Habrolók Euthymiának

Jó néhány levelet őrzök könyveim olvasóitól, s most már a honlapomra valamint az e-postaládámba is jócskán érkezik E-mail. Sokféle kérdést kapok, hisz többféle témában írok, de soha egyetlenegyet sem hagyok megválaszolatlanul. E-mailjeim többnyire egyszeri választ igényelnek, azonban vannak kivételek, néhány olvasómmal több ízben is váltottam levelet, és külön örömömre szolgál, hogy a monitoron keresztül sok külföldön élő magyarral is kommunikálhatok.

Különösen egy Angliában élő levelezőpartneremet kedveltem meg (és feltehetően ő is engem), mert hónapok óta, szinte minden nap értekezünk, kicseréljük gondolatainkat, tájékoztatjuk egymást erről-arról. Ismeretségünk Indiával kapcsolatban kezdődött, és alakult mostanra elektronikus barátsággá. Tímea(mert a címben Róla van szó) ugyanis férjével a közeljövőben hosszabb időre, talán egy évre, az indiai Csennaiba (régi nevén Madrászba) költözik. Mivel a párommal már több alkalommal jártunk Indiában, sok hasznos tanácsot tudtam adni, beszámoltam arról, milyenek az ottani étkezési szokások, mit illik, és mit helytelenítenek, elmondtam, hogyan védekezzenek a tűző nap ellen, és ecseteltem, hogy milyen az, amikor a monszun idején mindennap szakad az eső, és dohossá válnak ruháik.

Bár ritkán keresem fel a közösségi portálokat, nem járok az Internet társalgási oldalaira, és időm sincs arra, hogy ezredik hozzászólóként csatlakozzak a számtalan fórum valamelyik témájához, a megszállott cikkírást, az egész napos némaságot azért szívesen szakítom meg egy-egy baráti levélváltással.

A világhálón megismerkedve tudtam meg Tímeától, hogy a Zura - így nevezi a férjét - nagyon kedveli az édességeket, teljesen mindegy neki, hogy mi az, csak édes legyen. Biztosítottam, Indiában nemcsak a sütemények nagyon édesek, hanem a lekvárok és a dzsemek is. Gondoltam, mielőtt útra kelnek, meglepem néhány süteményes recepttel, abban a reményben, hogy elkészíti férjének az ajánlott sütemények valamelyikét.

Miközben azon gondolkodtam, melyiket is javasoljam, rengeteg süteményféle jutott eszembe, jó lenne megadni a borzas Kata, a töltött linzer kosárkák, a joghurtos piték, a kókuszos finomságok, vagy a számukra most aktuális londoni szelet, esetleg néhány indiai édességek elkészítését, de hamar rádöbbentem, ezekről már írtam. Jó akkor legyen az ugyancsak a kedvenceim közül való somlói galuska, amiből kétféle változatot is tudok készíteni, vagy tán a szintén remek ördögpirula, ám valamilyen megmagyarázhatatlan okból mégis a mostanában oly elhanyagolt habrolók mellett döntöttem.

A habroló a „legmacerásabb”, hajtogatott leveles vajas tésztából készül, persze megformálhatjuk a gyorsan összeállítható vajastésztából is, de ez sem mondható egyszerű megoldásnak. Az összetevőkkel nem lenne baj, hisz mindössze finomliszt, vaj vagy margarin, hideg víz, néhány csepp ecet, egy tojás és pici só kell hozzá. A gondot a tésztához tartozó szigorú előírások betartása jelenti. Ugyanis a készítéséhez azt javallják, hideg legyen a kéz, a vaj vagy a margarin, és a konyha is, sőt a kezünk helyett inkább hideg késsel, kanállal, vagy nyújtófával állítsuk össze a tésztát. Az egyenletes vastagságúra kinyújtott tészta vágásához viszont csak forró kést szabad használni, mert a hideg penge elhúzza a tésztát. Bonyolítja a készítést, hogy nem egy, hanem kétféle tésztát kell alkotni, egy vajasat és egy rétestésztát, melyeket aztán össze kell dolgozni, majd a tésztát többször ki kell nyújtani, hajtogatni, pihentetni. Ha az ember nem tartja be a munkamenetet, akkor a tészta nem lesz leveles, csak nehéz. A tésztát viszont megfelelően forró sütőben kell kisütni, ám vigyázzunk a hőmérsékletre, mert langyos sütőben szalonnás és lapos lesz, a túlságosan forróban pedig megbarnul. Vajas tészta lévén, a tepsit nem kell kikenni.

Igazából nem ajánlom senkinek, Tímeának sem, hogy pepecseljen a vajastészta elkészítésével, mert a jobb boltokban ma már lehet kapni fagyasztott leveles tésztát, amiből gyerekjáték a habrolók, a krémes, a franciakrémes, a búrkifli, a diós vagy túrós töltelékű szerelmeslevél, vagy a tiroli rétes elkészítése.

A készen kapható hajtogatott vajastésztából 40 cm hosszú és 20 cm széles, nagyon vékony lapot kell nyújtanunk, amit megkenünk tojással, és forró késsel 2 cm széles csíkokra vágunk. Rolósütő fémcsövekre, vagy széles alufóliába tekert fém hajcsavarókra is feltekerhetjük, úgy hogy a csíkok az előző csíkot félig befedjék. Ha a tésztát - hasonlóan, mint a képeken - négyzet formájú darabokra vágjuk, könnyebb dolgunk lesz a rolók elkészítésével. Vigyázzunk, hogy a tepsiben a tésztavégek mindig alulra kerüljenek. A formákon a tésztát - a szélek kivételével - felvert tojással megkenjük, ezután forró sütőben megsütjük. A tésztatekercseket még melegen - gyengéden megcsavarva - húzzuk le a csövekről.

A langyos rolókat fogyasztás előtt nyomózsák segítségével, mindkét végüknél töltsük meg tejszín- vagy tojáshabbal. A flakonos tejszínhab nem jó hozzá! A tejszínt és a tojásfehérjét nagyon keményre kell felverni. A habot ízesíthetjük bármilyen savanykás gyümölcsízzel, de a sütemény natúr habbal is finom. A habrolókat megtölthetjük naranccsal, málnával, vagy más ízzel megbolondított mascarpone krémmel, vagy nagyon simára elkevert citromos, epres túrókrémmel is.

Ha sósan szeretjük, akkor a mascarpone krémhez reszeljünk sajtot, ízesíthetjük kis borssal, és a sajtkrémmel megtöltött tésztarolók mindkét végét mártsuk reszelt sajtba. Tölteléknek készen kapható, vagy saját ízlés szerint elkészített szendvicskrémet is használhatunk.

Egyébként, töltetlen vajastészta rolókat néha-néha készen is megvehetjük, ez esetben azonban kissé meg kell melegíteni a tésztát, hogy friss és ropogós legyen, csak ezután töltsük meg ízlésünk szerint valamilyen finomsággal.