmel teli napja vár rám. Ha nehézségek árán is, megfeszített tempóban, erőltetett menetben, halálfélelemtől kísérve, de elértünk idáig. Ez a
Kész csoda, a szikh tartja a szavát. Mintha megemberelte volna magát, vigyázva, óvatosan vezet. Tud normálisan, figyelmesen menni, egyenletesen haladni, defenzív módon közlekedni. Hegyi falu mellett visz utunk. Pici faházak, nyitott kőépületek, agyagkunyhók. A most agyagos sárral fedett háztetők tavasszal színpompás látványt nyújthatnak. Kasmír számos nevezetessége közül ez egyik jellegzetessége.
Addig mantrázom magamban, hogy leszállok a buszról, hogy egyszer csak érzem, elhatározásom végleges, megváltoztathatatlan döntéssé szilárdul. Hogy hitetlen férjem is meggyőzzem szándékom komolyságáról, pénzt kérek, s hogy helyemről kiengedjen, a combjába markolok. Mazsolám van, mert abban a pillanatban mihelyt húsába mélyednek körmeim, fékez vezetőnk, de nem miattam, váltója folyóügyei késztetik
Valahogy nem akarnak fogyni a kilométerek, az útnak még több mint harmada hátra van. A Dzsammuig megteendő 115 km végtelen hosszúnak tűnik. Bár jövet sem voltam nyugodt, most azonban visszasírom a taxis vezetését. Emésztem magam. Gyomrom falán csurog a maró sav. Egy darabig sikerül magányosan, a külvilág kirekesztésével vívódnom, eltitkolnom
Félelemérzetem egyre jobban elhatalmasodik, sőt a sofőr veszélyes manőverei miatt lassanként pánikhangulat uralkodik el rajtam. A vakmerő pilóta mintha megbolondult volna, józan eszét vesztve mindenben az ellenkezőjét teszi annak, amit a közlekedési szakemberek tanítanak. Rátapad az előzendő járműre, kis ideig követi, majd hirtelen kilő, mint aki nem bírja elviselni, hogy
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.