Indiai barna kenyér és fokhagymás kenyér

Amíg csak az olvasmányainkból ismertük Indiát, azt hittük, az indiaiak kenyérként kizárólag csapátit vagy nánt esznek. Tévedtünk, mert a sokféle lepénykenyér - paratá, roti, puri, dosza - mellett, igaz nem túl gyakran, de a mi élesztős kenyerünkhöz hasonlót is fogyasztanak.  Szendvicsként, háromszögletűre vágva - elsősorban Delhiben és Keralában - mi is több alkalommal ettünk belőle.
Első indiai utunk harmadik napján, amikor lebotorkáltunk hálószobánkból, melyet a követségünk konzulja és felesége ajánlottak fel számunkra, a hallban a szakácsuk fogadott. Kezét homlokához lendítve katonásan szalutált, majd tenyereit összezárva namasztével köszöntött bennünket. Mielőtt bármit is mondhattunk volna, „kérsz bundás kenyér?” kérdéssel fordult felénk. Férjemmel egymásra néztünk, elnevettük magunkat, és igenlően bólintottunk. Bár Indiában a mi beleegyező bólintásunk pont a fordítottját jelenti, de Láldzsi régi bútorként megértette a mi fejbillentésünket is. Alaposan kitanulta a mesterségét, mert kenyere olyan lett, mint amilyennek a bundás kenyérnek lennie kell.

A többi próbálkozásunkról ez nem mondható el. Jó egy évvel később, amikor kora reggel érkeztünk vissza Benáreszből Delhibe, korgó gyomorral, éhesen, tértünk be a Connaught-place egyik elegáns éttermébe, azonnal az étlapon látható bundás kenyér mellett döntöttük. A felszolgált bundás kenyér oly vastag és nagy szelet volt, hogy alig bírtunk megbirkózni vele. Csak a hozzá rendelt forró teával tudtuk lenyomni torkunkon. A harmadik eset akkor történt, amikor Dardzsilingből visszatérve Kalkutta (mai nevén Kolkata) felé autóztunk. Mivel már igencsak sötétedett, éjszakára Baharampurban, egy turista szállóban tértünk nyugovóra. Az éjszakát a hatalmas csótányok, a szúnyoghálós ágyak, a reggelt pedig „Frencs tószt”-nak nevezett elképesztően pocsék bundás kenyér tette emlékezetessé számunkra.

Az alábbi két kenyér receptemet Láldzsitól tanultam, elkészíthetők hagyományos módon és kenyérsütő gép segítségével is, a dagasztás, a formázás viszont a mi dolgunk lesz. (A barna kenyeret is elkészíthetjük egy darabban is.)


Indiai barna kenyér (8 darab)
1/2 evőkanál barna cukor, 1 mokkáskanál só, néhány csepp karamell, 1 púpozott csésze fehér liszt, 1 púpozott csésze teljes őrlésű liszt, 2 dkg friss élesztő, 1 evőkanál olaj, ghí vagy vaj a fényezéshez

Oldjuk fel a barna cukrot és a sót kézmeleg vízben, adjuk hozzá a pár csepp karamellt. Keverjük össze a kétféle lisztet az elmorzsolt élesztővel és az olajjal. Készítsünk puha tésztát langyos vízzel. Gyúrjuk néhány percig. Tegyük a tésztát egy beolajozott edénybe. Fedjük le nedves ruhával és pihentessük meleg helyen legalább másfél óráig, amíg kétszeresére nem növekszik. Ismét gyúrjuk meg a tésztát. Nyolc részre osztva alakítsunk belőle tégla formákat. Bekent sütőlemezen rendezzük el, fedjük be nedves ruhával és kelesszük őket dupla méretűekre. Melegítsük a sütőt 250 fokra, süssük benne a kenyérkéket kb. 20 percig. Hűtsük langyosra, és olajjal, ghível vagy vajjal kenjük be, hogy fényesek legyenek.


Fokhagymás kenyér

1 csapott teáskanál cukor, 1 csapott mokkáskanál só, 1/2 csésze és 3 evőkanál kézmeleg víz, 2 dkg friss élesztő, 2 púpozott csésze fehér liszt, 1 teáskanál vaj, 6 gerezd összezúzott fokhagyma, ghí vagy vaj a fényezéshez

Oldjuk fel a cukrot és a sót a kézmeleg vízben. Morzsoljuk a lisztbe az élesztőt, és a 1/2 csésze langyos vízzel készítsünk puha tésztát. Lisztezett deszkán gyúrjuk a tésztát néhány percig, majd tegyük egy olajozott edénybe. Takarjuk le nedves ruhával és pihentessük másfél órát, amíg a kétszeresére növekszik. A megkelt tésztát gyúrjuk össze a vajjal és a fokhagymával. Készítsünk a tésztából ovális alakú kenyeret és tegyük bekent sütőtálcára. Takarjuk le nedves ruhával és várjunk, míg ismét a kétszeresére kel. A sütőt 250 °C-ra melegítsük fel, és süssük a kenyeret 20-25 percig, míg a teteje világosbarna lesz. Vegyük ki a sütőből és tegyük egy fémrácsra. Kenjük be ghível vagy vajjal, hogy fényes színt kapjon. Felszeletelve szolgáljuk fel.