A+ A A-

India regionális konyhaművészete

  • Közzétéve itt: Vegetáriánus és halas ételek


A legtöbb Indiába látogató turistát kellemes meglepetésként éri a kiválóbbnál-kiválóbb ételek hatalmas választéka, de különösen az, hogy ezeknek az ételeknek a zöme egyáltalán nem hasonlít az Indián kívül elterjedt különböző currys készítményekhez. Ha az ember végigutazik Indián az ételeknek körülbelül olyan változatosságával találkozik, mintha Európát járta volna be. Az ételekben északról dél felé haladva jelentős regionális eltérés figyelhető meg. Északon, ahol jelentős a mughal konyha befolyása, főként húst esznek. A hangsúly elsősorban a fűszerezésen, nem pedig a csilin van. Északon kevesebb rizst, inkább gabonát és kenyeret fogyasztanak. Ahogy haladunk délnek egyre több rizst, zöldséges ételt esznek, a karik (szószok) egyre csípősebbek, néha rendkívül erősek.

Az indiai konyha sokszínűsége ellenére nem sok szakácskönyv forog kézen, ugyanis akárcsak a védikus tanítások, az indiai receptek is szájhagyomány útján terjedtek, az ismereteket a háziasszonyok generációkról generációkra szóban adták tovább, a szakácsok memorizálták az ételek elkészítését, és a konyhai fortélyokat, titkokat szigorúan megőrizték. Ez a fő oka annak, hogy az indiai szakácsművészet - bár évszázadok során állandóan finomodott - kevésbé ismert, mint a francia vagy a kínai.

Az indiai étkezés végtelenül változatos, minden egyes régiónak megvan a specialitása, a maga sajátos arculata. Az egyes tájegységekre jellemző különös ízeket a frissen őrölt és/vagy az egész fűszerek különböző kombinációi adják meg. Valamennyi étel univerzális tartozéka a rizs, nélküle főétkezés szinte elképzelhetetlen. Az asztalra kerülő zöldségételek összetétele évszakról-évszakra, tájegységről-tájegységre változik, az ételek között legtöbbször megtalálható a hüvelyes dál, és valamilyen hűsítő hatású, emésztést segítő joghurtkészítmény. A főmenük sokfélesége mellett szinte mindenütt kaphatók remek harapnivaló snackek, rágcsálnivaló pirított magvak, s utánozhatatlan ízű, kalóriadús édességek.

Dél-Indiában a fő fogás a különböző karis zöldségekkel tálalt főtt rizs, mellékfogásként kókuszdió csatni és pácolt savanyúság dukál. Zöldségből készült specialitásuk a szambár és a pacsadi. A dél-indiai konyha három - dosza, idli és vadá - snackjérol nevezetes és teázás helyett szívesen kávéznak.

Észak-India konyhájára erős befolyással voltak a nagy ínyenceknek tartott mughalok. (A helytelenül mogulokként emlegetett mongol eredetű muszlim Mughal-dinasztia a 16-18. században uralkodott Indiában.) Az ind szakácsművészet sohasem virágzott annyira, mint uralkodásuk idején. A mai Laknau körzetében élők legismertebb csemegéi, a sokféle húsétel mellett az éretlen banánból készített golyók paradicsomos szaftban valamint a fekete köménnyel fűszerezett gombás indiai házi sajt keverékek. Az északiak elsősorban tejszínnel, tejföllel és ghível főznek-sütnek, s a rendszerint húst tartalmazó ételeik elkészítéséhez sokféle fűszert, gyógynövényt, magvakat és gyümölcsöt használnak. A birijáni (sült rizs, sáfrányos, zöldséges marinált bárányhús), a puláv (a birijánihoz hasonló, de rendszerint vegetáriánus fogás) mellé különféle kebabokat adnak. A töltött szamosza és panírozott pakora ugyancsak az északiak specialitása. Észak-Indiában a vegetáriánusok két fo étele a bádzsi és a barta.

Nyugat-India konyhája szintén különleges. Maharasztra vegetáriánus konyhájának (mely a rizst és a búzát egyaránt variálja) jellegzetességei a viszonylag enyhén fűszerezett hüvelyes ételek, a dálok, melyek mellé különféle édes és savanyú fogásokat szervíroznak. Bombayban meglehetősen bizarr ízű édes zöldségeket és dálokat főznek. A párszik kedvelt étele a dhán szak, a "nyitott szájú" kaviáros rizs, és a Bombayi kacsának nevezett csípős halkari.

Kelet-India remek halételeiről ismert, egyik leghíresebb karijuk a malái kari, amit rákból és kókuszdióból készítenek. De a bengáliak elsősorban édességeikkel járultak hozzá az indiai konyha hírnevéhez. Az édesített joghurtból és túróból készült édességek közül nevezetesebbek a szandés, raszagula, raszmalái, guláb dzsamun. S mivel a bengáliak a kínaiakhoz hasonlóan nem szívesen dobják ki a lehámozott, még hasznosítható héjakat, így lett egyik kedvencük a fűszeres, csilis, ropogósra sült tök- vagy sütőtökhéj darabokból készült étel.

További olvasnivaló

Tenyérmintázatok

  A következőkben nem a palmisztriában jól ismert tenyérvonalakról, a rajtuk, illetőleg a tenyér dombjain található különféle szimbolikákról lesz szó (ezek ismertetése a Kézelemzés gyakorlata címszó alatt megjelent írásokban részletesen megtalálható)...

Folytatás...

Az életvonal hossza és minősége

Olvasóimtól gyakran kapok a rövid vagy szakadt életvonal miatt aggódó privát leveleket. Bár az ezzel kapcsolatos kérdéseket általában „postafordultával” megválaszolom, a probléma általános érdeklődésre tarthat számot, ezért úgy döntöttem, kissé...

Folytatás...

Katicabogár kézelemzése

A kezek finom felépítésűek, az ujjak vékonyak, lekerekítetten kúposak, ami érzékenységre, a szép iránti fogékonyságra utal. Az ilyen személy kapcsolatai általában romantikusak, szentimentálisak, azonban olykor kedvezőtlen hatással van rá...

Folytatás...

Tizennyolc, az élet és az Amida áldá…

A tizennyolcas szám, mely már a Kolumbusz előtti Amerika időmérésében megjelenik, a nyugati világ számára is kiemelt jelentőséggel bír. Ez elsősorban a kört (vagy teljesszöget) leíró 360-as számmal való kapcsolatával...

Folytatás...

Kereskedők sora járul elénk

A luxushajó orrából falépcső visz fel a nyitott teraszhoz, a tavon csónakkal érkező ugyancsak lépcsőn keresztül léphet a hajóba. A teraszon kerti garnitúra árválkodik, a várja nyári vendégeit, hogy ismét...

Folytatás...

Húsvéti ételszentelés

  A képeket - melyek a Szabolcs-Szatmár megyében található Ura község hagyományos húsvéti ételszentelésének epizódjait mutatják be - Popovics Tiborné (Bányai Marika) és Popovics Tibor készítették, illetve bocsátották rendelkezésemre.                

Folytatás...