A szikkadt kenyérből >sokféle ételt készíthetünk, erről született már jó néhány receptem. Nemrég, azonban azon törtem a fejem, miként lehetne a száraz kenyérből finom rágcsálnivalót alkotni. Olyat akartam sütni, mint amilyen, a spanyolok ropogós, fokhagymás pirítósai voltak, velük ugyanis nem tudtam betelni. Ezt azonban valószínűleg már nem kapni nálunk, mert hiába kerestem a boltok polcain, nem találtam. Helyette pengevékonyságú sós, sajtos vagy fokhagymás ízesítésű kenyérkarikákat árusítanak. Ezek is nagyon etetik magukat, főleg TV nézés közben.
Arra gondoltam, nem érdemes a boltokban kutakodni utánuk, hiszen ilyet én is tudok készíteni. Az első és a harmadik sütésem kiválóan sikerült, a másodiknál viszont - mivel megszólalt a telefonom - otthagytam a sütőt, amiben nem pirosra, hanem pirosas-feketére sültek a kenyér szeletkéim.
Elkészítése:
Bármilyen száraz, szikkadt kenyeret felhasználhatunk, de bagettből vagy ciabattából az igazi. A kenyeret szeljük fel, ne túl vékonyra, de ne is túl vastagra. Valamennyi szelet mindkét oldalát vizezzük 
be, de csak annyira, hogy átnedvesedjenek. Én tálkába tettem vizet, ujjaimat használtam a nedvesítésre. Ezután a kenyérszeleteket, konyharuhába csomagoltam, egy zacskóba dugva beraktam a hűtőszekrénybe. Másnap ugyancsak egy tálkába olajat öntöttem, amibe granulált fokhagymát szórtam. Jó a fokhagymapor, és az olajban sült fokhagyma is, ez utóbbiból azonban a végén ki kell szedni a megpirult fokhagyma darabokat. A fokhagymás öntettel a kenyerek mindkét oldalát beecseteltem, majd katonás sorban tepsibe raktam, és a sütőben 150-170 C fokon pirosra sütöttem őket. Vigyázzunk, mert gyorsan elkészül, ne járjanak pórul, mint én a telefonhívással!
Ui.: Épp, hogy befejeztem az utolsó mondatot, amikor a férjem megjött a futásból, és hozott nekem három zacskó, különböző ízesítésű, olasz pirított kenyérkarikát (bruszkettát). Még nem kóstoltam meg egyiket sem, de biztos finomak lehetnek. Ettől függetlenül, ha marad kenyerem, ismét készítek belőle ropogós harapnivalókat.