A címadásnál kissé megtorpantam, mert - velem ellentétben - a sóskamártást férjem főzelékként ismeri. Megnéztem a Magyar értelmező kéziszótárt, mit is mond erről. Nos, a mártásról azt írja, hogy az „hús, hal stb. mellé adott híg ízesítő ételnemű.” A főzelékről pedig azt, hogy „növényi részekből, különösen zöldségfélékből főzött (sűrűbb) étel.” A magyar szinonima szótár szerint a mártás (kevésbé igényes szóhasználattal) nem más, mint szósz. A szósz helyett viszont (húsételhez adott) mártást kínálja szinonimaként. A főzeléknél pedig megemlíti a már kiveszőben lévő kifejezést, a csuszpájzt, ami sűrű, különösen hüvelyesekből készített, vastagételt jelent. Ezek szerint - bár lehet különbség a mártás, a szósz és a főzelék között - a lényeg az, hogy egyikük sem leves. Ennek ellenére a népnyelv - mivel a lé nélküli ételekkel ellentétben, hasonlít a levesre - a léfélék közé sorolja.
Persze teljesen mintegy, hogy minek nevezzük a sóskát, tény, hogy vitaminokban és ásványi anyagokban értékes növény. Jelentős mennyiségű A, B9 (folsav) és C-vitamin van benne, emellett kálium-, kalcium- és magnézium forrásként is jól használható. Azonban az oxálsav-tartalma miatt a fogyasztása nem mindenki számára ajánlható. A köszvényesek, vagy a vesekövektől szenvedők állapotát a sóskából készült ételek ronthatják. Azt is fontos tudni, hogy a sóska nagy mennyiségben mérgező, ezért - még ha szeretjük is - ne kerüljön túl gyakran az asztalunkra.
Sokféle sóska létezik, van Pallagi nagylevelű, mezei vagy réti sóska, sokfelé ismert a római, a spanyol vagy francia sóska. Európában a kerti sóska őshonos. Az angol sóska csak gyengén savas, annál savanyúbb viszont a nálunk termő erdei madársóska, mely nedves erdők, főleg bükkösök növénye. Indiában a „savanyú spenót” néven ismert - telugu nyelven 'chukkakura'-nak nevezett - sóska terjedt el, amit elsősorban a délkeleti Ándhra Prades államban termesztenek. Megkóstolni nem volt alkalmunk, de az íze valószínűleg az angol sóskáéra hasonlíthat, ugyanis ottlétünk idején a követségünk kis kertjeiben hazai sóskák zöldelltek.
Nálunk megoszlanak a vélemények a sóskáról. Van aki, a spenóthoz hasonlóan, szívesen fogyasztja, mások sohasem ennének belőle, mert irtóznak a „gyomoktól.” A konyhájukról híres franciák viszont nagyon kedvelik; markánsan savanyú, citromos ízét, tojással, tejföllel vagy tejszínnel enyhítik. Zsenge leveleit felhasználják salátákhoz, késztenek belőle krémlevest és mártást. Ez utóbbit halakhoz adják, elsősorban a lazachoz. Olykor a halakba töltelékként is sóska kerül. Noha korábban nem tudtunk a franciák ízléséről, szintén sült lazaccal esszük a sóskamártást, és ha másnapra megmarad pár sóskalevél, én is salátába csipkedem vagy metélem.
Sóska krémleves
20-25 dkg szárától és vastag ereitől megtisztított sóskát alaposan mossunk meg, és pároljuk péppé. Szórjuk meg egy púpos evőkanál grízes liszttel, öntsünk rá vizet és adjunk hozzá pár evőkanál tejfölt, Turmixszoljuk össze. sózzuk, ízlés szerint cukrot. Forraljuk fel. Pirított zsemlekockával vagy leves gyönggyel tálaljuk, de ezek nélkül is finom.
Sóskamártás illetve sóska főzelék
Hasonlóan készül, mint a sóskaleves, de sűrűbb. A száraiktól és ereiktől megtisztított sóskaleveleket alaposan mossuk meg. Kevés olajon addig pároljuk, míg pépessé nem puhul. Sűrítsük grízes liszttel, adjunk hozzá ízlésünknek megfelelően tejfölt, sót és cukrot, és turmixszoljuk össze az egészet. Ezután forraljuk fel. Nagyon finom sült lazaccal, vagy a főtt tojással.
Sóska télire
A megtisztított sóskát olajon pároljuk pépessé, és még forrón tegyük üvegekbe, a tetejükre öntsünk egy kis olajt, kössük le celofánnal és szárazgőzben tartsuk addig, míg ki nem hűl. Amikor felhasználjuk, nincs szükség zsiradékra.
Régebben minden évben eltettem télire sóskát, manapság már szívesen használok mirelit sóskát, vagy az olajon megpárolt sóskámat fagyasztom le.