Nem idegenkedek a fűszerektől, de ételízesítőket csak módjával használok. Persze vannak szívesen használt fűszereim, ilyenek például a feketebors, fűszerkömény, majoránna, oregánó, gyömbér, babérlevél, fahéj, szegfűszeg, kardamom, ánizs, koriander, bazsalikom, petrezselyem, menta- és zellerlevél, néha igazi sáfrányt és pirospapikát is használok, mindkettőből keveset és csak néhány ételbe teszek. Persze a szerecsendió használatától sem idegenkednék, hisz utolsó utunk alkalmával, Dél-Indiában vettem néhány szemet belőle, sőt pár apró zacskóba zárt szerecsendió-virágot is. Noha ennek már jó pár éve, de mindkettőből van még bőven.
Az indonéziai Fűszer-szigeteken (Maluku-szigeteken) őshonos, átható illatú szerecsendió, egy ott élő örökzöld fa magja. A magasra növő fa általában 8 éves kora körül hozza első terméseit, 25 éves korától szinte ontja a csonthéjas diókat, ezután még közel 60 évig marad termőfa. Amikor beérik a csonthéjas dió, kettéhasad, s látható lesz benne az egyetlen vörösesbarna mag. A magokat napon szárítják, gyakorta forgatva, 6-8 hétig. Ezután az összetöpörödött kemény héjakat a diókról kalapáccsal lepattintják. A háztartásokba kerülő dió színe már szürkésbarna, alakja a fürjtojásra hasonlít. A fa virágait ugyancsak hasznosítják, lelapítják, majd megszárítják. A szerecsendió és a virágjának illóolaját olajok ízesítésére, szappanok és parfümök illatosítására használják, a belőle készült balzsam bornyugtató és reumás fájdalmakra is kiváló. Szélhajtóként is alkalmazzák.
A szerecsendiót ismerték az ókori Rómában, megőrölve füstölőkben égették el, aromás füstje miatt nagyon kedvelték. Az 1600-as években az egyik legismertebb keleti fűszernek számított, különösen nagy keletje volt a hollandok körében, akik meglehetősen borsos áron árulták és vásárolták meg. Védekezésül, hogy lehetetlen legyen más államokban a termesztése, a szerecsendiókat mésztejbe mártották, hogy elveszítsék csírázóképességüket. Szerecsendiófát manapság a már említett Maluku-szigeteken és az Antillákon nevelnek, máshol csak kísérleteznek meghonosításával.
Édesanyám egyszer Hollandiából hozott őrölt szerecsendiót, amit többek között egy bizonyos barna mártáshoz adagolt, noha nem volt bántó íze ennek a szósznak, de sajátságos aromája miatt, egyikünknek sem ízlett. Annál finomabbak voltak azok a sütemények, melyekbe csipetnyi szerecsendió-reszeléket szórt, például a linzertésztába, a kevert tészták némelyikébe, gyümölcskenyérbe, karácsonyi kalácsba, vagy a puszedlikbe. Valamennyi süteményt szívesen nassoltuk.
Én a Keralában vásárolt szerecsendióimmal eddig főleg karfiolt ízesítettem, úgy vettem észre, mintha a rakott karfiol, a karfiolleves szívesen venné ezt a fűszert. A rántott karfiol panírjához is adok egy picike reszelt szerecsendiót, és kikísérleteztem egy ún. karfiol krokettet, amihez a megfőtt karfiolt, leszűröm, villával pépesre nyomom, ízesítem sóval, pici reszelt szerecsendióval, felvert tojást, puffasztott riszt adok hozzá és csak annyi lisztet, hogy a masszát összefogja. Forró olajban sütöm ki, mellé valamilyen majonézes salátát adok. S hogy a szerecsendió virágom se menjen kárba, néha-néha egy-egy picike szirmot dobok a tojáslevesbe, illetve a rántott levesbe, azt tapasztaltam, hogy a fűszerkömény jól megfér a szerecsendió-virággal. A Vegetáriánus konyha Indiában című könyvemben az ecetes sárgarépa receptje (megtalálható a Saláták és savanyúságok résznél) hozzávalóinál is szerepel a szerecsendió és a szerecsendió-virág. Időnként frissen reszelt szerecsendiót adagolok kis zacskóba, s felakasztom szagosítóként a konyhámban. Majd elfelejtettem, egyszer kísérletképpen készítettem tojáslikőrt, s abba is tettem szerecsendiót. Bár még nem próbáltam, férjem szerint a szerecsendió-virág a kompótokban és befőttekben is felhasználható.
Nemrégiben, a szokásos júniusi nyaralásunkon Horvátországban - ahol az Isztrián évek óta egy apartmant bérelünk - történt, hogy megkívántam a káposztasalátát. A hozzávalókból egyedül a köménymag hiányzott, nem volt sem őrölt, sem őröletlen. Férjem készségesen vállalkozott, majd ő hoz a boltból, törtük fejünket, szótárakban keresgéltünk, mi lehet a neve a köménynek horvátul vagy olaszul. Tippeltünk erre, meg arra, végül is körülírtam, miként nézhet ki a kömény, és milyen az őrölt kömény, hisz az üvegcsén, vagy a zacskón lévő képen ezeket feltüntetik. Nem árulhatnak zsákbamacskát. Sok idő telt el férjem elmenetele óta, közben hajszálvékony csíkokra vágtam a káposztát és a hagymát, de csak nem jött. Gondoltam, valami gondja akadt a köményvásárlással. Igazam lett. Amikor végre megjött, szinte győztesen nyomta kezembe az őrölt szerecsendiót rejtő üveget. Egy pillanatra elképedtem, hisz az otthoni szerecsendióval sem tudok sokat kezdeni, most mit kezdjek ennyi plusz őrleménnyel, kömény nélkül meg mit sem ér a káposztasaláta. Semmi baj legyintettem, s elkészítettem salátámat köménymag és szerecsendió nélkül, megbolondítottam egy kis apróra vágott paradicsommal, nagyon finom lett.
A felsorolt néhány ételen kívül, most sajnos nem tudok receptekkel szolgálni. Ezért kérem kedves olvasóimat, a honlapom kapcsolat menüpontjára klikkelve, küldjenek olyan étel- vagy italkészítési leírásokat, melyekben szerepel a szerecsendió vagy a szerecsendió virága. Mivel - legnagyobb örömömre - a honlapomat egyre több külföldön élő honfitársam is felkeresi (szinte a világ minden tájáról van olvasóm), bízom benne, hogy azokhoz a látogatóimhoz is eljut a kérésem, akik gyakrabban használják ezt az egzotikus fűszert. Amennyiben hozzájárulnak, megjelenítem az Önök által küldött recepteket.
