Mahátma Gandhi természetgyógyászati tanácsaiban helyteleníti azt, hogy Indiában nemcsak a túlzott fűszerezés dívik, hanem az erős sózás is. Ezt olvasva hozzátehetnénk, nálunk ugyancsak gondot okoz a sok só fogyasztása. Gandhi jogosan ítélte el a mértéktelen sózást, meggyőződése volt, hogy a só mérgezi a vért. Szerinte, akik nem használnak sót, olyan tiszta vérűek, hogy a kígyómarástól sem kell félniük. Ennek igazát nehéz megítélni, de tény, hogy több betegségben szenvedőnek hasznos lenne, ha csökkentené szervezetébe a só bevitelt, vagy áttérne a sótlan étrendre, ami - valljuk be - a főtt ételt evők körében szinte elképzelhetetlen.
Tény, hogy a só, mint az ízek királya, vezető szerepet visz, általa kellemessé, élvezhetővé válnak az ételek. A sós íz megítélése viszont ízlés és szokás dolga, van, akinek a sós még sósabb lehetne, míg másnak a majdnem sótlan is nagyon elsózott. A rendkívüli eltérés valószínű oka az, hogy a sós ételt kedvelőket már pici korukban rászoktatják a sós ízre, amiről a későbbiekben nehéz lemondaniuk. Pedig ha nem sikerül a leszokás, előbb vagy utóbb kialakulhat náluk a hipertónia. Gandhinak, aki nyers koszton élt, húsmentesen táplálkozott, a szó szoros ételemben vett vegetáriánusként könnyű dolga volt, hisz megrázkódás nélkül lemondhatott a sózásról, azonban a főtt ételek - ellentétben a nyers élelmiszerekkel - kívánják a sót, nélkülük ehetetlenek. De felmerül a kérdés, hogy a vegetáriánus indiaiak B-vitamin szükségletét adó, számukra nélkülözhetetlen szemes babot, lencsét, borsót miként ajánlotta megenni Gandhi? Mivel ezeket a hüvelyeseket kizárólag csak főzve lehet megenni, ahhoz, hogy élvezetesek legyenek az ember számára, sóra van szükség.
Ha nem örökletes, sok esetben a só a ludas a magas vérnyomás kialakulásában, fokozott munkára kényszeríti a szívet, a vesét, nem hasznos az érrendszernek, migrénes fejfájást, szédülést, táplálkozási zavarokat okozhat. A sok só fokozott kálium veszteséggel jár, ami a vizelettel ürül ki. Már bizonyított tény, hogy a káliumban szegény és nátriumban gazdag, vagyis a sóval telített étrend együtt jár a magas vérnyomással. A sok só nagy melegben kimerültséghez és hőgutához vezethet. Ugyanakkor a só hasznos abban, hogy segíti a vér kalcium- és egyéb ásványi anyag szintjét értéken tartani.
Akinek magas a vérnyomásuk, célszerű csökkenteniük a só fogyasztását, ami elég nehéz feladat azok számára, akik megszokták a sós ízeket. Ki gondol arra, ha megeszik három palacsintát, vagy májgombóc levesből egy tányérnyit, akkor aznapra már épp elegendő sót fogyasztott.
Kerülni kell a löncshúsokat, a marhahús konzerveket, májkrémeket, kolbászokat, felvágottakat, sonkákat, virslit, császárszalonnát, ételízesítőket, a ketchupot, a chili- és a szójaszószt, a mustárt, ecetes tormát, ecetes kaprot, sőt az olajbogyót is. Nem ajánlatos enni sós ropogósokat, rudakat, pereceket sem.
Aki mérsékelni akarja a só fogyasztását, ne igyon sört, csak ha szükséges, ne szedjen hashajtókat, ne főzzön lágyított vízzel, és legfeljebb gargarizáláshoz kortyolgasson lágyított vizet. Ne használjon nátrium-glutamátot, amit előszeretettel adnak a kínai ételekhez. Ne fogyasszon pácolt, füstölt húsokat, besózott marhahúst és halat például lazacot, nem ajánlottak a konzerv- vagy fagyasztott húsok, szárnyasok, például pulyka, vagy a különböző halak, mert ezekhez is adnak sót. Ügyeljenek a kalóriaszegény, diétás szódavizekre, mert egyik-másiknak nagy a sótartalma.
Nem ajánlatos sütéshez sütőport, vagy szódabikarbónát használni. Ennél a tanácsnál megáll az ember esze, és azon gondolkodik, miként készítsen ezentúl olyan süteményt, amihez a sütőpor vagy a szódabikarbóna dukál. Kérdés az is, milyen az a kenyér, amiből kimarad a só, röviden ehetetlen. Ráadásul a sótlan kenyér kisütve színtelen, kis térfogatú, sűrű állagú. Ugyanis a só nemcsak jó ízt ad, lisztjavító, szabályozza az erjedést, biztosítja a tészta szilárdságát, emeli a kenyér eltarthatóságát.
A só hiánya a szénhidrátok elégtelen emésztéséhez vezet, esetleg neurológiai tüneteket produkál. Aki kívánja a sót, annak feltehetően pajzsmirigyében kevés a jód, vagy alacsony nátriumszinttel járó Addison-kórja van. Érdekes, hogy a magas vérnyomásúak gyakran kívánják meg a sós ételt, vagy szórják meg a sós ételt is sóval, pedig számukra a szertelen sófogyasztás nem ajánlatos.
Végül egy érdekes tanács: Earl Mindell, a Vitamin Biblia című könyvében cáfolja azt a közhiedelmet, miszerint amikor meleg időben, vagy nehéz fizikai munkavégzése miatt erősen megizzadunk, feltétlenül a kiizzadott só pótlására van szükségünk. Ha viszont valóban sóhiányunk van, a sót sóoldattal szükséges pótolnunk.
