Nemrég férjem meglepetésként egy szatyorra való birsalmát hozott haza. Nekiálltam a birsek hámozásához, a kövecses magházaiktól való megszabadításukhoz, ám mire végeztem a pucolással jobb kezem mutatóujján a tőíz hajlata szabályszerűen kilyukadt. A birsalmacikkeket cukorral, citromlével, szegfűszeggel, fahéjjal feltettem főzni, s amikor az aranysárga húsú gyümölcsdarabok megfőve rózsaszínűre változtak, számban összefutott a nyál, mert nemcsak férjem, hanem én is kívántam már az illatos kompótot, ami fenséges finomra sikerült. Napokig ettük, s a kulináris élvezet majdnem elfeledtette velem, nehezen gyógyuló, fájós ujjamat, amelyen pár nap után a lyukat egy bőrkeményedés váltotta fel.
Amikor újra simává vált ujjam, elhatároztam, hogy míg tart a birsszezon készítek birsalmasajtot is, pedig ezt eleddig még nem csináltam. Ettől függetlenül tudtam, miként készül, hisz Édesanyám - aki mellett, mint kis kukta gyakorta asszisztáltam - minden ősszel meglepte a családot egy nagy tál birssajttal, amiből - amikor kint hidegre fordult az idő és havazott - jó volt egy-egy rudat vékonyra szeletelten elfogyasztani.
De nemcsak a birsből készült sajtra, kompótra, befőttre emlékszem, hanem a szekrény szélére felrakott, ott sorakozó gyümölcsökre is, melyek jellegzetes illatától még barátságosabbá vált a szobánk. Az intenzív aromájú birsekből azonban másféle produktumok is készíthetők, például mártás, puding, felfújt, leves, fagylalt, krém, cukorka, üdítőital, likőr, pálinka és sütemény is.
A Cydonia nemzetségű, rózsafélék családjába tartozó birs termései kerekdedek, lapítottak, vagy körte formájúak lehetnek. Vannak apróbb szemű vadon termő közönséges birsek és vannak nemesített nagyobbra nőtt gyümölcsök, az alakjukra utaló elnevezéssel alma- és körtebirsek. Ez utóbbi megkülönböztetésnek némileg ellentmond, hogy ugyanaz a fa is teremhet az egyik évben körte, a másikban pedig alma alakú gyümölcsöket.
A napos meleget kedvelő birsfák, Iránban, Török-, és Görögországban valamint a Krím-félszigeten őshonosak. Az éretlenül élvezhetetlen fanyar ízű gyümölcsök nyálkás magjait egykoron gyógyításra használták.
Japánbirs a neve a sok kertben díszlő, szépséges virágú közkedvelt díszcserjének. E kis cserjéken is teremnek illatos, zöld birsek, ezekre is jellemző, hogy nyersen ehetetlenek, de befőttként igen finomak. Kertemben több nagy bokrú madárbirs díszlik, miközben az ezeken termő piros bogyókban mi csak gyönyörködünk, madarainknak téli eleségként szolgál.
Birsalmasajt
2 kg birs, 120-140 dkg kristálycukor, 4 citrom leve, 20 dkg dió vagy mandula
A szép sárga, érett birseket alaposan megmossuk, a rossz részeket és a magházat kivágjuk, majd héjastól felszeleteljük. Annyi citromos vízben, hogy éppen csak ellepje a birseket, állandóan kevergetve, olyan puhára megfőzzük, hogy könnyen át tudjuk szitán passzírozni. Megmérjük és minden kiló püréhez hozzáadunk 60-70 dkg cukrot és fél citrom levét. Fedő alatt, addig főzzük, amíg a tányérra cseppentett kis próbagyümölcs meg nem dermed. Amikor már jó, akkor egy tálcára simítjuk, vagy vízzel kiöblített őzgerinc vagy más magas falú formába öntjük, a masszába, vagy a tetejére darabolt diót vagy szeletelt mandulát szórunk. Ha formába öntöttük, kocsonyásodás után cukorral meghintett deszkára borítjuk, és egy-két hétig szellős helyen szárítjuk. Celofánba, fóliába vagy zsírpapírba csomagolva száraz helyen sokáig eláll. Vékonyra szeletelve csemegeként fogyasztható.
Birslekvár
A lekvárt is úgy készítjük, mint a sajtot, csak rövidebb ideig főzzük, üvegekbe töltjük és kétrétegű celofánnal lekötve szárazgőzben hagyjuk kihűlni. A lekvárt óvatosan kell főzni, mert pöfög, és az arcot megégetheti.
Birskompót
A megmosott, meghámozott, darabokra szelt birsekből kivágjuk a magházukat. Ízlés szerinti cukorral, citromlével, fahéjjal, szegfűszeggel és annyi vízzel, hogy ellepje, feltesszük főni. Lehűtve kompótos üvegtálakban szervírozzuk.
Tisztításkor a hámozott birsszeleteket citromos, vagy ecetes vízbe tegyük felhasználásig, mert különben megbarnulnak a gyümölcsök.