Noha az ételek zöme meglehetősen fűszerezett, ezek nem mindegyike csípős, mint ahogyan azt külföldön gondolják. A méregerős zöld- és vörös csilipaprika használata elsősorban Dél-Indiában jellemző. Az indiaiak fűszerként használják a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, de a fűszerek közé sorolják a sót, valamint a cukrot is. A só étvágytalanság és hasmenés ellen, valamint vizelettisztítóként és köptetőként hatásos. India déli felén kevesebb sót fogyasztanak, mint északon, s jó néhány receptjükben felbukkan a fekete só. A cukor szó szanszkrit eredetű (sarkará), készítését már i. e. 3000 táján ismerték. A cukornád termelés és a cukor előállítás eljárásai Indiából terjedtek el kelet felé Indokinába, nyugat felé pedig az arab országokba és Európába. Az indiaiak meglehetősen édesszájúak, sokféle cukrot használnak, például kókuszléből és egyes pálmafajtákból pálmacukrot (kockacukrot) készítenek.
A nálunk kizárólag sütemények, édességek ízesítésére szolgáló fahéjat, szegfűszeget, ánizst, kókuszreszeléket Indiában sós ételek alkotórészeként is - az indiai fűszerek legtöbbje - hasonlóan a mi fűszereinkhez - a patikák polcairól került a háztartásokba ételízesítőként. Nemcsak az ételek ízesítésére, hanem gyógyhatásuk miatt is szívesen használják őket, hisz tudvalévő, hogy van, amelyik serkenti az emésztést, van, amelyik tartósít, az egyik fertőtlenít, a másik növeli az étvágyat, némelyik, mint például a bors nemcsak a magas vérnyomást csökkenti, hanem fokozza a szexuális erőt is. Az ánizsmag hurutoldó, szélhajtó, emésztést serkentő, az édeskömény segíti az anyatej termelést és hajtja a vizeletet, a koriander hűti a testet, a lepkeszeg oldja a bélgörcsöket, szélhajtó, de jó ízületi fájdalom csillapítására is. A gyömbér közömbösíti az izzadtságszagot, rendbe tartja a beleket, gyomorerősítő, étvágyjavító, vértisztító, a fokhagyma gyulladáscsökkentő, étvágygerjesztő, fertőtlenítő hatású, és nemcsak a magas vérnyomás elleni szer, hanem az érelmeszesedés ellen is hatásos. A sáfrány görcsoldó, izgató, szemgyógyító, hurutcsillapító szer. Az ára meglehetősen borsos és nagy adagban használva káros az egészségre. A mustármag jó reumás megbetegedésre és alkalmazzák megfázás kezelésére. A szezámmag növeli az erőnlétet, munkaképességet. Kiváló lecitin forrás. A pörkölt szezámmagoknak a mogyoróhoz hasonló az ízük. Kenyérbe, süteménybe használják. Olajával sütnek. Az A, B és E vitaminban gazdag szezámolaj megvédi az ereket a koleszterin-lerakódástól, az érelmeszesedéstől.
Az első fűszerek, melyekről feljegyzés maradt, a mustár, a savanyú citrus, a kurkuma és a hosszú bors voltak. A fekete borsról és az asa-foetidáról az árják letelepedése után olvashatunk. A gyömbér, kömény, szegfűszeg, a savanyú balzsamszilva és az ecet használata a buddhista éra során vált megszokottá. A Harappa időszak és a védikus korszak ismertebb fűszerei a kurkuma (haldi), a lepkeszeg (görögszéna), a gyömbér és a fokhagyma. A bors és a kardamom Dél-Indiából származik, míg az asa-foetida Afganisztánból.
A legrégibb édesítőszer a méz, a Rig-véda szerint a kis méhek által összegyűjtött méz finomabb volt, mint a nagy méheké. A régi időkben az iskolába járóknak és asszonyoknak nem volt szabad mézet fogyasztaniuk. A buddhista korszakban a méz szerepét a kókuszpálma nedvéből nyert cukor és a cukornádból készült cukor vette át.