Noha régebben nem volt jellemző rám, hogy odaégessem, lekozmáltassam a főztjeimet, mostanában néhányszor mégis pórul jártam, pedig ugyanúgy vigyáztam az ételekre, mint azelőtt. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nem lettem figyelmetlenebb, csak nem szoktam még hozzá a nemrég kicserélt villanyfőző lapokhoz, melyek - amint bekapcsolom - pillanatok alatt felforrósodnak, tűzpirossá válnak. Ám hiába kapcsolom lejjebb, a fedők változatlanul vitustáncot járnak az edényeken, az ételek pedig pöfögnek, fröcsögnek. Ha meghallom a fedők ritmusát, azonnal reagálok, lekapom az edényt, de hiába térülök, fordulok gyorsan, ha valami miatt mégis későn veszem a bajt észre, a pörköltem, szószom, rizsem vagy főzelékem pillanatok alatt odakozmál. Hogy ne a túlteljesítő főzőlapok legyenek a „győztesek”, egy pillanatra sem hagyom magára a készülő ételt. Így talán joggal remélem, nem ismétlődik meg a korábbi tortúra, megszűnik az égett szag miatti szellőztetés, az étel mentésével kapcsolatos edénysikálás, a még használhatónak tartott rész áttevése az egyik edényből a másikba, majd a váltóedény mosogatása is. Mindezek bizony elég időrablók. Arról nem is beszélve, hogy ha nem voltunk elég gyorsak, és/vagy szerencsések, a megmentett ételen is érződhet az égett szag, amit sokszor további praktikákkal (pl. hámozott nyers krumpli, dinnyeszelet, mogyoróvaj stb.) sem valószínű, hogy meg lehet szüntetni. Ha viszont az ízzel is gond van, akkor a legtöbbször semmit sem tehetünk, vagyis a legjobb, ha újrakezdjük a főzést.