A halak általában könnyen emészthetők. Húsukban sok a fehérje, gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban, köztük elsősorban kalciumban, vasban, foszforban. A halhús pozitívan hat az idegekre, az agyra, fokozza a testi és szellemi teljesítőképességet. A tengeri halak - különösen a lazac, szardínia és a tonhal - ezen kívül jelentős mennyiségű omega-3 zsírsavakat is tartalmaznak, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A vásárlásuknál azonban vigyázni kell, mert a hal gyorsan romlik, de a sokáig akváriumban tárolt élőhal sem biztonságos.
Ha élő halat veszünk, akkor választunk helyesen, ha a hal élénk mozgású, a testén nincsenek sérülések, a pikkelyei hiánytalanul megvannak, a bőrük rugalmas tapintású (nyomásra nem süpped be), a szemgolyói fényesek és duzzadtak, a kopoltyúi pedig élénkvörös színűek. Hasonlók vonatkoznak a jégágyon elhelyezett friss egész halakra is.
Halfilé vagy halszeletek vásárlásánál elsősorban azt nézzük meg, hogy halak bőre fényes-e, nincs-e sérülés rajtuk, s a húsuk nem mutat-e szürkésbarnás elszíneződést. Azt is jó tudni, hogy a friss halak bőre sohasem száraz, és nem lehet erős szaguk.
A mélyhűtött (fagyasztott) hal esetében ugyancsak érdemes megnézni, hogy nincs-e rajtuk sérülés, nem mutatnak-e elszíneződést, továbbá azt is, hogy a csomagolás sértetlen, s a hal egyes részei nem olvadtak-e ki. A fagyasztott halat a felengedés után azonnal fel kell használni, mert gyorsan romlik. Visszafagyasztani nem szabad.
Sokan azért nem szeretnek a hal pikkelyezésével, szeletelésével bajlódni, mert utána halszagú marad a kezük. Ez megelőzhető, ha a hal előkészítése során végig hideg vizet használunk. (A meleg vízben ugyanis kitágulnak a bőr pórusai, és ezért elnyelik a halszagot.) Emellett a munka végén nem árt, ha egy fél citrommal bedörzsöljük a kezeinket. Ugyanez a halvágó-, pikkelyező kés, illetve a vágódeszka szagtalanítására is hasznos lehet.
A friss pikkelyes halat úgy tisztítsuk, hogy a farkát megfogva, a pikkelyeket késsel felfelé kaparjuk le. A friss kisebb halakat megszabadíthatjuk pikkelyeiktől zöldséghámozóval is. (Megkönnyíti a pikkelyezést, ha előtte a halakat rövid időre forró vízbe merítjük.) A halakat aszerint kell feldarabolni, hogy milyen ételt készítünk belőle.
Hogy az élő halak iszapos szagát megszüntessük, alaposan áztassuk ki őket friss vízben. Ha a halakat elkészítésük előtt ecettel vagy citromlével bedörzsöljük, enyhül a jellegzetes hal íz, ráadásul forgatás közben nem esnek szét.
Ha a friss halat nem tudjuk aznap elkészíteni, besózva és ecetes konyharuhába tekerve, tegyük be a hűtőszekrénybe, ahol két-három napig eláll. Ha mást is tárolunk a fridzsiderünkben, alufóliába is csomagoljuk be, hogy ne legyen halszagú a többi élelmiszer.
A halakat nem árt fűszerezni, mert anélkül elég ízetlenek, és elkészítés előtt legalább 20-25 percig hagyjuk besózva, hogy kellően átjárja húsukat a só. Ízesítésként használhatunk petrezselymet, szerecsendiót, borsot, zöld-, vagy pirospaprikát, hagymát, paradicsomot, gombát, babérlevelet, kapribogyót, mustárt, citromot.
A pikkelyes ponty nagyon kalóriadús, kövér hal, ezzel szemben a márványponty - hasonlóan a busához, és az amurhoz - kevésbé zsíros. A foszforban gazdag haltej finom halászlében, rántva és sütve is.
A közepes nagyságú halak ízletesebbek, mint a kisebbek, viszont a nagyra nőtt halak - különösen, ha növényevők - elhízottak, túl zsírosak lehetnek. A hal irdalása azért hasznos, mert már sütés közben meglátni benne a szálkákat.
A halat fűszeres lében főzzük meg, és abban hagyjuk kihűlni. A halakat ne főzzük túl sokáig, mert gyorsan szétfőnek, ezért lassan inkább abáljuk. (A hal párolását az alaplében vagy borban posírozásnak nevezik.)
Serpenyőben is gyorsan megsülnek, a sütőben azonban - a halszeletek vastagsága szerint - valamivel (általában néhány perccel) több időre van szükség.
Ha a halat citromos lével meglocsoljuk, vagy borban főzzük meg, akkor főzés közben a puha halhús nem esik darabjára. A főtt vagy párolt hal akkor kész, ha a hústól könnyen elválnak a szálkák, a halfilé pedig, amikor a húsa teljesen fehérré válik.
Az afrikai harcsából vagy a tükörpontyból készült kocsonyához nem kell aszpik, mert erre a célra megfelel a halak bőre.
