Tengeri só és pörkölt szezámmag őrleménye - a gomasszió

A szezámsónak is nevezett gomasszió enyhén pörkölt szezámmag és tengeri só keveréke. Bár ma már nálunk is többfelé kapható - ízlésünknek megfelelően - magunk is elkészíthetjük. Mivel e fűszer esetében lényeges, hogy a sókristályok egyenletesen elkeveredjenek a pirított szezámmagvakkal, a hozzávalók összekeverése után az elegyet porrá kell zúzni vagy meg kell őrölni. A só és a szezámmag aránya tetszés szerint változtatható, ám a makrobiotikus receptekben használt gomasszió általában egy rész sóból és öt rész szezámmagból készül.

A hosszú életet és az örök megújhodást kereső makrobiotikus étrend népszerű kelléke a gomasszió, mert alacsony sótartalma miatt egészséges, és - mint mondják - rendben tartja az ember szervezetében a jin és jang, vagyis a sav és a bázis egyensúlyát.

Visszatérve a gomasszió elkészítéséhez, ha nem elég száraz a só, akkor először szárítsuk meg, aztán őröljük porrá. A szezámmagokat alaposan öblítsük le, hagyjuk lecsöpögni, majd egyenletesen meleg gázlángon vagy elektromos platnin folyamatos kevergetés mellett pirítsuk szép aranyszínűre. Amikor már pattognak a szezámok, hagyjuk abba a pirítást. Ezután keverjük össze a szezámmagot a sóval és törjük porrá mozsártörővel, vagy őröljük meg kávédarálóval. Mivel könnyen elveszíti frissességét, aromáját, nem árt, ha csak egy-két (maximum három) hétre valót készítenünk belőle, amit légmentesen záródó üvegben, száraz hűvös helyen érdemes tárolnunk.

De mielőtt kedves olvasóim közül, bárki is kedvet kapna egy adag gomasszió ételízesítő összeállítására, néhány mondatot a két összetevőről: a sóról és a szezámról sem árt elolvasni. A lepárlással készült tengeri só mentes mindenféle adalékanyagtól, jó az étvágytalanság és hasmenés ellen, valamint vizelettisztító és köptető hatású. Noha a só az étkezés sava-borsa, fogyasztására ügyelni kell, mert többletmunkára készteti nemcsak a szívet, hanem a vesét is.

Az illatos szezámot a magok királynőjének tartják, Ázsiában igen nagy keletje van, nemcsak a háziasszonyok körében, hanem a szakácsok is szívesen használnak szezámolajat. Japán tudósok patkányokon végzett kísérleteikben azt tapasztalták, hogy a szezámolaj védelmet nyújthat a vastagbélrák ellen. Európában és Észak-Amerikában ugyancsak a rák, valamint szívbetegségek ellen ajánlják. Azt mondják, a szezámmag és a szezámolaj szerepet játszik a rákos megbetegedést okozó sejtkárosodás megelőzésében. Indiában pedig úgy vélik, hogy a szezámmag növeli az erőnlétet, munkaképességet, ez nem csoda, hisz kiváló lecitinforrás. A szezámolaj gazdag A, B és E vitaminban, védi az ereket a koleszterin-lerakódástól, az érelmeszesedéstől. Kúrálja a gyomorégést, hatásos a tengeribetegség ellen, ám fogyasztása - lévén jang étel - csak a jin tulajdonságú emberek számára ajánlatos.