![Rosta Erzsébet weboldala](/images/headers/header.jpg)
Köröttünk a táj egyre barátságtalanabb, szakadékosabb. A szerpentin, melyen felkaptatunk, a hegygerincet elhagyva is tovább tekereg. A völgykatlan fölött a tejfehér köd, vagy talán felhő gomolyog. A sártól csúszós úton buszunk - az egyik kanyarban egy szembejövő tehergépkocsi elől kitérve - megfarol, s majdnem a mélybe zuhanunk. A tegnap óta
Szikh vezetőnk sebességmámorban szenved, valósággal kizsigereli az agg jószágot. Az utolért járműveket sportosan és veszélyesen előzgeti. A gumik szinte folyamatosan visítanak. Közben a fülkében tartózkodó személyzet valamin nagyon serényen ügyködik, átfut agyamon a baljós előérzet, tán videózni akarnak. Sajnos a megérzésem nem csal! Amint felharsan a filmzene első fülsiketítően hangos
Turbános szikh sofőrünk könnyedén pattan fel a busz nyergébe, a váltótársa és az irányító legény a fülke másik felébe húzódik. A vezető láttán megnyugszom, hisz a szikhek kiváló képességekkel megáldottak, ők India legmegbízhatóbb sofőrjei. Szemben a hindu sofőrökkel, ők ügyesek, reflexeik jók, megfontoltak, biztos kezűek.
Az öreg motor az önindító
A járdaszegély mellett szemétkupacok „díszlenek”, elkelne egy alapos utcasöprés. Időnként egy-egy egy-egy szkúter, autoriksa és taxi hajt át a színen, az egyik járgányból két hátizsákos fiatalember kászálódik ki. Kihajtós nyári ingükkel, rövid nadrágjukkal furcsán festenek, ráadásul az egyik fiú fejét széles karimájú cowboy kalap fedi. Lenge öltözékük láttán vigasztal a
Bár buszunk már az indítóállomáson ácsorog, semmi jelét sem látjuk, annak, hogy félóra múlva útra kelhetnénk. A mélyhűtött pléhjárgány teljesen üres, utasnak és személyzetnek még nyomát sem látni. Hasszán korán kivert minket az ágyból, Abdul biztosra akart menni, nehogy nyakukon maradjunk, igyekezett minél előbb túladni rajtunk, s ennek köszönhetően elsőként
Időtlenségnek tűnik, mire végre meghalljuk Husszein lépteit. Halkan kopog, ébresztő, keljünk fel. Jelezzük, hogy ébren vagyunk, ez azonban nem elég neki, ismét és ismét kopog, kötelességtudóan fontoskodik, nehogy elaludjunk. Csak akkor hagyja abba, amikor Attila kinyitja az ajtót. Az ajtónyílásban megjelenik kócos feje. Mosolygós képén, kipihent szemén látszik, hogy őt
Abdul lendületéből mit sem veszít, még csak nem is sejtjük, hogy az aduászát ez utánra tartogatta, és most rukkol vele elő. A két kasmíri rövid időre eltűnik, s rejtély, hogy honnan, de két ölre való összecsavart szőnyeggel tér vissza. Pár pillanat múlva - ugyancsak szőnyegpakkal felmálházva - hű szolgájuk, Husszein
A kasmíri völgy híres hegyi üdülőhelye, a Srinagartól mindössze 95 km-re található Pahalgam fölött északra terül el 2700 méter magasan az Aranyló (olykor Isteni) rétnek nevezett Szonamarg, mely nevét a tavasszal nyíló milliónyi krókusz aranyló színétől (szona = arany) kapta, az isteni jelzőjét pedig a feledhetetlenül felemelő látványtól nyerte. A
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.