Az első nyári hónap a rómaiaknál még csak 29 napból állt, és a tíz hónapos évükben a negyedik volt a hónapok sorában. Csak Julius Caesar naptárreformját (i.u. 46) követően vált 30 napossá, és a Gergely naptár bevezetése óta az év hatodik hónapja. Nevét sokak szerint a Római Köztársaság alapítója, Junius
Pünkösd napján - a húsvétot követő hetedik vasárnap, vagyis a Jézus feltámadása utáni ötvenedik napon - a Szentlelket és keresztény egyház megszületését ünnepli a katolikus világ. A Jelenések Könyve szerint - vihar és lángnyelvek kíséretében - ekkor szállt le a Szentlélek a Krisztus mennybemenetele (Áldozócsütörtök) után elbizonytalanodott apostolokra, hogy elárassza
Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.), vagyis a fagyosszentek meglehetősen rossz hírben állnak: azt mondják róluk, hogy a fokozatosan melegedő idő után, pár napra visszahozzák a hajnali fagyokat, ami egyetlen tavaszi növénynek sem kedvez. Ez nemcsak nálunk van így, Európa más részein ugyancsak többnyire negatív jelző
A hónap elnevezése feltehetően a régi rómaiaktól származik, akik a föld termését oltalmazó Maia istennőnek május elsején áldozatot mutattak be. A briteknél egykoron „thrimilce” néven szerepelt e hónap a kalendáriumban, arra utalva, hogy az évnek e szakában az angolszász parasztok naponta háromszor fejték meg a teheneiket. A hollandok számára pedig
Noha napjainkban már csaknem mindenütt megemlékeznek az életet adó anyákról, azonban a világ különböző részein az ünnepet más és más időpontban tartják. Nálunk május első vasárnapjára esik, de ezen a napon ünneplik az anyákat Portugáliában, Spanyolországban és Litvániában is. Számos ország – többek között Hollandia, Dánia, Belgium, Németország, Olaszország, Finnország,
A májusfaállítás elsősorban európai – főleg germán eredet – hagyomány, és szélesebb körben csak a középkortól kezdődően terjedt el, azonban a hozzákapcsolódó ünnepségek, vigasságok valószínűleg az ősi indiai és egyiptomi termékenységi fesztiválokban gyökereznek. A májusfa-szertartás és a májusfa tánc ugyanis a megújuló élet szimbóluma. A folklórban általános gyakorlatként – a
Jóllehet a legtöbbünknek e dátumról valószínűleg a nemzetközi munkásmozgalom szociális és gazdasági vívmányainak ünnepe jut elsőként az eszünkbe, május első napjának megünneplése valójában a kereszténység előtti időkből eredő pogány szokás. A legrégebbi május elsejei ünnepek a kelták Beltane ünnepe és a germán országok Walpurgis éjszakája, de az ókori görögök és rómaiak
Április első napja a világ számos részén a tavasz kezdetének tréfás ünnepe. Ezen a napon régi szokás, az emberekkel bolondos tréfákat űzni, vagyis "április bolondját" járatni velük. Ez az időpont feltehetően a tavaszi napéjegyenlőséggel van összefüggésben, amikor a szeszélyes időjárás-változásoktól, szinte megbolondulnak az emberek. A szokás valódi eredete azonban
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.