Valamikor - a pontos idejére már nem emlékszem - ebédre bolognai makarónit készítettem. A szokatlan összetételű és ízű spenótos tésztámnak nem volt nagy sikere. Az viszont élénken él az emlékezetemben, és valószínűleg sohasem felejtem el, hogy amikor nemrég Olaszországban jártunk, Vareseből Gubbióba tartva, Bolognát elérve rosszkor jöttünk le az autópályáról. Csak sodródtunk a nagyváros hömpölygő forgalmában, arra mentünk, amerre a többi kocsi. Ha olykor sikerült félrehúzódva megállnunk, azonnal érdeklődtünk, merre lelünk rá az elhagyott autópályára, ám hiába segítettek készségesen az eligazodásban, egy ideig képtelenek voltunk megtalálni a kivezető utat. Kis túlzással, keresztül-kasul körbeautóztuk Bolognát, mire sikerült végre elhagynunk a várost.
Ez az autós kaland juttatta eszembe a bolognai makarónit, és rögvest eldöntöttem, ez lesz az ebédünk. Segítségemre volt az előző napról megmaradt spenótmártás, valamint a kéznél lévő makaróni, a tonhal konzerv és a darált sajt. Mivel nem emlékeztem a korábban egyszer már elkészített spenótos makarónimra, kutatni kezdtem a receptek után, de egyetlen szakácskönyvemben sem leltem rá. Nem sokkal lettem okosabb a netet böngészve sem, bár ott sok-sok receptet találtam, azonban valamennyiben egy kaptafára készített spenótos makaróni leírása szerepelt. Sebaj, gondoltam, majd a magam szájíze szerint járok el.
Bár igazi, eredeti összeállítású és ízű bolognai makarónit még nem kóstoltam, az én „ál bolognai” egytálételem nagyon finom lett. Azt is lehetségesnek tartom, ha egy olasz megkóstolná az én „itáliai tésztámat”, neki is ízlene, legfeljebb a négyfelé tördelt makarónis csöveken csodálkozna, ami náluk véteknek számít, ők ugyanis ügyesen, a villára feltekerve eszik a hosszúra hagyott tésztát. És természetesen azt is észrevenné, hogy a bolognai makaróni zöld spenótos, és nem piros paradicsomos. (Megjegyzem, valójában nem is tudom, hogy a bolognai féle tészta zöld, vagy piros színű. Valószínűleg teljesen mindegy, mert hasonlóan pizzájukhoz, makarónijukból is sokféle ízű és színű van.)
Spenótmártás (két személyre)
Vegyünk ki a gyorsfagyasztott, formázott spenótból két „téglányi” adagot, ízlés szerint adjunk hozzá zúzott fokhagymát, vagy fokhagymaport, kevés őrölt fekete borsot, sót, a sűrítéshez egy vagy két evőkanál grízes lisztet, a felengedéshez tejet.
A két adag fagyasztott spenótot kevés sós vízzel tegyük egy edénybe, pároljuk meg, majd szórjunk rá lisztet, öntsünk hozzá tejet, és az egészet turmixszoljuk simára és forraljuk fel. Ha sűrű lett, hígítsuk tejjel, ha pedig hígra sikerült, tejjel elkevert liszttel sűrítsük.
Spenótos makaróni tonhallal
A tonhal konzerv olaját öntsük egy edénybe, erre szedjük majd a főtt makarónit. Félzacskónyi makarónit négyfelé törve (meghagyhatjuk hosszúnak is) főzzünk meg fog-keményre. Szűrjük le a tésztát, és szedjük rá a tonhalolajra. Ezután adjuk hozzá a spenótmártást. Az egészet alaposan keverjük össze, tegyük hőálló tálba, szórjuk meg reszelt sajttal (én trappistát használok), és a sütőben addig süssük, amíg a sajt teteje pirossá nem válik.
Bár az írásom kissé hosszúra sikerült, a spenótos tészta valójában gyorsan, vagyis ripsz-ropsz elkészíthető. Különösen akkor, ha nem friss spenótot használunk, és van reszelt sajt a hűtőszekrényünkben.