Az uborka és a kappa

Valótlanság lenne azt állítanom, hogy az uborka mostohagyerek a konyhákban, ám ha azt mondom, az uborkát sokan csak salátaként, savanyúságként képzelik el, már bizonyára közel járok az igazsághoz. Erre utal a savanyúságként eltett uborkák igen nagy választéka, sok eltevési módja, mint például: a vizes-, az ecetes-, a forrázott ecetes-, a gőzölt-, a görbe-, a ropogós-, az olajos uborka, a kovászoltak közül a napon érlelt-, a téli- és a karácsonyi kovászos uborka. Egyik népszerű salátánk, a só-cukor-ecet levével leöntött uborkasalátánk, amit dúsíthatunk tejföllel, tetejére pedig őrölt borsot és/vagy piros paprikát szórhatunk.

Én is kedvelem az uborkasalátát, ecet helyett azonban citromlevet használok, de szívesen fogyasztom a kockára vágott kígyóuborkát, paradicsommal és lila hagymával, megsózva, citromlével, olívaolajjal, bazsalikommal, s ha a tetejére hófehér feta sajtot tornyozok, akkor erre is öntök egy kis olívát és szórok rá még bazsalikomot.

Az uborkasalátáknak van másféle változata is, például a törökök vagy a kínaiak készítette saláta is eteti magát. A törökök kockára vágnak egy megtermett kígyóuborkát, belekevernek 2 dl joghurtot, 3 evőkanál tejfölt, 1 mokkáskanálnyi mustárt, megsózzák, borsozzák és szerecsendiót reszelnek rá. Az eredeti török uborkasalátába kockára vágott sonkát is kevernek. A kínai uborkasalátához az uborkát csíkokra vágják, majd szójaszósz, ecet, cukor és víz keverékéből készített öntetet tesznek rá, a tetejére reszelt sárgarépát szórnak, és a salátát tulipán-formájúra faragott piros retekkel díszítik fel.

A kígyó- vagy csemege uborkából készült ételekről már több alkalommal írtam: a spagettis ételek egyikének ragújában - akárcsak a kínai chop sueyban - van uborka, a mártások alapanyaga a csemege uborka; a perzsák népszerű jeges itala, a szkendzsabin szintén tartalmaz uborkát; a kuszkusz saláta egyik hozzávalója e remek zöldség; igen finom az indiaiak uborkalevese és a csípős főételek után kellemesen hűsítő az uborka raitájuk. Nyáron kedvelt saláta a kovászos uborka; és az uborka nemcsak szendvicsekre szeletelhető, hanem - túróval összedolgozva - szendvicskrémhez is felhasználható.

Kiegészítésként összegyűjtöttem néhány további receptet, de mielőtt neki állnék a leírásukhoz, elmesélek két rövid uborkás történetet.

Pár napja a párom, szendvicskészítés után dicsérte, milyen finom friss ízt adnak vajas, sajtos kenyerének a fokhagyma-granulátummal és csilivel meghintett kígyóuborka-karikák. Ránéztem szendvicsére és láttam, hogy uborka helyett cukkinit karikázott rá. Elnevettem magam, és rábólintottam, mert az uborkát néhány esetben tényleg lehet helyettesíteni cukkínivel.

A másik sztori a japánok vízi manójáról, a kappáról szól, akiről bevallom, ez eddig nem tudtam semmit. A kappa („folyó-gyermek”), akit kawataronak vagy kawakonak is neveznek egy mesebeli teremtmény, és Japánban, a tiszta vizű folyókban, tavakban él. A sintó vallásban a sok vízi isten egyike. A különféle ábrázolások szerint a kappák gyermeknagyságú humanoidok, azonban a testük inkább a majmokéra vagy a békákéra hasonlít, sem mint az emberi lényekére. Egyes alkotásokon az arcuk majomszerű, míg mások csőrös lényként ábrázolják, mely a teknősbékára vagy a kacsa csőrére emlékeztet. Hátukat páncél borítja, a bőrük pikkelyes, a színűk zöld, sárga vagy olykor kék. Jól úsznak, akár a hal. Azt mondják róluk, hogy a fejük tetején lévő mélyedésben víz van, és ha ez kiloccsan, a kis szörny elveszti természetfölötti erejét, ha pedig előrenyomják a kappa fejét, akkor minden kicsikart ígéretet betart. Az a hiedelem is járja róluk, hogy az emberek tőlük tanulták meg a kovácsmesterséget, és (ami megmagyarázza, miért itt írok róluk) nagyon szeretik az uborkát. Ha ajándékot kapnak, barátságosak az emberekkel, különösen kedvenc ételüknek, az uborkának örülnek nagyon. Valószínűleg innen ered az a szokás, hogy az év első érett uborkáját és padlizsánját (melyet szintén szeretnek a kappák) a közeli folyóba dobják, hogy kiengeszteljék a vízi isteneket és más éhes szellemeket. A japán szülők, hogy fürdés közben ne érje családjukat támadás, a kappáknak szánt uborkákra - mielőtt azokat a vízbe dobnák - ráírják a gyermekeik és a maguk nevét. Állítólag azzal is elnyerhető a kappák jóindulata, ha a noriból (vékony tengeri algalapokból), rizsből és friss uborkából készült sushi tekercset (kappamakit) ajánlanak fel a számukra.

Nem csodálom, hogy e kis vízi manó kedveli az uborkát, mert e friss növénynek nem magas a tápértéke, ugyanakkor C-vitaminban gazdag, és kellemes íze miatt érdemes többet használni belőle.


Uborka főzelék

Egy csomó zöldhagymát a zöldjével együtt vékony karikára vágok, 2-3 gerezd fokhagymát összezúzok, egy nagy kígyó uborkát héjastól apró kockákra szelek, az egészet megsózom, és saját levében megpárolom. Joghurttal vagy tejföllel kevert liszttel behabarom, és mielőtt felforrna, apróra vágott kaprot adok hozzá. Lehet ízesíteni kis cukorral, vagy citromlével.


Uborkás krumplifőzelék

Szokásos módon krumplifőzeléket készítünk, ha a krumpli már félig megfőtt, akkor adjunk hozzá 2-3 reszelt csemege uborkát. Ha vöröshagymával és majoránnával főzzük, nem fontos másféle fűszerezés, de nagyon finom fokhagymával, kaporral, esetleg őrölt borssal. Lehet tejföllel vagy joghurttal is dúsítani.


Uborkás tökfőzelék

Tökfőzeléket a megszokott hozzávalókkal készítsük el. (Sokan ecetet öntenek a tökre, hogy a párolás alatt ne málljon szét.) Én erre egy félbevágott paradicsomot használok, de a paradicsom helyett tehetünk bele reszelt kovászos uborkát, vagy a kovászos uborka levéből önthetünk, ekkor is egyben maradnak a tök szálai.


Uborkás majonéz

Majonézhez keverjünk apróra reszelt csemege uborkát és friss kaprot. Ha a majonézből - tejföllel, mustárral, kevés sóval és cukorral, pici borral - tartásmártás készítünk, akkor öntetként használhatjuk.


Majonézes krumpli uborkával

Készítsünk a szokásos módon tartármártást, tegyünk bele kockára vagy karikára vágott főtt burgonyát, és reszelt csemege uborkát. Óvatosan keverjük össze.