Olykor csak óvatosan merem ezt általam kedvelt ételt dicsérni, mert vannak, akiknek már a béka szó hallatán is feláll a szőr a karjukon. Undorodva húzzák el szájukat. Valószínűleg még sohasem kóstoltak rántott békacombot, vagy el se tudják képzelni, hogy ilyen borzalmas, úszóhártyás lábú valamit egyenek. Meglehet, hogy csak előítéletesek, mert undorodnak nyálkás bőrüktől, kidülledt szemüktől. Ám megnyúzva valószínűleg fel sem ismernék őket, és a megsütött combokat megízlelve, sokuknak megváltozna a véleménye. Valahogy úgy lehetnek a békákkal, mint én a sült bogarakkal, vagy rovarokkal, melyek nagyon közkedveltek néhány dél-ázsiai országban. Talán az is visszatartott, hogy Indiában sehol sem láttam, hogy kínálták volna.
Megismerkedésem a békacombbal kislány koromra datálódik, amikor nemcsak sovány és kisevő voltam, de a húsos ételekért sem rajongtam. Édesanyám egyszer egy vendéglőben felfigyelt rá, hogy milyen élvezettel rágcsálom a kecskebéka rántott combját. Minden bizonnyal ekkor határozta el, hogy időnként készít békacombot, persze nemcsak nekem. Ettől kezdve hébe-hóba elment a Nagyvásárcsarnokba, hogy a családnak békacombot vegyen. Ha jól emlékszem ezek a vásárlások az őszi és a tavaszi hónapokra estek, mint később megtudtam, azért ment ebben az időszakban, mert ilyenkor az árusított kecskebékák húsa finom, ugyanis az évnek e szakaszaiban még (vagy már) nem tudnak legyeket fogni.
Manapság a férjem jár el olykor-olykor ugyancsak a Vámház körúti csarnokba békacombért. Ezek a fagyasztott békacombok hol Indonéziából, hol Vietnamból, néha pedig Thaiföldről valók. Valamennyi higiénikusan, külön van becsomagolva, mint honvédségnél a kiskatonák sorakoznak a szinte hajszálra egyforma nagyságú békacombok a dobozban. Szerencsémre férjem és a gyerekek is szívesen fogyasztják e ritka csemegét. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy azért nem kerül gyakorta asztalunkra békacomb, többnyire akkor készítem, amikor hosszabb útra megyünk. Ilyenkor még az előző nap kirántok egy dobozra valót, amit aztán úton jóízűen elropogtatunk.
Míg e sorokat írom gyermekkorom jól ismert népdalának énekhangjai és strófájának szövege, vagyis a „Virágéknál ég a világ, / Sütik már a rántott békát, / Zimmezum, zimmezum, / Rece fice bum-bum-bum” sorokkal kezdődő nóta dallama csendül fel a fülemben. Egyébként jobb nevű éttermekben az étlap kínálataként megtalálható a rántott békacomb is, ami szerintem lilahagymás majonézes krumplival legfinomabb. Azok kedvéért azonban, akik szívesebben készítik el maguk az ételeiket, néhány receptet is leírok.
Rántott békacomb
Személyenként kb. öt békacombot számíthatunk. A panírhoz liszt, felvert tojás, zsemlemorzsa szükséges. Forró olajban kell pirosra sütni a panírozott békacombokat. Tálalásnál citromszeleteket, tartásmártást, vagy lilahagymás krumplit javasolok.
Békapörkölt
Olajon megpirított hagymára, piros paprikát szórok, kevés vízzel felöntöm, ízlés szerint összevágott paprikát és paradicsomot adok hozzá, borssal, köménnyel és majoránnával valamint sóval ízesítem. Amikor már jól forr, beleteszem a megmosott békacombokat (személyenként öttel számolva) és puhára párolom őket. Akkor igazán finomak, mikor a szaftjuk már finom sűrűnek látszik. Rizsköret illik hozzájuk a legjobban. Ha behabarjuk tejföllel, akkor inkább tésztát adjunk melléjük.
Gombás békacomb
A békapörkölt szerint készül, azonban paprika és paradicsom helyett szeletelt gombát adunk hozzá, azzal együtt főzzük meg a békacombokat. Amikor a hozzávalók megpuhultak, a szaftot tejszínes habarással sűrítem be. Ehhez is rizs köretet adok.
