A minap fokhagymás pirítóst kívántam, gyorsan fogtam két szelet teljes kiőrlésű kenyeret, s miután a forró olajban ressre sültek, lecsöpögtetve róluk az olajat, alaposan megdörzsöltem őket fokhagymával. Miközben a fenségesre sikerült pirítósokat jóízűen ropogtattam, egyáltalán nem érdekelt, hogy ettől az olajban sült finomságtól esetleg hízhatok néhány dekát, inkább az járt a fejemben, vajon miért felejthették el oly sokan ezeket a könnyen elkészíthető, gyorsan asztalra tálalható pirítósokat. Feltételezem, kimentek a divatból, mert mostanában arról sem hallok, hogy környezetemben valaki bundás kenyér készítésére adta volna a fejét. Persze az is lehet, hogy tévedek.
Pedig a pirítósok elég univerzálisak, olcsó feltétként adhatók mártásokhoz, főzelékek mellé, nem szólva a több munkát adó és sok energiát igénylő sült húsokról, pörköltekről, melyek közé ugyancsak be lehet iktatni hústalan feltéteket. Nagy előnyük az is, hogy sokkal könnyebben asztalra varázsolhatók, mint például a krokettek vagy a lapcsánkák, bár nem tagadom, az utóbbiak is etetik magukat. És az sem mellékes, hogy édességként, desszertként is remek ízeket lehet kihozni pirítós kenyerekből, péksüteményekből.
Időnként minden háztartásban található szikkadt kenyér vagy péksütemény, amiket változatosan lehet felhasználni. Én soha nem dobtam ki kenyeret, sem zsemlét, sem tósztot, mert egy sor felhasználási módját ismerem annak, mit készíthetek belőlük, ha megszáradtak. Például ledarálhatom zsemlemorzsának, vagy megáztatva, kicsavarva fasírtba tehetem, esetleg hamis mákos gubához karikázom fel a megkeményedett kiflit, bár ez utóbbit a magam készítette kelt tésztából jobban szeretjük.
Nem véletlenül jutott eszembe e téma, és döntöttem, hogy írok róla, ugyanis sokfelé látok pazarlást, gyakorta tapasztalom, a háziasszonyok még hasznosítható élelmiszereket dobnak ki, köztük első helyen szerepelnek a megmaradt kenyérdarabok. Pár hete nem akartam hinni a szememnek, amikor a szemeteseknek kitett kukánkban két érintetlen megvajazott párizsis zsemlét találtam. A látvány megdöbbentett, hiszen a szüleim úgy tanították, kenyeret kidobni nem szabad. Nagymamám mielőtt megszegte volna a kenyeret mindig rajzolt rá egy keresztet, mert ő még úgy tartotta, a kenyér isten teste.
Talán ezért is szerepel a kenyér oly sok erkölcsi értelmű közmondásunkban, melyek közül felidézek néhányat:
Aki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.
Jobb a száraz kenyér békességgel, mint a hizlalt borjú perlekedéssel.
A jó barát, kenyeres pajtás.
Aki szelíd, kenyérre lehet kenni.
Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes.
Aki jó ember, olyan, mint egy falat kenyér.
Ha valaki vagy valami nélkülözhetetlen, úgy kell, mint egy falat kenyér.
Aki túl van élete derekán, az megette a kenyere javát.
Akinek kenyere van, munkája van.
Igaz embernek nem kenyere a hazudozás.
Mielőtt azonban néhány tippet adnék a pirított kenyerekhez, hangsúlyozom, senkit sem akarok rábeszélni, hogy szokjon rá, csak ötletként vetettem fel. Akik megkívánják, szeretik, vagy ezután szeretik meg a pirítósokat, azoknak jó étvágyat kívánok.
A recepteknél csak a hozzávalókat és az elkészítési módját írom le, a mennyiséget rábízom az elkészítőjére, mert ő tudja mekkora családtagjainak étvágya, befogadóképessége, s van tisztában azzal, ki mennyire válogatós vagy hálás evő.
Mézes pirítós
Fehér kenyeret vagy zsemlét nem túl vékony (kb. 3 cm-es) szeletekre vágok, a kenyérszeleteket pillanatra cukros tejbe mártom, majd felvert tojásba belefogatva, forró olajban kisütöm. Megszórom őrölt fahéjjal, és meglocsolóm kis meleg vízzel, hígított mézzel. A mézet helyettesíthetjük hígított pikáns ízű lekvárral vagy sűrű szörppel is.
Fokhagymás pirítós
Szikkadt kenyeret (lehet fehér, barna, rozs vagy tetszőleges ízesítésű pl. hagymával, magokkal dúsított kenyér, egyedül az a fontos, hogy ne legyen savanyú) vagy zsemlét felszeleteljük, forró olajban kisütjük, leitatjuk az olaját és bedörzsöljük fokhagymával.
Bundás kenyér vagy zsemle
Szikkadt kenyeret vagy zsemlét felszeleteljük, felvert tojásba mártjuk, és forró olajban kisütjük.
Bundás kenyér reszelt sajttal
Hasonlóan készül, mint a bundás kenyér, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojásba reszelt sajtot teszünk.
Csokoládés kenyér
Darabokra tördelt keserű csokoládét langyos tejben felolvasztok, akkor jó, ha már csomómentes, sima állagú, ekkor belekeverünk egy tojássárgáját. A szikkadt fehérkenyér- vagy zsemleszeleteket beleforgatom a csokoládémasszába, és azonnal kisütöm forró olajban. Lecsepegtetem és megszórom porcukorral. Tálaláskor feldíszíthetjük a csokoládés kenyereket tejszínhabbal, és adhatunk mellé valamilyen savanykás ízű lekvárt, például ribiszke, vagy meggy dzsemet.

Kommentek
archivált tartalomZsuzsi #3
Nagyon szeretem a pirítósokat, de mostanában csak szárazon - azaz nem olajban kisütve, hanem pirítóban készítve.:)
2011-03-06 10:59:07Miért? Mert nagyon olajos lesz, akármilyen forró zsíradébka is tesszük, teleszvja magát.
A bundáskenyér más tészta.Az is kiváló étel.:)
Édesen még sose ettem, de szívesen megkóstolom. :-)
Moa #2
Imadom a piritosokat! A fokhagymas onmagaert beszel. Nem is olyan reg ezt az edes "bundast" en is kiprobaltam, csak kicsit maskeppen elkeszitve. Ezt nevezik French toastnak Franciaorszagban. A csokolades nekem is uj, de ugy gondolom nagyon finom lehet.
2010-03-21 12:42:07Szegfû Ildikó #1
Imádom a fokhagymás pirítóst,de ez a hozzászólás nem szeret engem, megeszi a szövegemet.
2009-10-02 10:24:23