
Noha a harmadik indiai útunkról annak idején több napilapban beszámoltunk, majd később élményeinket Csalo! Csalo! címmel könyvben is megírtuk (elektronikus változata oldalunkról szabadon letölthető), mégis úgy döntöttünk, hosszú, izgalmas és veszélyekkel teli utazásunk emlékeit - fényképekkel színesítve, térképekkel illusztrálva, s ahol szükséges pontosítva - fejezetenként (az ötlettől, az előkészületektől kezdve a megérkezésig) ismét közreadjuk.
Reméljük, ezáltal élvezhetőbb és olvasmányosabb lesz a beszámolónk, és - a címeket böngészve - azon kedves látogatóink is találnak magukat olvasnivalót, akik elsősorban nem India, hanem Törökország, Irán vagy Pakisztán után érdeklődve keresték fel honlapunkat.
Ankarát most a várost elkerülő autópályán hagyjuk magunk mögött, enni, pihenni csupán egy-egy parkolóban állunk meg. Kényelmes tempóban egészen Düczéig sikerül leérnünk. Ugyanabban a szállodában, sőt ugyanabban a szobában kapunk helyet, ahol előzőleg megszálltunk. Az úton végig szigorúan ellenőriznek a rendőrök, keményen megbüntetik a szabálytalankodókat, elsősorban a gyorshajtókat,
Már jócskán délutánra jár az idő, mire magunk mögött hagyjuk a türkizzöld Márvány-tenger szemet nyugtató víztükrét. Trákia hullámos táján, Edirnén át a bulgár határhoz iparkodunk. Ezen az útszakaszon végre csillapodni kezd a szél, mely egész Törökországon át vészesen döntögette a Subarut. A két határ között - visszaidézve a
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.