Bridzsparti sárgaborsó levessel

Svédországban élő unokabátyám feleségétől, Kittytől tudom, hogy a svédek csütörtöki tradicionális eledele, a második fogásként palacsintával felszolgált sűrű sárgaborsó leves. Eredete a vikingek előtti időkbe nyúlik vissza, ugyanis az ősi legenda azt állítja, hogy a borsót a legfőbb istenség, Thor küldte sárkányaival a Földre. A száraz, sárga feles borsóból készült ősi étel - melynek Svédországban ärtsoppa, finneknél hernekeitto, Norvégiában ertesuppe, a dánoknál pedig gule oerter a neve - egykoron elsősorban a szegények körében volt igen kedvelt eledel. Ugyanis alapanyagát nem messziről kellett hozni, mert a gyorsan növő borsó még északon is beérett, és - ha volt a háznál - a tűz fölött a kondérban rotyogó sárgaborsó levesbe egy kis szalonna, vagy disznóhús is kerülhetett. A csütörtökre pedig az a valószínű magyarázat, a kereszténységre történő áttérést követően, a hagyományos pénteki böjt előtt szükségük volt az embereknek némi kalóriára.

Ma már a leves elkészítésével nem kell otthon bajlódniuk a svéd feleségeknek, hiszen az ärtsoppa különböző nagyságú kiszerelésben készen - konzervként vagy műbélbe csomagolva - is kapható. Ez utóbbit, kinézete alapján, nem tartaná az ember levesnek, ugyanis a pépes sárgaborsóval töltött hengeres rudak inkább valamilyen puha, kövér szalámi- vagy felvágottféleségre emlékeztetnek. A háziasszonynak nincs vele sok gondja, beleteszi egy lábosba, felmelegíti, és már tálalhatja. A passzírozott sárgaborsótól sűrű és sok hússal főzött leves nagyon laktató és finom ízű. Utána jön az elmaradhatatlan palacsinta (pannkaka), aminek  ugyancsak van egy gyors változata. A kikevert palacsintatésztát egy kivajazott tepsibe öntik és megsütik. Sütés után felvágják, áfonya-, eper- vagy málnalekvárral és tejszínnel tálalják. Ez is nagyon ízletes lehet.

A skandináv borsólevesben rendszerint sertéshús szeletek vannak (bár egyes házaknál, vagy vendéglőkben előfordul, hogy ezt külön tálalják), és az igazi ärtsoppát hagymával és egyéb fűszerekkel, például kakukkfűvel és majoránnával ízesítik. Többnyire kevés mustárral fogyasztják (melyet külön szervíroznak), és kétszersültet (knäckebröd) esznek hozzá. Az ebédhez (vagy estebédhez) italként forró édes puncslikor dukál. A sárgaborsó leves szinte kötelezően rajta van vendéglők csütörtöki étlapján. Népszerűségére jellemző, hogy Per Albin Hansson (1885-1946) svéd miniszterelnök a csütörtöki napokon fogadta a bridzspartnereit, és kártyapartik előtt egy tál hagyományos sárgaborsó levessel valamint forró punccsal vendégelte meg őket. A II. Világháború óta a Svéd Fegyveres Erőknél és a Finn Honvédségnél - délben vagy este - felesborsó leves és palacsinta a menü.

A britek a sárgaborsót a hagyományos borsópuding készítésére használják. A borsópuding, melyet néhol borsófőzelékként vagy borsókásaként ismernek, egy zöldségfőzelék-féleség, mely sárga feles borsót vagy Carlin borsót (ez utóbbi a Carlin-vasárnap, a Virágvasárnapot megelőző vasárnap hagyományos fogása), vizet, sót és fűszereket tartalmaz, és főzés során gyakran szalonna vagy sonka is kerül bele.

A sárgaborsós ételeket az indiaiak is kedvelik, feles sárgaborsóból remek dálokat készítenek. A Dél-indiai sárgaborsó dál, a Raszam és a sárgaborsó lisztből kevert palacsinta receptjét a Dáloknál, a lencse- vagy sárgaborsó fasírt elkészítését pedig az Álfasirt féleségeknél találják meg, de népszerű ételük a rizzsel együtt készült fűszeres sárgaborsó, a Kitri, vagy a mazsolás, édes sárgaborsó halava is. Közkedveltsége talán még a svédekéén is túltesz, nem véletlen, hogy a sárgaborsó jó néhány Indiával kapcsolatos írásomban (Ambálái vacsora, böfögős szikhek társaságában, Indiai zöldség- és gyümölcsválaszték, A két Radzsu: a szakács és a kézelemző, Bundás, zöldséges pakorák, Indiai harapnivalók, A szarodzsini piacon) szerepel. Előszeretettel használják a lisztjét, például ételek sűrítésére. Ez utóbbi nemcsak Indiára jellemző, mert jártamban-keltemben másutt is találkoztam e praktikával, és magam is szívesen sűrítek sárgaborsó liszttel.

Egyes országokban e hüvelyest önmagában is fogyasztják. Indiában, Japánban, Kínában, Taiwanon és néhány délkelet-ázsiai országban, többek között Thaiföldön és Malajziában, a borsót megpirítják, fűszerekkel, és/vagy sóval ízesítve rágcsálnivalóként árusítják.

Kedveltsége nem véletlen, hiszen a sárgaborsónak - egyszerű elkészíthetősége, magas tápértéke, jelentős vitamin- és ásványianyag-tartalma mellett - nagy előnye, hogy olyankor is rendelkezésre áll, amikor friss zöldborsó nem kapható, ugyanis, ha hűvös, száraz, sötét, levegő járta helyen tároljuk, hónapokig eláll. Ezért - a már említett indiaiakon kívül - összegyűjtöttem még pár receptet, és javasolok néhány magyar ételt is.


Sárgaborsó dál

2 csésze feles sárgaborsó, 3 bögre víz, 1 teáskanál őrölt fekete bors, 6 gerezd fokhagyma, 1 közepes hagyma, 1 teáskanál kömény, 2 evőkanál vaj vagy margarin, 2 teáskanál friss gyömbér, vagy 1 teáskanál gyömbérpor

A megmosott sárgaborsót áztassuk be 15 percig, majd lassan főzzük félpuhára. Adjuk hozzá az összevágott fokhagymát és hagymát, valamint a gyömbért, és főzzük, míg megpuhul. Melegítsük fel a vajat vagy margarint és süssük meg a feketekömény magvakat, keverjük össze a dállal.
Tálalhatjuk ebédre és vacsorára is.


Sárgaborsó dál panírral

Az összetétel ugyanaz, mint az előbbi receptnél, azzal a különbséggel, hogy 1 felkarikázott erős zöldpaprikát, 1 hámozott felkockázott paradicsomot, apróra vágott koriander zöldet, és 20 dkg apró darabokra szelt és vajon vagy margarinon világosbarnára sült panírt (házilag készített sajtot) adnak hozzá.


Sárgaborsópörkölt

Sós vízben két csésze feles sárgaborsót puhára főzünk. Vajon vagy margarinon egy fej vöröshagymát fej megdinsztelünk, s ebbe belekeverjük a megfőtt sárgaborsót. Adhatunk bele kurkumát, attól a színe szép sárga lesz.


Sárgaborsó főzelék

Az előző nap beáztatott sárgaborsót, összevágott vöröshagymával és fokhagymával feltesszük főni, amikor a szemek teljesen szétfőttek, akkor biztosan már megpuhultak. Rántással besűrítjük. Összevágott savanyú káposztát, vagy pirított vöröshagymát adhatunk mellé.


Sárgaborsó leves

Hasonlóan készül, mint a főzelék, csak több lével. Ha megpuhultak a szemek, legjobb pépesre turmixolni. Pirított kenyér- vagy zsemlekockákkal tálaljuk, de szórhatunk rá levesgyöngyöt, esetleg más levesbetétet.