Hamis vadas

Édesapám minden évben, egy-két alkalommal megkívánta a vadast, és kérésére Édesanyám pár nap múlva - ugyanis a páclében két-három napig kellett érlelni a húst - készségesen tálalta a pikáns ízű húsos mártást, zsemlegombóccal. Egy időben vadnyúlból készítette a vadast, majd marhahúsból, méghozzá bélszínből vagy fehérpecsenyéből, de volt, hogy házi nyúl került a mártásba. Ha jól emlékszem, a vadas nem tartozott a túlságosan könnyen elkészíthető ételek közé, mert a zöldséges pácléhez, először vízben félpuhára főzte a sárga- és fehérrépát, valamint a vöröshagymát, amihez babérlevelet és kevés ecetet adott. Majd a páclevet a megtisztított húsra öntve, a húsokat napokig betakarva dédelgette, időnként megforgatta. Amikor végre kikerült a pácléből a hús, csíkokra vágott szalonnával megtűzdelte, és a sütőben félig megsütötte, ezután került a zöldség kevés páclével a húsra, amivel puhára főzte a zöldséget és a húst egyaránt. Ezt követte a mártás elkészítése, a lepirult zöldségekhez liszt, páclé, mustár, tejföl, pirított cukor járult. A mártást ráöntötte a felszelelt húsokra, s a tálat ízlésesen körülkerítette zsemlegombócokkal.

Én mindig szívesen ettem a vadas mártásból, de a húsokat többnyire kikerültem, mert azokat soha sem szíveltem igazán, ráadásul egy alkalommal a vadnyulas vadasban ráharaptam egy sörétre. E kalandomat követően aztán többé már nem kívántam a húsos vadast. Amikor vegetáriánus kosztra tértem, néhány ételt, melyet addig megszoktam és ízlett, nagyon hiányoltam. Így voltam a vadassal is. Mivel férjem még a vadas gondolatatától is irtózik, készítettem magamnak hús nélküli vadast. Nem volt rossz, mert feldobta a zsemlegombóc, de mégsem volt az igazi, valahogy mezítlábasnak tűnt nekem ez az étel. Idővel azonban kikísérleteztem a gombás- és a sárgarépás vadast, melyek elkészítése teljesen egyszerű.

Felteszek vízben darabokra vágott sárgarépát és vöröshagymát főni, a főzővízhez babérlevelet, és egy kis sót adok. Amikor megfőtt a zöldség, lisztet szórok rá, és az egészet összeturmixolom. Ha kell, felöntöm egy kevés vízzel, ügyelve rá, hogy se híg, se túl sűrű ne legyen. Pár kanál tejföllel, kevés mustárral, pörkölt cukorral és reszelt citromhéjjal ízesítem. Míg a zöldség fő, a felszeletelt gombát kevés olajon megdinsztelem. (Ha nincs gombám, akkor vékony karikákra vágott sárgarépát párolok meg, vagy mindkettőt, gombát és sárgarépát együtt). Mielőtt a mártást felforralnám, beleteszem a párolt gombát és/vagy sárgarépát. Felforralás után a hamis vadast – jó étvágyat kívánva magamnak - zsemlegombóccal szervírozom. Ha valaki nem szereti a mustárt, vagy az ecetet, citromlével savanyítson, azzal kellemesebb ízt érhetünk el. Pirított cukor helyett a vadasba tehetünk pár csepp szójaszószt, vagy Worcester-mártást, de az aromás ízt a reszelt citromhéjtól kapja. (Aki nem szereti a gombát, főtt tojást is tehet a vadasba, egyik ismerősöm pedig feltétnek sült csirkehúst ad.)

Noha spagettivel, makarónival, burgonyagombóccal is tálalhatjuk a vadast, én legszívesebben zsemlegombóccal eszem, aminek elkészítése nem időigényes és nem bonyolult. Kell hozzá 1-2 szikkadt zsemle (de megfelelő a másnapos fehér kenyér, sőt a rozskenyér is), amit kockára vágva, kevés olajon megpirítok, majd - miután kihűlt - egy tálban kb. 20-25 dkg liszttel, 1-2 tojással és egy kis vízzel lazítva összedolgozom, és kanállal szaggatva lobogó forró vízben megfőzöm. Olajra kiszedve, melegen a legfinomabb.