Rosta Erzsébet weboldala


A nyári nagy melegben fagylaltot nyalogatóknak nem biztos, hogy van fogalmuk arról, hogy valójában mit is fogyasztanak, ezért addig keresgéltem, míg ráleltem egy 1932-es földmívelésügyi miniszteri rendeletre. Ebben, a 48.400-as számmal jelölt „Fagylalt alaprendeletben” a következő olvasható: „A fagylalt, gyümölcsnek és vizes cukorszörpnek vagy tejes cukorszörpnek és tojásnak, esetleg még tejszínnek, mint alapanyagoknak, továbbá a tápérték növelésére, ízesítésére, szilárdítására és színezésére szolgáló járulékos anyagoknak benső elkeverése és vajszerű állományúvá való fagyasztása útján készülő termék.” A szöveg olvastán feláll a szőr az ember hátán, de végül is ebben semmi különös nincs, hisz a törvények, rendeletek manapság is hasonlóan nyakatekertek.

Ám a fagylaltevőket többnyire nem érdekli, hogy tejszínből, tejből vagy vízből, mennyi cukorral, milyen ízesítőkkel, és miképpen készülnek a fagyasztott édességek, a lényeg az, hogy selymes állagúak, és ízre nagyon finomak legyenek. Az idők folyamán több száz fagylalt ízt kevertek ki, de manapság is a vanília, a csokoládé és az eper a legnépszerűbbek.

Fagylaltok - Moscenicka Draga (Horvátország) Régebben a gyümölcsfagylaltok közül igen kedvelt volt a citrom-, narancs-, málna-, meggy-, ribizke-, ananász-, sárga- és őszibarack-, szőlő-, ringló-, szilva-, és a már említett győztes eperfagylalt, valamint a mazsolás tutti-frutti, mely utóbbinak tejszínes változata is létezik. A tejszínes finomságok közül a csokoládé-, kávé-, grillázs-, gesztenye-, puncs-, rumos dió-, mandula-, mogyoró-, kókusz- és a tejszín fagylaltokból választhattunk. A tejfagylaltok - jellemzően a vanília-, karamell-, csokoládé- és a mazsolás csokoládé - tejből, tojássárgájából, egész tojásból, cukorból készültek, de a tejszínes fagylaltok legtöbbjének ugyancsak ismert volt a tejes változata.

A poharas, kelyhes fagylaltkülönlegességekhez finom olajos magvakat, cukrozott gyümölcsöt, csokoládédarabokat adtak, s valamennyit feldíszítették az elmaradhatatlan tejszínhabbal. Például a híres Coup Jack vanília fagylalt, maraskino likőr és vegyes gyümölcskompót elegyéből állt, a tetején pedig cukrozott tejszínhab fehérlett. A Peche Melba összetétele kétharmad rész vanília fagylalt, egy réteg őszibarack, leöntve vanília likőrrel, tetején tejszínhabbal és szeletelt mandulával. Ezt a mélyhűtött finomságot Nellie Melbáról (1861-1931) a híres ausztrál koloratúrszoprán énekesnőről nevezték el.

A parfék, hideg krémek mellett nemrég még újdonságnak számított a likőrfagylalt és az ugyancsak érdekes édesség, a sült fagylalt. Az utóbbi két rummal meglocsolt piskótalap közé tett vanília fagylaltból áll, melynek a tetejére kemény habbá vert tojásfehérje kerül, amit előzőleg rövid időre betettek forró sütőbe, hogy a tojásfehérje kissé megpiruljon. Mostanság már rengeteg ízesítésű fagylaltból válogathatunk, az édes fagylaltok mellett néhol paradicsomos-, céklás-, zelleres-, paprikás- és szósz ízű fagylalt is kapható, a különféle a fantázianéven szereplőkről pedig az embernek fogalma sincs, miből készülhettek.

A hagyományos géppel készült főtt fagylaltok ma már kiveszőben vannak, feltehetően azért, mert szakértelmet kívánnak, és elég bonyolult a technológiájuk. Ez az oka annak, hogy egy idő óta a fagylaltok elsősorban fagylaltporból készülnek. Hogy a fagylaltkészítésre - a higiéniai követelményeken kívül - milyen előírások vonatkoznak, nem tudom. A nevezetes „fagylalt alaprendelet” előtt nem kötötték szakképzettséghez előállításukat, ám 1932-tol előírták, hogy fagylaltokat kizárólag csak cukrászok készíthetnek. Sokan ma már nem is cukrászdában, tölcsérbe, vagy kagylóba adagolva, hanem bevásárlóközpontok, élelmiszeráruház-láncok, benzinkutak boltjainak mélyhűtőiből szerzik be a dobozos, vagy pálcikás fagylaltokat.

A fagylalt osét, a természetes jéggel vagy hóval készített italokat valószínűleg már az ókorban ismerték. A fagyasztott desszertek keletről kerültek Európába. Állítólag Marco Polo (1254-1324) velencei kereskedő, kalandor és híres utazó kínai útjáról magával hozta a gyümölcsfagylaltok leírását. Azt is feljegyezték, hogy a törökök már a 15. században nagy élvezettel fogyasztották a sörbet nevű, édes, rózsával vagy jázminnal illatosított jégbehűtött italokat. A tulajdonképpeni fagylaltot azonban csak jóval később, a 17. században fedezte fel egy Cultelli nevű olasz cukrász, még inas korában. Cultelli duplafedelű fadobozt készített, a kisebbik felét édes krémmel, a nagyobbikat pedig porrá tört jéggel töltötte meg. A jól lezárt doboz masszája tejből, tojássárgájából, egész tojásból, cukorból készült, amit aztán egy masina segítségével addig forgatott, míg élvezhetővé nem vált az új hűsítő készítmény. Feltehetően ebből, a Cultelli által kigondolt eljárásból született meg, az utókor nem kis örömére a fagylalt és a fagylaltkészítőgép őse. Persze ez csak az egyik változat, mert többféle más történet is kering arról, hogy ki és mikor készítette az első fagylaltot.

Az valószínűleg tény, hogy olasz honban találták fel a fagyasztott csemegét, bár ez sem száz százalékig biztos, mert arról is maradt írásos nyom, hogy francia földön honosodott meg először. Legalábbis erre lehet következtetni abból az adatból, miszerint első igazi nagy sikerét az olasz cukrász Párizsban, a „Café Procopa” nevű kávéházban aratta új készítményével. De lejegyezték, hogy a francia udvar számára Bountalenti, Medici Katalin (1519-1589) egyik szakácsa már ezt megelőzően is kísérletezett a fagylalthoz hasonló csemegével. A szicíliai Francisco Procopio 1670-ben kávéházat nyitott Párizsban, ahol már kezdetleges fagylaltot és sörbetet is árult. A franciák annyira megkedvelték ezeket a finomságokat, hogy 1676-ban már 250 fagylaltkészítő dolgozott a francia fővárosban. Ali több mint egy évtizeddel később, 1777-ben Párizsban már nagyobb mennyiségben árusítottak tejjel és tejszínnel készített fagylaltokat. Ebben az időben hűtésre már nemcsak természetes jeget és havat használtak, hanem hűtésre a jég-konyhasó- salétrom- hó keveréket is alkalmazni kezdték. A tejszínes fagylalt feltalálójának Tortoni mestert tartják, akinek a 18. század végén ugyancsak volt kávéháza Párizsban. Magyarországon a német-római császárnő, Mária Terézia (1717-1780) idején már árultak „jégfalat”-ot, mert akkor és még hosszú időn át így hívták a fagylaltot.

A feljegyzések szerint az amerikai elnökök körében is népszerű volt a fagylalt. Az pionírok között az Egyesült Államok első és harmadik elnökei, George Washington (1732-1799) és Thomas Jefferson (1743-1826), valamint negyedik elnökének, James Madisonnak (1751-1836) a felesége, Dolly hódoltak a fagylaltevésnek. Az amerikai fagylaltgyártás központja Philadelphia lett; itt készítették először a jeges tejturmixot 1874-ben.

A fagylaltgyártás a 19. század második felében, a tejszeparát (1867) és a hűtőgép (1878) felfedezése után fejlődött iparággá. A fejlődést egy ideig nagyban gátolta a cukrászok titkolódzása, akik úgy őrizték az új hűsítő édesség elkészítésének titkát, mint valamikor az alkimisták az aranycsinálás receptjét.  A 20. század elején aztán oldódott a titok, s ezután széles körben elterjedtek a fagylaltgyártás technikai ismeretei. Ekkor kezdték csak meg a fagylaltot ostyatölcsérben is árusítani, amit először az 1904-es világkiállításon St. Louisban (Missouri, USA) használtak. Ez után indult meg az igazi nagyüzemi fagylaltgyártás. A lágy fagylalt ötlete 1939-bol származik: ezt közvetlenül a fagylaltgépből szolgálják fel, mielőtt megkeményednék.

A házi fagylaltot tejből vagy tejszínből, ízlés szerint cukorból és különböző adalékokból állítják össze. Nagy melegben az aromás gyümölcsből (eper, málna, meggy, sárgabarack) készült fagylaltok a kedveltek. Az ízesített keveréket sóval és jéggel körülvett fémdobozba öntik, s a masszát vagy kézzel, vagy turmixszal, addig kell keverni, míg lágy fagylaltot nem kapunk. Ez a massza bekerül a fagyasztóba, hogy tovább szilárduljon. A lehűtött fagylaltot ajánlatos félóránként párszor átkeverni. Ha van fagylaltgépünk, abban gyorsabban készíthetjük el a fagylaltot.

Sokkal könnyebb dolgunk van a parféval, amit kemény habbá vert tejszínből és csokoládé szirupból, vagy sűrű kávéból stb. állíthatunk össze, majd formába öntve lefagyasztunk, és szeletekre vágva, tejszínnel a tetején tálalhatunk fel. A házilag elkészített fagylaltok bár nagyon etetik magukat, de talán mégsem vetekedhetnek a profi, gyári készítményekkel. Viszont nagy előnyük, hogy tudjuk miből készítettük a jeges finomságokat. Például nem teszünk bele guar gumit.

Nem lenne teljes e cikk, ha nem írnék - persze csak érintőlegesen - a fagylaltok kalóriaértékéről. Például a kétgombócos vanília vagy csokoládé fagylalté 720 kJ, vagyis 172 kcal, a 2 gombócos citrom vagy narancs fagylalté pedig 526 kJ, azaz 126 kcal. Nem csoda, hisz nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét, zsírokat, szénhidrátokat. Bár az adatok ijesztőek, de mégiscsak jólesik a hőségben elfogyasztani egy pár gombócos fagyit, a hűsítően finom ízű édesség nyalogatása közben az említett számok biztos, hogy nem jutnak eszünkbe.

Írásom közben eleinte arra gondoltam, hogy a soraimat egy gyümölcsös és egy tejszínes fagylalt receptjével zárom, de mivel szinte bármelyik fagylalt készen megkapható, úgy döntöttem, hogy inkább az indiai kulfik, jégkrémek és barfik elkészítésére hívom fel a figyelmüket. Érdemes kipróbálni egyiket-másikat, a hozzávalókon lehet módosítani, az ízeket magyarosítani. Azok is nagyon finomak.