Már régóta kívántam a halpaprikást, de valahogy mindig valami mást készítettem. Pünkösdszombaton viszont egy jól sikerült, hangulatos, jókedvű esküvőn vettünk részt, ahol svédasztalon várta a vacsorakínálat, hogy ki-ki azt válasszon belőle, amit kedvel. Volt sokféle hús, vadasként, pörköltnek elkészítve, és persze a kihagyhatatlan sült- és rántott húsok, köretből is nagy volt a választék. Halból azonban kizárólag csak harcsapörköltet lehetett enni, hozzá hígított tejfölt (azokra gondolva, akik tejfölösen szeretik), mellé pedig túrós csuszát ajánlottak, sok túróval és pirított szalonnával. Nos, nekünk e tészta igazi pörcös változata jelentett bökkenőt, mert több mint negyedszázada már, hogy lemondtunk a húsokról, és a halra is tíz évvel később tértünk vissza. Köretként rizibizit tettem a harcsapörkölt mellé, ez azonban nem volt igazi, mert a rizsszemek a szafttól gyorsan eláztak. De talán nem is volt nagy baj, hogy „nem kellett repetáznom”, mert a parti előtt az asztalokra kitett süteményekből sok finom pogácsát és muffint ettem, melyek a közben elfogyasztott üdítőktől a gyomromban megduzzadtak, és teljesen elteltem.
A rizibizis harcsapörkölt fogyasztása közben döntöttem el, hogy pünkösdhétfőn itt az ideje, hogy tényleg készítsek egy finom bakonyi harcsapaprikást, méghozzá hagyományosan, szaggatott nokedlivel. Megcsináltam és mondhatom nagyon jól esett. A képen látható, hogy mennyire kevés maradt belőle. A fagyasztott harcsát kora reggel kivettem a mélyhűtőből, így - mivel, ha gombát vásárolok, egy adagra valót megdinsztelve, dobozba rakva lefagyasztom - elég volt 11 óra után nekiállnom az ebédkészítésnek, amivel oly gyorsan elkészültem, hogy a déli harangszó előtt közöltem, kész a harcsapaprikás a nokedlival, ebédelhetünk.
(Az alábbiakban leírt harcsapaprikásomat azért nevezem bakonyiasnak, mert az bakonyi ételeknek elmaradhatatlan „kelléke” a szalonna, sonka vagy sajt, én azonban ezeket elhagytam.)
Bakonyias harcsapaprikás
Személyenként vágjunk 20 dkg harcsafilét és kb. 7-8 dkg gombát szeletekre vagy apró kockára. Egy nagy fej vöröshagymát vágjunk egész apróra, olajon dinszteljük meg egész puhára, adjunk hozzá pirospaprikát, csipetnyi őrölt feketeborsot, őrölt köménymagot és majoránnát. (Ha a vöröshagymánk nem 
dinsztelődött meg eléggé, turmixszoljuk le.) Adjuk a szafthoz a kockára vagy szeletekbe vágott harcsát és a felaprított gombát. Öntsük fel vízzel, hogy ellepje, és főzzük készre. Gyorsan megpuhul a hal és a gomba is. Utolsó fázisként (80 dkg halnál) legalább két dl tejfölt keverjünk el egy púpos evőkanál grízes liszttel, öntsük vele nyakon a pörköltet, és lassan mérsékelt tűznél forraljuk fel.
A német Nockerl, magyarul nokedli, elegánsabb nevén galuska elkészítése
50 dkg lisztbe (vegyesen grízes- és sima) üssünk 2 db tojást, sózzuk meg, és öntsünk hozzá annyi vizet, hogy elkeverve se túl lágy, se túl kemény ne legyen a tészta. Forrásban lévő sós vízbe vágódeszkáról tompa élű késsel szaggassuk bele a tésztát. Közben gyakran kavarjuk meg. Ha feljönnek a nokedlik a víz felszínére, szűrjük le és hideg vízsugárban öblítsük le, majd szedjük forró olajba őket. Miután összekevertük, kóstoljuk meg, és ha kell, sózzuk utána. Tálaláskor legyen meleg a nokedli, mert ha kihűlt, rágós lesz.
