Állítólag kétféle tejpor létezik: sovány és zsíros. Már jó ideje, hogy tejport vettem, de nem néztem meg, hogy a kettő közül melyiket választottam, sőt azt sem, hogy mikor jár le a szavatossági ideje. Szokás szerint egy légmentesen záródó dobozba öntöttem, és - mivel kíváncsi voltam rá - időnként megnéztem, hogy milyen az állaga, nem vesztette el már az ízét, nem lett csomós. Minden kontrol alkalmával azt tapasztaltam, hogy nem. Legutóbb is rendben találtam a jó illatú, hófehér port, ezért most sem tudom megfogalmazni azt, miért tartózkodtam oly sokáig, a fogyasztásától, hisz - mint olvastam - az íze talán jobb, mint a friss tejé. Arra pedig végképp nincs magyarázatom, hogy nem régen egy hirtelen ötlettől indíttatva, megfogtam a tejporos dobozt, és kiszórtam a tartalmát a szemétbe.
Utólag csodálkoztam magamon, ilyet még nem követtem el, hisz, nálam minden élelem nagy becsben van. Amikor rájöttem balgaságomra, már késő volt. A dolgot nem lehetett már visszacsinálni. Pedig felhasználhattam volna a tejport a reggeli kakaómhoz, vagy a kávémhoz, készíthettem volna belőle csokoládéitalt, behabarhattam volna leveseket, vagy olyan főzelékeket mártásokat, amelyek tejet kívánnak. Azt is olvastam, hogy tejporral remek krumplipürét lehet készíteni, melynek íze vetekedik a tejszínnel készítettével. Kikeverhettem volna vele pudingot, felhasználhattam volna tejberizs, tejbegríz elkészítéséhez, gyúrhattam volna tésztafélébe, és akár a szendvicskrémeket is megízesíthettem volna egy kis tejporral. Késő bánat, most már hiába sorolom fel az elszalasztott lehetőségeket, ezért elhatároztam, hogyha legközelebb tejport veszek, a használati utasítás szerint járok el.
Bevallom, e cikk megírása előtt, csak arról volt tudomásom, hogy az édes krémek és a fagylalt elkészítéséhez kizárólag csak a zsíros tejpor alkalmas, valamint, hogy a tejporból készült tej könnyen odaéghet, ha nem kevergetjük szorgalmasan, amíg felforr.