A tempura és a pakora nem más, mint bundázott falatok japán illetve indiai elnevezése. Az ízletes harapnivalók, kis eltéréssel, hasonló módon készülnek, a felaprított zöldségeket, gyümölcsöket sűrű palacsinta tésztába kell mártani és forró olajban kisütni. Nálunk is nagyjából ismertek ezek a snackek, de mi inkább a bundázott hagymakarikákat értjük ezen, vagy néhány gyümölcsöt. Én például gyakran szoktam bundázott kelkáposztát kisütni, de lehet bundásan halat, rákot, kagylót és különböző húsokat is készíteni, attól függően, ki mit kedvel.
Nem tudom, honnan eredeztetik e finom roppanósak készítését, melyik ország háziasszonyától, vagy szakácsától származik az ötlet, lehet kínai, de portugál, japán, akár indiai, vagy magyar is. Nem sikerült kinyomoznom. Érdekességként azért megjegyzem, ha például kínai étteremben kérek tempurát, értetlenül néznek rám, viszont, ha sült zöldségeket rendelek, arra felderül az arcuk, mosolyogva bólintanak, hogy az van.
A japán tempura
Ennek a tésztának alfája és ómegája, hogy elsőként mindig a nem túl híg masszát készítsük el, mégpedig úgy, hogy a jéghideg vízben csomómentesre elkeverjük a lisztet. Második fontos dolog, hogy a sütéshez bőséges mennyiségű, mély serpenyőben alaposan felforrósított olajat használjunk.
A tésztához nagyjából 1 csésze teljes kiőrlésű búzalisztet és 1 csésze finomlisztet számíthatunk, ezekhez adjunk 1 bögre jeges vizet, ½ teáskanál sót és 1 tojást. (Ez utóbbit el is hagyhatjuk, de jobb, ha mégis teszünk bele, mert az javít tészta állagán.) A lisztféléket kedvünkre variálhatjuk, a finomliszt mellé nemcsak teljes kiőrlésűt adhatunk, hanem hajdinalisztet, vagy kukoricalisztet, esetleg rozslisztet is használhatunk, de a leginkább az otthon tartott rétesliszttel párosíthatjuk össze a finomlisztet. A tésztát keverjük sima állagúra. Célszerű, ha a tésztát frissen a sütés előtt keverjük ki, de még jobb, ha használat előtt egy órával készítjük el, ekkor viszont a felhasználásig - hogy hideg maradjon - hűtőszekrénybe kell tennünk, de az is megfelelő, ha mielőtt bemártanánk a tésztába a sütnivalókat, a masszába jégkockákat dobunk. A jégkockákkal azonban vigyázzunk, mert ha sokat használunk fel belőlük, könnyen híg lehet a tésztánk. Ha megfelelő sűrűségűre sikerült a palacsintatésztánk, véletlenül se adjunk hozzá zselatint, vagy agar-agart.A megtisztított zöldségeket aprítsuk fel, a halfilét vágjuk kisujjnyi kockákra, a kagylókat és a rákféléket hagyjuk egészben. Alaposan hűtsük le. Zöldségként használhatunk gyufaszál vékonyra szelt sárgarépát, zellert, paszternákot, cukkinit, tököt, zöldbabot, spárgát, átlós darabokra vágott káposztát, kelkáposztát, kínai kelt, gombát, karikára vágott vöröshagymát, apró rózsákra szedett karfiolt, brokkolit. Felhasználhatjuk a sárgarépa-, a petrezselyem - és zeller zöldjét is, de előzőleg kössük őket kis csokrokba, s ezután mártsuk bele a tésztába. Gyümölcsként finom a vékony karikákra szelt alma, a fél szilva, de gondolom, jó lehet körtével, vagy más hasonló állagú gyümölccsel is. És nem feledkezhetem el a bundázásra alkalmas tofuról sem. A lényeg, hogy a hozzávalók, a tésztához hasonlóan mindig legyenek jéghidegek.
Praktikus, jól használható megoldás, ha egy zacskóba teszünk néhány kanál réteslisztet, és a már besózott sütnivalókat beletéve, jól összerázzuk, hogy a liszt befedje őket, és csak ezután mártjuk a tésztába. Így jobban rátapad a massza.
Az olajból bőségesen öntsünk egy keskeny nyakú fazékba vagy egy magas falú serpenyőbe, hevítsük fel az olajat kb. 200 C fokra. Mártsuk a zöldségeket a tésztába, majd süssük meg őket aranysárgára. A kisült tempurákat itassuk le az olajtól. Legjobb, ha még melegen eszünk belőle. Bármennyire is finomak és etetik magukat a sült falatok, vigyázzunk, mert a sütésnél beszívott olajtól nagyon hizlalóak. Hetente csak egyszer készítsünk tempurát.
Ha marad a tésztánkból, azt egy evőkanállal szaggassuk bele a forró olajba és süssük meg, nagyon finom tarkedlifélénk lesz. Az ilyen maradékból készültre mondta édesanyám, hogy „hamis hús”.
Az indiai pakora
Az indiaiak a nap bármely szakában szívesen rágcsálnak valami finomságot. Az indiai konyha sokféle ízletes falattal szolgál, közülük talán a legnépszerűbbek a különböző bundás zöldségek, gyümölcsök, vagyis a pakorák.
Az indiaiak vékony, a zöldségeket apró darabokra vágják, a panír nevű sajtjukat pedig kockákra. Sokféle gyümölcsből is készítenek pakorát, például almából, szilvából, körtéből, de kedvelik az őszi- és sárgabarackból, valamint az eperből, ananászból, amrudból készülteket is. Jellemzően sok fűszert használnak, melyeket rafináltan tudnak váltogatni. A tésztát sárgaborsó liszttel készítik, a vízet gyakran joghurttal helyettesítik, és a tésztába tesznek sütőport. A pakorákat nemcsak olajban sütik ki, hanem a hagyományos ghíben is. Akik indiai receptekre is kíváncsiak, néhány pakora étel leírását itt olvashatják.
