Első indiai utunk alkalmával nagykövetségünk konzulja és felesége, azzal a kedves ajánlattal álltak elő, hogy amíg Delhiben vagyunk, szívesen látnak minket vendégül, töltsük náluk az éjszakát. Miután másnap reggel, még álmosan lekászálódtunk a lépcsőn, a nappali szobában különös meglepetésben lett részünk. Hirtelen kivágódott a konyha lengőajtaja, s megjelent előttünk Láldzsi, a szakács, kezét homlokához lendítve tisztelgett előttünk, majd ránk mosolyogva, tört magyarsággal a „Kérsz bundás kenyér?” - kérdéssel fordult hozzánk. Mindketten elnevettük magunkat, és igenlően rábólintottunk. Így kezdődött barátságunk Láldzsival, a konzul szakácsával, akitől a Delhiben töltött idő alatt sokféle indiai étel elkészítési módját megtanultam, és számos trükkjét sikerült ellesnem. Tulajdonképpen a tőle elsajátított ételek egy részét adtam közre a Vegetáriánus konyha Indiában című szakácskönyvemben. (Egyébként, ha az oldalam keresőjébe a „Láldzsi” nevet, vagy a „Kérsz bundás kenyér?” - kérdést beírják, számos más, ugyancsak e témába vágó írásomat is megtalálhatják.)
A fenti sztori jutott az eszembe, amikor valamelyik nap megkívántam a bundás kenyeret. Gyermekkoromban a szikkadt kenyérből Édesanyám gyakran pirítóst készített, ami fokhagymával bedörzsölve nagyon finom volt, viszont a bundás kenyere még jobban ízlett, amikor pedig a felvert tojásba egy kis sajtot reszelt, az nekem mennyei eledelnek számított. Olykor reggelire készült, máskor vacsorához, de gyakran ettünk pirítós kenyeret például a spenóthoz.
Valószínűleg már kiment a divatból a megkeményedett kenyérből ilyen finomságokat sütni, de ettől a szikkadt kenyerünk még jó lehet például fasírtba, vagy kockára vágva, megpirítva zsemlegombócba vagy köménymaglevesbe. Ha már nagyon száraz, akkor sem haszontalan, mert kenyérmorzsát lehet készíteni belőle, ami felhasználható panírozáshoz, vagy megpirítva különböző tésztákhoz. A száraz kenyeret ne dobjuk ki, csak akkor, ha - feledékenységünk miatt - megpenészedik.
Pirítós-, bundás- és sajtos bundás kenyér
A megszikkadt kenyeret (lehet akár fehér, barna vagy rozs) szeleteljük normálméretűre, tehát se túl vékonyra, se túl vastagra. Ha a mezítlábas pirított kenyeret választjuk, akkor forrósítsuk meg az olajat, és a kenyerek mindkét oldalát süssük szép pirosra. A kenyereket bedörzsölhetjük fokhagymával, tehetünk rá tejfölt, és még sok minden mást, amit kedvelünk és harmonizál vele.
Hasonlóan készül a bundás kenyér is, a különbség mindössze annyi, hogy a levágott kenyérszeleteket csipetnyi sóval megszórt, alaposan felvert tojásba mártjuk, és azután sütjük meg.
A sajtos bundás kenyér készítésekor a felvert a felvert tojásba reszeljünk egy kis sajtot (én trappistát szoktam), sót viszont ne tegyünk bele.
