Rántott sütőtök, belga almás

Több alkalommal jártam Belgiumban, a flamandok és vallonok országában. Volt, amikor csak autóval szeltem keresztül a Benelux államokat, Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot, de arra is adódott lehetőségem, hogy ráérősen megismerkedhessek ezzel a szép kis országgal. Fejet hajtottam a II. világháború utolsó nagy német offenzívájában elesett 5329 amerikai katona számára végső nyughelyet adó Ardenneki Amerikai Katonai Temető emlékműve előtt, meglátogattam a „Vallon Velencének” tartott Liège számos templomát, melyekből oly sok van, hogy az ott lakók sem tudják a számukat. Szemrevételeztem Leuvent, Gentet és Brugget, útközben apró falvakon mentem át, köröttem hol franciául beszéltek, hol németül, hol meg holland nyelven.

Ettem a finom csokoládéikból, s pralinéjukból is bekaptam párat, amiről csak később tudtam meg, hogy belga találmány, megízleltem spárgájukat, amit kemény tojással és olvasztott vajjal készítenek el, megkóstoltam népszerű előételüket az apró tengeri rákokkal töltött paradicsomot, ittam savanykás kávéjukból, hisz a belgák sok kávét isznak, s persze nem hagyhattam ki a híres belga sört sem, mivel ez az ország gyártja legtöbb sört Európában.

Antwerpenben járva érdeklődéssel hallgattam az Északi-tenger partján fekvő nagy kikötőváros, elnevezésének történetét. A néphit szerint egy gonosz óriás az Escaut folyó torkolatában állva valamennyi arra járó hajóstól pénzt követelt, aki nem tudott vagy nem akart vámot fizetni, annak kitépte tőből a kezét, majd a vízbe hajította. Flamandul a kezet dobni „hand werpen”. Végül a kegyetlen óriás ténykedésének egy bátor férfi, Barbo vetett véget, aki leszakította az óriás kezét, és bedobta a folyó vízébe. Innen származik a város neve: Antwerpen.

Gyalogszerrel jártam be „Európa fővárosának” tartott Brüsszel utcáit, s csodáltam meg ódon és modern építészetét, egyedülálló érdekességeit, dómjait, s a 15. század elején épült városházát valamint lencsevégre kaptam az egyik legismertebb nevezetességét, a pisilő kisfiú szobrát, a Manneken-pist.

Utolsó utunk során, látogatást tettünk a brüsszeli Belga Királyi Meteorológiai Intézetben. A vidám kollégákkal és az intézettel való ismerkedés után, férjem egyik meteorológus ismerőse meghívott minket otthonába. Bob invitálását örömmel elfogadtuk. A házigazda felesége, Margrit a holland nyelv tanárnője, előttünk érkezett haza a gimnáziumból, ahol tanít. Jöttünkre a háziasszony rögvest nekiállt a vacsora elkészítéséhez, s mivel megtudta, hogy vegetáriánusok vagyunk, mindenféle csodálkozás nélkül, pillanatok alatt, frissen rántott kanadai sütőtököt varázsolt az asztalra, amit különböző kiegészítőkkel együtt tálalt fel.  A vacsorát belga almással koronázta meg, aminek receptjét sikerült megkapnom Tőle. Azóta, amikor szezonja van a sütőtöknek, e rántott változatát szívesen készítem el, mellé joghurtos mazsolát adok.

A kellemes látogatás után, néhány évvel később, levelet kaptunk Belgiumból. A feladó Bob volt. Rossz érzés kerített hatalmába, pedig nem tudtam milyen hírt rejteget a boríték. Balsejtelmem sajnos beigazolódott. Bob, felesége haláláról tájékoztatott minket. A fehér kártya közepén egy alig látható kis csónak feketéllett. A kedves, szép Margrit eltávozott az élők sorából, halálos közúti baleset szenvedett. E két receptet emlékének szentelem.


Rántott kanadai sütőtök (sonkatök)

1 kisebb kanadai sütőtök, só, a panírozáshoz liszt, 2-3 tojás, zsemlemorzsa, reszelt sajt (trappista vagy parmezán)

A sütőtök két végét levágjuk, meghámozzuk, majd vékony kör alakú darabokra szeleteljük. Besózzuk és egy ideig állni hagyjuk. Megforgatva a lisztben, belemártjuk a felvert tojásba és a reszelt sajttal elkevert zsemlemorzsába. Forró olajban pirosra sütjük. Leitatjuk a zsírt és ízlésesen elrendezzük egy tálon. A reszelt sajt helyett szezámmagot is használhatunk.

Illik hozzá a rizs és a krumplipüré, valamint a mazsolás édes raitá. A csatnik jó harmonizálnak a rántott sütőtökkel. De tálalhatjuk áfonya-, ribizli-, vagy meggy dzsemmel, esetleg valamilyen kompóttal vagy befőttel is.


Belga almás sütemény

30 dkg cukor, 6 tojás, 20 dkg rétesliszt, 1 csomag sütőpor, 20 dkg vaj, citromhéj, citromlé vagy só, fahéjas cukor

A cukrot a tojások sárgájával jól elegyítsük el, adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet, a felolvasztott vajat, majd a reszelt citromhéjat, a kevés citromlével vagy csipetnyi sóval habbá felvert tojásfehérjét. Közepes méretű, magas falú, kikent tepsibe öntjük, a tetejére fahéjas cukrot szórunk, és kockára vágott almával bőségesen beterítjük. Forró sütőbe tesszük, de 5 perc után vegyük vissza a sütő hőmérsékletét 100 C fokra. Lassan, kb. 1 óráig süssük.