Egyik vasárnap délelőtt épp a következő cikkemet írtam, amikor hirtelen eszembe jutott másik feladatom, az ebédkészítés. Ránéztem az órára, már majdnem 11-et mutatott. Gyorsan kikaptam a hűtőszekrényből egy kisebb fej brokkolit, amit egy vöröshagyma társaságában, kis sóval és csipetnyi őrölt borssal meghintve feltettem főni. Majd szemrevételeztem spájzom polcait, ahonnan leemeltem kétféle kagylót, egy doboz tarkababot. Ekkor jutott az eszembe, hogy a mélyhűtőben - mint mindig - van lefagyasztott párolt gombám, azt is előkaptam, ráadásként pedig szinte kínálta magát a friss, ropogós jégsalátám.
Amíg a levesnek valók puhultak, kinyitottam a konzerveket, a natúr kagylóról leöntöttem a levet, s vártam, hogy a párolt gombám kiengedjen. Eközben a jégsaláta felét vékony csíkokra szeleteltem. Amikor mindezzel elkészültem - számolva azzal, hogy ezt az ételemet is megörökítem, vagyis írni fogok róla - belekezdtem a hozzávalók rétegezésébe, hogy valamennyi fázist lefotózhassam.
![]() | ![]() | ![]() |
A tányérok aljára körkörösen elrendeztem a szemes babot, ezt meghintettem párolt gombával, a gombát megszórtam kétféle kagylóval, s a tetejére - az étel koronájaként - a kevés olajjal és citromlével meglocsolt, vékonyra szelt jégsalátát púpoztam. Bevallom, nagyon mutatósra sikerült kreációm, már csak abban reménykedtem, hogy ízre is finom lesz. Legnagyobb örömömre, nemcsak a szemnek lett tetszetős az ételem, hanem az íze is elismerést váltott ki. Próbálják ki, biztosan ízleni fog a családnak. (A szemes bab helyettesíthető zöldborsóval.)
Utoljára maradt a brokkolis krémleves, amit tejszínnel nyakon öntve, kevés burgonyaporral megszórva turmixoltam össze. A krémleveseket nemcsak tejföllel, hanem tejszínnel is készítem, attól függően, hogy melyikből van (több) otthon. Szerintem mindkettő kellemes zamatot kölcsönös a krémlevesnek, bár az utóbbitól selymesebb ízű.
A végére hagytam a kétféle kagyló konzerv történetét. A férjem néhány héttel korábban - talán május közepe táján - meglepett négy doboz - két natúr, és két ízesített - kagyló konzervvel. Mindkettőt megkóstoltam, de valahogy most egyikük sem ízlett, nem úgy, mint máskor. Az egyik valóban natúr volt, de teljesen ízetlen, a másik viszont túlságosan savanyú. Ezért gondoltam arra, hogy a megmaradt kétféle kagylót elegyítem egymással, és egy ebédre való fogást készítek belőlük. A gombával „megerősített” szemes bab alapra épített piramis e kétféle konzerv kagyló keverékéből készült.
És persze azt sem hagyhatom ki, hogy a déli harangszó előtt már elkezdtünk ebédelni.