Isla Flotante - Karácsony esti meglepetés az Éváknak

Ezzel a finom édességgel meglephetjük nevük napján az Évákat, mellé - a Paradicsomra utalva - egy kosár piros almát adhatunk, néhány szál fehér virág kíséretében. Biztos, örömet szerzünk vele, mert sok helyen úgy gondolják, hogy az Éva nevű családtagokat nem kell külön felköszönteni, hisz karácsony estéjén úgyis kapnak ajándékot. Pedig nekik is járna a névnapjukra plusz meglepetés.  Sorsuk némiképp azoknak a Miklós napján született gyerekekére emlékeztet, akiknek Miklós keresztnevet adnak, s ezért egész életükön át meg kell elégedniük azzal, hogy évente csak egyetlen napon, egyetlen alkalommal ünnepelhetik meg születésük és nevük napját, ráadásul - gyerekként - még a Mikulás ajándékot is megspórolják tőlük a szülők.

Az Isla Flotante finomság receptje mintha kézről-kézre járna, ugyanis az édesség leírását Uruguay egykori nagykövetasszonya adta Éva barátnőmnek, akitől én kaptam, most pedig tovább adom kipróbálásra olvasóimnak. Nem fognak csalódni, mert a szokásos karácsonyi sütemények, bejglik, gyümölcskenyerek mellett, újdonságként hat ez a - feltehetően spanyol eredetű - magyarul „úszó sziget”-nek nevezhető delikát édesség.

Évával akkor kötöttünk barátságot, amikor férjemmel, Indiába készülődés előtt, hindi tanulásra adtuk fejünket. A tanfolyamon mindössze öten voltunk, köztük Éva. Az idegen nyelv elsajátítása - különösen a dévanagari írás megtanulása - egy életre szóló barátságot szőtt köztünk. Persze azóta a szókincsünk megcsappant, olvasni még úgy-ahogy tudjuk a hindi írást, de - ami a legfontosabb - Évával megmaradt a barátságunk.

Egy alkalommal, amikor náluk vendégeskedtünk a vacsora befejezéseként Éva behozott egy nagy tál Isla Flotante-t, először a látvány nyerte el tetszésemet, a kóstolás után, pedig már az íze is. A recept első olvasata után, úgy tűnik, nem könnyű feladat az Isla Flotante elkészítése, de ha rászoknak, idővel az egész rutinszerű műveletté válik.


Isla Flotante

Vaníliamártás
1 liter tejet, 2 tojássárgáját, 2 csomag vaníliás cukorral, 3-4 evőkanál kristálycukorral, 2 evőkanál kukoricakeményítővel és esetleg 1-2 evőkanál rummal (ez utóbbi elhagyható) alaposan elegyítsünk el, majd - gyakori kevergetéssel - lassú tűzön forraljuk fel és tegyük félre.

Hab
A fenti mártáshoz vegyük 6- 8 tojás fehérjét, továbbá tojásonként 2 evőkanál cukrot, 2 evőkanál vizet, majd az egészhez egy csipetnyi sót vagy egy kis citromlevet adva, verjük fel a tojásfehérjét kemény habbá.

Karamell
3-4 evőkanál cukorból készítsünk karamellt és egy kuglófformát öntsük körbe vele. (Legjobb olyan formát használni, mely a közepén „lyukas”, ez esetben a középen is jól megsül a hab.) A megdermedt égetett cukorra egyenletesen és hézagmentesen kenjük rá a felvert tojásfehérjét. A formát állítsuk vízzel telt edénybe, hogy kb. a feléig érjen a víz. (Vigyázzunk, nehogy a forrásnál víz kerüljön bele.) Lassú tűzön kb. 45 percig főzzük a habot. (Sütőben is készíthetjük, ekkor azonban a formát takarjuk le alufóliával, mert a teteje könnyen megéghet.) Miután elkészültünk, vegyük ki a formát a vízből, és ha kihűlt, a tojáshab a karamellel többnyire könnyen, szinte magától kicsúszik. Ha nem járunk sikerrel, melegítsük fel a formát, hogy a karamell egy kissé meglágyuljon. A legjobb egy tálat rátenni a formára, s azt megfordítani, hogy arra zuttyanjon ki a karamelles sült hab. Ezután ne tegyük hűtőszekrénybe, jobb, ha szobahőmérsékleten, magától hűl le. A legvégén a tojáshabot öntsük körbe a vaníliamártással, és legalább félórára tegyük hűtőszekrénybe, mert hidegen fogyasztva finom.

(Amennyiben a fenti leírás nem nyújtana elegendő gyakorlati útmutatást az elkészítéshez, javasolom, nézzék meg a YouTube-on az e célból készített Isla Flotante című rövid videó filmet.)