A hiedelmek, hagyományok, a múltunkban gyökerező népszokások, ha csökkenő mértékben is, színesítve kultúránkat, jelen vannak mindennapi életünkben. A betegségről és gyógyításáról, a rossz és a gonosz elhárításáról, a bajok megelőzéséről, a szerencséről és szerencsétlenségről szóló hiedelmek némelyike ma is megfordul a fejünkben, és még ha nem is vesszük őket komolyan, nem bújhatunk ki hatásuk alól. Olykor bizony - ellentmondva a józan észnek – előfordul, hogy irracionális elképzelésekhez ragaszkodunk. Talán azt akarjuk ezzel megmutatni, hogy nem vagyunk hajlandók beletörődni, hogy teljesen eluralkodjanak fölöttünk a tudomány és a szigorú tények. A hagyományok, hiedelmek és babonák minden korban fontos szerepet játszottak az emberek életében, valamennyi vallási rendszer hajlott rá, hogy ezekkel színesítse tanait. Az egyik ember a Bibliát tanulmányozva kap tanácsot a problémájára, a másik a Korántól várja ugyanezt. Ami az egyiknek hihető, a másiknak babona. Nagy Konstantin a pogányokat tartotta babonásoknak, míg Tacitus a keresztényeket bélyegezte meg ezzel. A muszlimok és a protestánsok visszatetsző babonaságnak tekintik a keresztényeknek az ereklyéik, szentjeik és képeik iránti tiszteletét. Ugyanakkor a keresztények a sok istenben hívő hinduk szokásait tartják valószerűtlennek. Valamennyi nagy vallás (világvallás) elítéli az ausztráliai bennszülöttek totemimádatát. Az ateisták szemében pedig mindenféle vallásban való hit babonának minősül. Ugyancsak a képzelet szüleményei a különböző népek mitológiái, mítoszai, meséi és legendái, hiedelmekkel átszőttek a világ keletkezéséről, az istenekről, isteni származású hősökről, szentekről, természetfölötti adottságú, élethű cselekedetű emberekről, különleges lényekről, szörnyekről, természeti csodákról, tüneményekről szóló elbeszélések, leírások. Bizonyos népi hiedelmek, mint például a szellemek létezése, jelenléte, a rontás, szemverés, vagy az amulettek, talizmánok viselése a világ minden részén megtalálhatók. Világszerte elterjedtek bizonyos jövendölési, jóslási szokások, a nevezetes eseményekhez – születés, házasság, költözés, halál stb. –, valamint nevezetes napokhoz, ünnepekhez (Karácsony, Húsvét, Újév, napfordulók, szentek napjai stb.) kapcsolódó szertartások, népszokások. Mindezek mellett az emberek fantáziáját mindig megmozgatta a számukra megmagyarázhatatlan, a földi eseményekre, történésekre ható, félelmetes, titkos erők működése. Így alakultak ki például az időjárásra vonatkozó, a természeti jelenségekkel, katasztrófák megelőzésével összefüggő, az égitestek járásához kapcsolódó rítusok, népszokások. A könyv, amely a vallási keretek figyelembevétele mellett különféle néprajzi és mitológiai elemeket is feldolgoz – korokat, vallásokat, kultúrákat felölelve – az egész világra kiterjedően, lexikon-szerűen foglalja össze a hiedelmeket, hagyományokat, babonákat, népszokásokat, több mint ezer címszóban, közel kétmillió karakter terjedelemben. E gyűjtemény azonkívül, hogy útmutatóként és eligazításként szolgál az érdeklődőknek a hiedelmek, népszokások sokaságában, jelentős ismeretterjesztést is nyújt, hisz szórakoztatva bővíti az olvasó ismeretanyagát, észrevétlenül tanít, bevezet a képzeletek szülte sokszínű, érdekes világába, mely remélhetőleg még sokáig kultúránk része marad.
OBELISZK
Az obeliszk a legősibb jelképek egyike. Ez a felfelé keskenyedő, hegyes csúcsban végződő, négyszögletes oszlop gyakorta az életfa, a kozmikus fa, a létra, a fallosz vagy a szent domb szimbólumaként szerepel. Az obeliszkeket, a sumér zikkurátokkal, vagy az egyiptomi piramisokkal asszociálva, olykor szent dombokhoz hasonlítják, amelyek segítségével a papok
ÖKÖR
Lásd: állatok
ÖKÖRSZEM
Lásd: ómenek, madarak
ÖLYV
Lásd: madarak
ÖRDÖG
A különböző népi hiedelmek és vallások az ördögöt a lehető leggonoszabb szellemnek tartják. A magyarok az ördögöt Isten ellenfeleként képzelik el, akinek lakhelye a pokol, a birodalma a föld alatti világ, ahová az elkárhozott lelkek jutnak. Gyakran a fején
PACSIRTA
Lásd: állatjóslás, Gyertyaszentelő
PÁFRÁNY
Lásd: Iván napja
PÁLCA
Lásd: fétis
PÁLFORDULÁS
Lásd: időjárás-jóslás, január
PÁLMAFA
A fák királynőjének tartott datolyapálma a termékenység fája. A mámorító datolyaborból valamikor réges-régen Mezopotámiában az erotikus rítusok során bőségesen fogyasztottak. A datolya pálmafa a közel-keleti országokban és a keresztények hitvilágában egyaránt, mint életfa szerepel.
RAGASZTÓ
Lásd: gyermekáldás
RÁK
Valamennyi rákfajt az árapály tevékenység irányítja, bonyolult biológiai óra szerint élnek. A dél-amerikai inkák képzetében a rák az ősanya reinkarnációja, aki legyőzte az időt és a fogyó Holdat.
Jellegzetes oldalazó mozgása miatt a rákot az emberek szélhámosnak, csalárdnak, megbízhatatlannak tartják. Noha fennmaradt egy latin szállóige, miszerint
SÁFRÁNY
A színpompás, kis csészére emlékeztető, kora tavasszal vagy ősszel nyíló sáfrány, a Földközi-tenger térségében, Kis-Ázsiában valamint Iránban őshonos. Régóta ismert Keleten, az ókori Egyiptomban, a görögök és a régi rómaiak gyógyító hatása miatt és fűszerként is kedvelték. Illatszerként a görögök és a rómaiak a palotákat, a színházakat, a bíróságokat
SZÁJ
A fiziognómusok szerint a száj és az ajak nemcsak az ember személyiségét, hanem a pillanatnyi lelkiállapotát is beszédesen tükrözi. Kifejezi az érzelmeket, vágyat, félelmet, duzzogást. A normális archoz arányos száj és áll tartozik. A száj hosszúsága, általában a szem másfél-kétszerese, vagy megegyezik az orr szélességével.
A száj nagyságáról és
TABU
A tabu elnevezés maori nyelven tapu, a maláji-polinéziai bennszülöttek nyelvén pedig tá-pu. Noha a tabu az egész világon ismert fogalom, elsősorban azonban a polinézek között használatos. A tabu lényegében bizonyos szabályok, előírások összessége, amelyet a közösség kötelezővé tesz létfenntartása érdekében az egyén számára a legfontosabb javak (élelem, anyagi javak,
ÚJÉVI ÉTELEK
Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a szerencsét, különösen szerencsésnek tartják megkaparintani a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, nem árt
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.