Nem vagyok gyűjtögető, sohasem hajkurásztam ünnepelt művészek, színészek képeit, nem gyűjtöttem bélyeget, nem áztattam le a gyufásdobozok címkéit, és papírszalvétákat sem csereberéltem. Nem halmoztam fel fölöslegesen vásárolt árukat, ruhákat, cipőket, viszont szívesen vesszük és gyűjtjük férjemmel a könyveket, no meg a CD-ket (régebben magnókazettákat és hanglemezeket), mert - az olvasás mellett - zenehallgatás örömmel tölt el bennünket.
És természetesen a külföldi utjainkról hozott emléktárgyakat is mind megtartottuk, mert valahányszor rájuk esik a pillantásunk, azonnal felidézik bennünk az embereket, akiktől kaptuk, vagy a helyeket, ahonnan valók. Az országokat, megcsodált tájakat, építészeti emlékeket pedig őrzik a fotóink. Soha nem válnánk meg egytől sem. Miként a szüleinktől, családtagjainktól, kapott becses ereklyéinktől sem.
Ám mivel nemcsak az érzelmeim dominálnak, hanem praktikusságom is, időnként előrelátóan félreteszek néhány különféle méretű dobozt, hogy amikor szükséges, felhasználhassam. Itt most nem azokra a míves, szépen kidolgozott dobozokra gondolok, melyekbe fotók, névkártyák, emlékeket idéző képeslapok vagy másféle dolgok kerülnek.
Noha a virág kaspóként használt fagylaltos dobozról már írtam, nemcsak ezért érdemes eltenni őket. Nyáron fagylaltos dobozban teszem a jégszekrénybe a megérett kovászos uborkákat, de kiválóan megfelel a gyümölcsleves, vagy a kompót lehűtésére is. És ugyancsak fagylaltos dobozokban, méghozzá téglaalakúakban, tartom a hűtőben spánielem finomságait, mert - velünk ellentétben – ő megeszi a húst, ezért a száraz táp mellé mindig kap egy kis finomságot: pár karika lecsókolbászt, párizsit, kutya szalámit és olcsó kenőmájast.
A kisebb dobozokba teszem a párolt gombát, valamint az előre elkészített ragukat, amiket tésztához, vagy rizshez keverek. Nemrégiben például friss bébi spenótot pároltam le, amit akkor veszek elő, ha megkívánjuk a spenótot. Ettől függetlenül nem vetem meg a mélyhűtött sóskát, zöldborsót, zöldbabot sem. Korábban a mirelit spenótot is kedveltük, ám legutóbbinak olyan keserű íze volt, mintha fűből, vagy gyomokból készült volna.
Ha a zsenge fejes káposztából marad felesleg, egy részét vékony szeletekre vágom, és a zöldséges ragukhoz adom, vagy 
felhasználom paradicsomos, esetleg kapros tejfölös káposztához. Ha még ezután is maradna belőle, a fölösleget megdinsztelem, és a mélyhűtőbe így teszem el. Így aztán csak tésztát kell főznöm, és ripsz-ropsz kész a káposztás cvekedli, de felhasználhatom rétes tölteléknek is, vagy palacsintatésztába keverve, ízletes káposztás palacsinta készülhet belőle.
A kis dobozokba teszem még a szendvicskrémeket, amiket magam keverek ki, mint például a sajtkrémeket, körözöttet, szardíniás vagy tonhalas krémeket, ilyen dobozokba kerülnek az édesített - vaníliás, mazsolás, áfonyás stb. - túrók, vagy a sósak, mint például a reszelt csemege uborkával készült, vagy a tejfölős, tormás, és a majonézes túrókrém.
Nagyobb dobozokba teszem a megtisztított piros retkeket, a zöldhagymát, a megmosott cseresznyét és meggyet, a meghámozott és cikkekre vágott sárgadinnyét. De nem sorolom tovább, mert a hasznosítási lehetőségük szinte végtelen.