Az élénk színű, piros, sárga vagy fakózöld mangóknak, jellegzetes az illatuk, fűszeres az ízük. A Mianmarban (Burma) és az indiai Asszamban őshonos gyümölcsnek sokféle változata ismert, egyes fajtái csak akkorák, mint egy szilva, de olyan mangó is kapható, melynek súlya elérheti, sőt meghaladhatja a 2 kg-ot. A mangó, mely az ind mitológiában szerelem és az odaadás gyümölcse, valószínűleg több mint 4000 éve került Indiába. A népi képzelet úgy tartja, hogy meghonosodása Hanumánnak, a majmok királyának köszönhető. Ugyanis a legenda szerint, amikor Hanumán Sri Lanka szigetéről Ráma isten üzenetével fáról-fára ugrálva Szitához tartott, elfáradván megpihent egy mangófán. Az édes gyümölcsöknek nem tudott ellenállni, miután fogyasztott belőlük, a magokat a tengerbe dobta, s azok a hullámokkal eljutottak Indiába, ahol gyökeret eresztettek.
Indiában a mangó ezer meg ezer szállal kötődik a népi és vallási szokásokhoz. Siva isten kézfogóját Párvatival - a „Hegy lányával” - egy mangófa alatt tartotta. Buddha egy mangó liget hűsében talált nyugalmat. A hinduk a mangó virágait a Holdnak szentelik, fáját halotti máglyákhoz használják. Azt a házat, amelyben fiú születik, mangó levelekből font koszorúval díszítik fel, mivel úgy képzelik, hogy a mangófák minden születéskor új leveleket hajtanak. Indiában több mint ezerféle-fajta mangót ismernek, az embereknek megvan a kedvenc mangójuk: Alphonse, Dasszeri, Banganapalle, Langra, Szafeda, Csausa. A különlegesen finom, sárgás bélű, változatos formájú és színű, nagy magvú gyümölcsök nemegyszer maharadzsákról, állatokról vagy termőhelyükről kapták nevüket. Az egyes fajták elnevezése kifejezhet romantikus gondolatokat, utalhat a gyümölcs méretére, az ízére, sőt a színére is. A szájhagyomány szerint az indiai Laknau közelében áll egy 150 éves mangófa, melyről azt mondják, hogy mint a legöregebb Dasszeri mangófa, az összes Dasszeri mangófa anyja.
Amikor autóval Indiában jártunk, Amritszárt észak felé elhagyva, a szikhek szent városa után egyenesen a tibeti menekülteknek otthont adó Dharamszalába tartottunk. Az útszélen mangófák roskadoztak az apró szemű gyümölcstől, az egyik Tata tehergépkocsi platóján fiatal srácok álltak, jóízűen falatoztak. Meglátván, hogy figyeljük őket, a frissen szedett mangóból minket is megkínáltak. Az év elején vettem egy trikolór színű mangót, melyet egy hét érlelés után fogyasztottuk el. Evése közben szinte a számban éreztem annak a mangónak az ízét, melyet több, mint 1000 km-es sivatagi autózás után, a pakisztáni Quettában ettünk. Életem legfinomabb mangója volt az. Az indiai Kovalam-parton viszont megijesztett minket egy mangó. A mozgó gyümölcsárustól vásárolt kívánatosan szép, nagy mangót, férjem ebéd után szertartásosan hámozta meg, majd szeletelte fel. Nagyon kívántuk már a lédús finomságot, de párom érdeklődését felkeltette a mangó repedt magja. Kíváncsi volt, hogy mi van benne, ám amikor ketté pattintotta az ovális magot, nagy meglepetésünkre, egy szörnyű randa, fekete, soklábú bogár menekült ki belőle lélekszakadva. A mangóból készíthető csatni, savanyúság, barfi, dzsem és szörp. (A receptek megtalálhatók itt a honlapomon, a Vegetáriánus konyha Indiában című könyvemben.) Kiváló szomjoltó a mangó dzsúsz, és már nálunk is kapható mangó ízű üdítőital. Itt most csak két receptet ajánlok, a mangó krémmel töltött képviselőfánk különösen finom, ki lehet próbálni. A véleményem mégis az, hogy a mangót legjobb nyersen, mindenféle ízesítés nélkül fogyasztani.
Thai párolt mangó
3 db meghámozott, kimagozott, nagy mangót vastag szeletekre vágunk, ½ liter vizet, 15 dkg cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral vagy vanillinnal sziruppá főzünk. Beletesszük a mangó szeleteket és egy fél citrom levét. Levesszük a tűzről és legalább két óra hosszat állni hagyjuk. Ezalatt néhányszor forgassuk meg a gyümölcsöket. Hűtőszekrénybe téve, hidegen, üvegtálkákban szervírozzuk.
A szirupos mangót megszórhatjuk leforrázott, apróra vágott mandulával és feldíszíthetjük tejszínhabbal is.
Mangó krémes képviselőfánk
A tésztához:
Két és fél deci vizet, csipetnyi sóval és 13 dkg vajjal felfőzünk. Ha forr, beleszórunk 13 dkg lisztet és állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Ha kihűlt, 4 tojás sárgáját egyenként beledolgozzuk. Kivajazott, liszttel behintett tepsibe, vizet fröcskölünk, majd a tésztából, egymástól távol, kis gömb formájú halmokat rakunk. Az előmelegített, forró sütőbe ugyancsak vizet spriccelünk, hogy gőz képződjék, a tésztát betesszük. kb. 10-15 perc alatt sülnek meg fánkok, ezalatt a sütő ajtaját ne nyitogassuk! A nagyra nőtt, pirosra sült tészták oldalát behasítjuk, vagy a tetejüket félig levágjuk és a tölteléket csillagcsöves habzsákból megtöltjük.
a mangó krémhez:
1 tasak vaníliás pudingport, vagy három tojás sárgát, 3 evőkanál finomliszttel, 3-4 evőkanál cukorral és 1 dl hideg tejjel simára keverünk. 2 dl tejet egy csomag vaníliás cukorral felforralunk, állandóan keverve beleöntjük a pudingos-, vagy a tojáspépet, valamint hozzáadunk 2 db nagy, érett, kockára vágott mangót, és gyenge tűzön, 1-2 percig sűrűre főzzük. 3,5 dl tejszínt keményre felverünk és belekeverjük a mangós vaníliakrémbe. Ezzel a krémmel töltjük meg a fánkokat. A tetejüket megszórjuk porcukorral, és díszítésként tehetünk rá vékonyra vágott mangószeleteket.
A töltetlen megmaradt képviselőfánkokat megtölthetjük később is, mert a tészta sokáig eláll. Aki nem akar kínlódni a tésztakészítéssel, az megveheti készen, töltelék nélkül is kapható.