Bajban vagyok, miként nevezzem ezt a bogyós gyümölcsöt, ribiszkének vagy ribizlinek, mert mindkét név elfogadott és használatos. Különösebben méltatni sem kívánom, mert a neten bőséges információ található róla, fölösleges lenne ugyanazt még egyszer leírni. Helyette inkább felsorolom azokat az egészségi problémákat, melyekre a fekete ribiszke gyógyhatással van, hisz tartalmaz különböző vitaminokat, különösen a C-vitaminban gazdag, s a kalciumon kívül van benne foszfor, vas és - ami igen fontos - jelentős mennyiségű kálium is.
A fekete ribizli kúraként alkalmazható nyombélfekély és gyomorhurut esetén, szabályozza a sav-bázis egyensúlyt. Gyógyereje abban nyilvánul meg, hogy csökkenti az erős bélmozgást, megakadályozza a rothasztó mikroflóra fejlődését, fokozza az epetermelést, növeli a máj glikogéntartalmát, ezáltal erősíti a máj szöveteinek regeneráló képességét. Megszűnteti az étkezés utáni telítettség érzését, a has puffadását, oldja a rossz közérzetet. A fekete ribiszkét gyakran használják vesegyulladásnál és a görcsös rohamoknál. Hosszabb ideig tartó fogyasztását ajánlják a szív- és tüdőbetegségben szenvedőknek, mert erősíti az erek rugalmasságát, és segít a vérszegénység leküzdésében. Az elhízottak számára hatásos, ha a nyersdiétájukat fekete ribiszkével egészítik ki. A felsoroltakon túl mérsékli a kimerültséget, a fáradtság érzetét, a fejfájást, és az idegrendszerre is nyugtatóan hat. Ráadásul a fekete ribiszke leve a látást is javítja.
Szüleim kertjében sokféle gyümölcsfa és bokor ontotta terméseit, a ribizliből háromfajta - piros, fehér és fekete - is volt nekik. Az élénkpiros ribizli bogyók savasak, a fehérek fűszeres ízűek, ám a gyógyhatású fekete illata és zamata annyira jellegzetes, hogy nem hasonlítható semmi máshoz. Amíg a ribiszkebokrokon csüngő bogyókból szívesen csípegettem, a megérett fürtök leszedése, soha nem volt az ínyemre. Amikor eljött a szüretelés ideje, édesanyámnak felajánlottam, bármi mást elvégzek, csak ezt ne kelljen csinálnom. Persze nemcsak a szedegetést tartottam szaporátlan munkának, hanem a ribiszkékből készült lekvárok, szörpök, borok és likőrök elkészítését is. A bogyók szemezgetése, tisztítása, passzírozása, szűrése valamint a kavargatás megannyi macerával járó művelet. Pedig nagyon finom volt Édes hidegen kikevert, zselészerű dzsemje, a szörpje, a likőrje, a szüret után elmaradhatatlan ribizlis süteménye, s a mellé tett pohárnyi natúr ribiszkés gyümölcslé. A ribiszke borról nem tudok nyilatkozni, mert soha nem kóstoltam meg.
Múltkoriban ajándékba kaptam egy üveg fekete ribizli likőrt, ekkor jutott eszembe, hogy - mivel mostanában érik a fekete ribizli - kéne venni belőle egy kis dobozzal, a feketeribizli likőr receptjének illusztrálásaként.
Feketeribiszke likőr
50 dkg fekete ribiszkét, 60 dkg málnát néhány feketeribiszke levéllel alaposan nyomkodjunk el, gyúrjuk össze. Öntsünk rá 1 liter 60 %-os gyümölcsszeszt, adjunk hozzá kevés fahéjat, szegfűszeget és vanillint (ha van vaníliánk az még jobb). Az egészet öntsük bele egy átlátszó üvegballonba, ha nincs, akkor egy nagy, bő szájú üvegbe. A lényeg, hogy jól zárható legyen. Egy hónapig tegyük napra, ezután gondosan szűrjük át. A leszűrt lé minden literjére számítva, főzzünk 50 dkg cukorból és 1 dl vízből sűrű szirupot, és ha kihűlt, adjuk a gyümölcsléhez. Pár napi állás után már fogyasztható. Palackokba adagolva sokáig eláll, persze csak, ha meg nem isszuk.
