Jó múltkor egy vega ismerősöm újságolta, hogy a macskáját és a kutyáját is növényi kosztra fogta. No de ilyet! - szaladt ki a számon, elképedve a bizarr ötleten. Lévén azonban a hölgy merev vegetáriánus, aki még csak húsos asztalhoz sem ülne, és orrát befogva megy el egy-egy húsüzlet előtt, hiábavalónak tartottam meggyőzését, hogy amit csinál az merő badarság, sőt állatkínzás az eredendően húsevő kutyával, macskával szemben. Pedig gyanítom nincs egyedül, és szívből sajnálom mindazon húsevő állatot, akinek ilyen szemléletű gazda jutott.
Nekem gyerekkorom óta van kutyám, jelenleg is két spániel gazdija vagyok, noha mindketten szívesen esznek nyers zöldséget is - sárgarépát, karalábét, retket, paprikát, káposzta- és kelkáposzta torzsát - mégis kizártnak tartom, hogy kizárólag növényi étrendre szoktassam őket. Ebből következik aztán, hogy amíg meggyőződéses növényevő voltam, addig is csirkehúsokat főztem négylábú barátaimnak. Ezzel a kompromisszummal elégítettem ki kutyaszeretetemet vegetáriánus felfogásommal. S most, hogy étrendünkben megjelent a hal, szemi-vegetáriánusként is ellátom őket csirkehússal.
S ha már az előbb említettem a kelkáposztát, ezt a nem mindenki által kedvelt zöldséget, megragadom rögtön az alkalmat, hogy írjak róla. Rajtam kívül családom tagjai nem túlságosan rajonganak a kelkáposzta főzelékért, de fasírtként; rizzsel, gombával lerakva; sörrel "megbolondítva", ropogósra kisütve, vagy lapcsánkaként szívesen fogyasztják, csakúgy mint a rántott kelkáposzta leveleket.
Mostanában kelkáposzta helyett inkább kínai kelt főzök, ugyanis a kínai kelnek főzéskor nincs olyan átható szaga mint a kelkáposztának, ráadásul hamarabb megfő. Hátránya a kelkáposztával szemben, hogy gyorsan megromlik. Amíg külseje szép zöld még, belülről megbarnulva szinte folyóssá rohad. A fóliába csavart kínai kel valamivel tovább marad friss, de ezt sem jó sokáig dajkálni.
Kelkáposztából, vagy kínai kelből nem ördöngös krémlevest, rakott kelt vagy kelkáposzta főzeléket készíteni. A leveshez egy fél fej vékonyra szelt kelt, egy apróra vágott krumplival, fokhagymával, majoránnával, darált köménnyel megfőzzük, tojás sárgáját, reszelt sajtot vagy tejfölt adunk hozzá és jól elturmixoljuk, majd felforraljuk. A rakott kelhez egy fej felszeletelt kelt sós vízben megfőzünk, levét leszűrjük. Kb. 12-15 dkg rizst olajon megfuttatva, sós vízzel felengedve, megpároljuk. A kelt, a rizs és egy doboz aprított tonhal konzervet rétegenként egy beolajozott jénai tálba lerakjuk, s az egészet befedjük jó sűrű tejföllel. Sütőben jól átsütjük. (Eredetileg ez darált hússal készül, de így elkészítve is nagyon finom.) A kelkáposzta főzeléknél az ujjnyi szélesre vágott kelkáposztát, kockára vágott krumplit, majoránnával, darált köménnyel (ezeket a fűszereket kedveli a kel), szétlapított fokhagymával, sós vízben megfőzzük. Világos színű rántással (én nem teszek bele pirospaprikát) besűrítjük.
A receptek ismertetése előtt azonban elmondom miként lehet besűríteni az ételeket. Főzésről beszélgettem a gépkocsivezetőmmel egy vidéki utam során. Kedvelve a témát ömlött belőlem az elkészítéshez ajánlott sok tipp és recept. Korgó gyomorral, nagyokat nyeltünk az elképzelt étkek hallatán. A pilóta csak hallgatott-hallgatott, majd nekem szegezte a kérdést, áruljam el miként lehet jó rántást készíteni, mert ez a konyhatechnikai művelet neki valahogy sohasem sikerül, mindig csomós lesz a rántása. Hiába veszi a jobbnál jobb szakácskönyveket, azok erről nem tesznek említést.
A rántáshoz valókkal mindenki tisztában van, a felhevített zsiradékhoz, ez lehet zsír, olaj, vaj, lisztet adunk, állandó kevergetés mellett megpirítjuk. A forró rántást hideg vízzel, a hideg rántást pedig meleg vízzel engedjük fel. A vizet folyamatosan adjuk a rántáshoz. Ha így csináljuk biztos nem lesz csomós a rántásunk. Az ételeket lehet sűríteni habarással is, a legismertebb habarék a liszt és víz keveréke, de lehet tejjel, tejföllel, tejszínnel készíteni. A lényeg, nagyon simára kell keverni. Lehet sűríteni még tojás sárgájával, burgonyapehellyel, étkezési keményítővel. A párolt zöldségeket vagy pörkölt alapú ételeket lisztszórással lehet besűríteni. Csak akkor hinthetjük meg liszttel az ételt, ha már zsírjára sült.
Sörös kelropogós
50 dkg sárga levelű kelkáposzta vagy kínai kel, 3 tojás, 3 evőkanál liszt, só, csipetnyi őrölt bors, őrölt szegfűszeg, és majoránna, késhegynyi darált kömény, 2 gerezd apróra vágott fokhagyma, tetszés szerint apróra vágott petrezselyem, 5-10 dkg reszelt sajt, 2 dl világos sör, olaj a kisütéshez
A megmosott, lecsurgatott kelkáposzta levelekből vágjuk ki a vastag ereket szeljük fel vékony metéltre, sózzuk meg. Keverjük simára a tojásokat a liszttel és a sörrel, adjuk hozzá a fűszereket, a petrezselymet, a reszelt sajtot és a gyengén kinyomkodott kelt. A jól elegyített masszából evőkanállal szaggassunk nagy galuskákat és forró olajban süssük aranybarnára. Itassuk le a zsiradéktól.
Párolt rizzsel és tartármártással vagy krumplipürével és paradicsommártással tálaljuk. Hidegen majonézes burgonyát, - zöldborsót, - hagymát vagy fokhagymás ízesítésű joghurtos zöldbabot adjunk mellé. De finom minden nélkül, esetleg meg lehet kenni egy kis majonézzel, ketchuppal.
Rántott kelkáposzta-levelek
50 dkg kelkáposzta, kevés majoránna, késhegynyi őrölt kömény, só, a panírozáshoz: tojás
liszt, zsemlemorzsa, olaj a kisütéshez
A leveleire szedett, (a vastag ereket késsel vékonyítsuk el), megmosott kelkáposztát sós, majoránnás vízben kissé főzzük meg. (Kínai kelből még nem próbáltam ki, de ha abból készítenék el, akkor csak az ereitől kell megszabadítani a leveleket, nem szükséges megfőzni). Szűrjük és alaposan csurgassuk le. Panírozzuk lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába mártva és forró olajban mindkét oldalát megsütjük. Itassuk le róla az olajat. (Ha a zsemlemorzsába reszelt sajtot teszünk, még finomabb lesz.)
Forrón és hidegen egyaránt kiváló, feltétként adhatjuk főzelékek, vagy köretek mellé.
Kelkáposzta lapcsánka
1 kisebb kelkáposzta (kb. 1 kg), só, 10 dkg puffasztott rizs, kb. 5 evőkanál liszt, 4 tojás, fél mokkáskanál őrölt bors, ízlés szerint majoránna, őrölt kömény, apróra vágott petrezselyem és aprított fokhagyma, 1 kiskanál ételízesítő por, olaj a kisütéshez A külső leveleitől és a torzsától megfosztott kisujjnyi csíkokra metéljük. Enyhén sós, forrásban lévő vízben kb. 5 percig főzzük. Leszűrjük és alaposan lecsöpögtetjük. Ha kisült valamennyi hozzávalóval összedolgozzuk. Kicsit pihentessük, majd a masszából 1-1 evőkanálnyit szaggatunk a forró olajba. A lapcsánkák tetejét kissé meglapítjuk, mindkét oldalát pirosra sütjük. Papírtörlőre szedve leitatjuk. Ebből a mennyiségből kb. 20 darab lapcsánkánk lesz. Ha kínai kelből kívánjuk elkészíteni, időt nyerünk, mert ezt a kelt nem kell megfőzni, nyersen lehet felhasználni. Fontos, hogy ne maradjanak benne az erek, s nagyon vékony csíkokra kell szelni, hogy jól átsüljön.
Én a kínai kel zsenge felső részéből készítem a lapcsánkákat, a megmaradt vastagabb részből pedig krémlevest, vagy főzeléket csinálok. Ezeknél az ételeknél nem számít a kel ere.
Gombás kínai kel
Egy nem túl nagy kínai kel, 6-7 közepes gombafej, 1 fej aprított fokhagyma, 1 mokkáskanál gyömbérpor vagy 1 kisebb, reszelt gyömbérgyökér, 2 feldarabolt hegyes-erős zöldpaprika, 1 evőkanál szójamártás, 1 evőkanál eset, 2 evőkanál olaj
A leveleire szedett kínai kelt, nagyobb szeletekre vágjuk, a gombákat megtisztítjuk, de nem daraboljuk fel. Forró olajban beletesszük a fokhagymát, a zöldpaprikát és a gyömbért. Összerázzuk, és kicsit megpirítjuk. Hozzáadjuk a gombát és kínai kel leveleket, Két percig sütjük, majd ráöntjük a szóját és az ecetet, majd még két percig sütjük.
Finom natúr rizzsel, vagy köretként halak mellé.