Egyszer férjem meglepett egy csoda finom lecsóval. (Ez volt az első és eddig egyetlen főztje.) Mivel akkor még nem voltunk vegetáriánusok, tett bele kolbászt, húsos szalonnát, és mindent, ami szükséges, ám nemcsak a hozzávalókat adagolta bőségesen, úgy éreztem, hogy ez az étel felért egy szerelmi vallomással, hisz míg készítette, beleadta szíve minden érzelmét. A legjobb lecsóval akart meglepni, és ez sikerült is neki, hisz főztje nagyon finomra sikerült, és én, míg ettem, nagyon meghatódtam.
De nemcsak ennek az ízletes lecsónak emlékét őrzöm, ettem én már rosszul sikerülteket is, legrosszabbaknak azokat tartom, amelyek nem szaftosra sikerülnek, hanem vízben úszó levesesek. Elismerem, ízlések és pofonok különbözőek, ahány ház, annyiféle lecsó, vannak, kik szaftosan, míg mások meg levesen kedvelik.
Hajlamos az ember azt gondolni, hogy a lecsó kifejezetten magyar étel, ám valójában a törökök a „feltalálói”, tőlük vettük át, amit csak helyeselni tudok, hisz sokan szívesen esszük ezt a könnyen, változatosan elkészíthető, jóízű - valamikori nyári, szezonális eledelnek számító, ma már egész évben feltálalható - ételt. (Mirelitből, télire eltett lecsóból, vagy - a globalizációnak köszönhetően - akár friss paprikából és paradicsomból is bármikor elkészíthetjük ezt a sokak által kedvelt ételt.) Emlékszem Édesanyám telenként, nemcsak az eltett lecsót használta, hanem készített hagymalecsót is, amiben nem volt paprika, csak hagyma, paradicsom, és virsli, köretként pedig rizst adott hozzá.
Sokféle lecsó ismeretes, sok minden adható hozzá, de legfontosabb a szaftja, amihez kell valamilyen zsiradék, olaj, disznózsír vagy füstölt szalonna zsírja, piros fűszerpaprika, só, két fej szálasra szeletelt vöröshagyma, 50 dkg szeletekre vágott, vagy felkarikázott paprika, 30 dkg lehúzott héjú gerezdekre vágott vagy feldarabolt paradicsom. A zsiradékon meg kell futtatni a hagymát, belekeverni a pirospaprikát, hozzáadni a paprikát és a paradicsomot valamint a sót. Ha nem elég szaftos a paradicsom, nagyon kevés vizet hozzá lehet adni. Fedő alatt, lassú tűzön kell puhára párolni. (Betehetjük a sütőbe is, ez esetben viszont az áram megdrágítja ételünket.)
Készíthetünk lecsót tojással, rizzsel, krumplival, tarhonyával és másféle tésztával, például nokedlivel is. A vegetáriánusok lecsóihoz jól illenek a különböző zöldségek, például finom a lecsós tök, patisszon, cukkini, padlizsán, szemes bab és zöldbab, és nagyon eteti magát a gombás lecsó is. A lecsóhoz ízesítőként különböző fűszereket adhatunk, például fekete borsot, fokhagymát, petrezselymet, kaprot, bazsalikomot, akik pedig erősen szeretik, csípős paprikával is megszórhatják. A húst kedvelők tehetnek hozzá csirkét, fácánt, nyulat, májat, még ma is emlékszem, mennyire feldobta Édesanyám lecsóit a füstölt kolbász, virsli, szafaládé illetve a krinolin.
Ha mostanában főzök lecsót, akkor tojással vagy hallal készítem. Nagyon finom a lecsós, tonhalas tésztám, melynek készítésekor a sűrű szaftú lecsóhoz tonhalkonzervet és fog keményre főzött hullámos kockatésztát, vagy valamilyen csőtésztát adok. Ízesítésként kevés őrölt borsot és apróra vágott petrezselymet vagy bazsalikomot keverek a tonhalas „alapanyaghoz”, s ha szükséges, mielőtt a tésztára kerülne, egy kis tejszínnel vagy tejföllel fellazítom. De nagyon finom lecsósan az afrikai harcsa, a ponttyal készült rácponty, a lecsós amur, vagy busa is.
A lecsó nemcsak a magyarok körében kedvelt étel, szeretik a letschot az osztrákok és a németek, a letczot a lengyelek, a leeot a szlovákok, a leczot az oroszok, a peperonatát az olaszok, a piperadét és a ratatuillét a franciák. (A piperade tojásos lecsó, a ratatuille pedig padlizsános.) Azt viszont máig sem tudom eldönteni, hogy valójában a lecsó milyenféle étel. Néhol azt olvastam, hogy főzelék, ám ezzel nem értek egyet. Az viszont tény, hogy nagyon gazdaságos, laktató egytálétel, nyugodtan tálalható főfogásként, persze utána jól esik egy kis gyümölcs, nyári szezonban a görögdinnye. Akkor sincs baj, ha túl sokat készítettünk belőle, a maradékot nyugodtan lefagyaszthatjuk, később kiolvasztva és felmelegítve ugyanúgy élvezhető.
Piperade, a francia lecsó
4 evőkanál olaj, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 különböző színű paprika, 4 nagy paradicsom, 4 tojás, kakukkfű, majoránna, ízlés szerint törött bors és só
Olajban üvegesre sütjük a felszeletelt vöröshagymát, paprikát és az összezúzott fokhagymát, majd hozzáadjuk a meghámozott, feldarabolt paradicsomot, a fűszereket és a sót, 15 percig pároljuk, majd a felvert tojásokat (a tojás sárgákat, 1 evőkanál langyos vízzel kell elkeverni, és hozzáadni a fehérjék kemény habját) ráöntjük és 5 perc múlva tálalhatjuk.
Rácponty
1 1/2 kg ponty, só, két nagy fej vöröshagyma, olaj, pirospaprika, 1 kávéskanál liszt, 1 kg krumpli, 1 nagy pohár 20%-os sűrű tejföl, 20 dkg paprika, 15 dkg paradicsom
A pontyot tisztítás után, megmossuk, felszeleteljük, besózzuk és meghintjük a pirospaprikával. Egy kiolajozott tepsit karikára vágott főtt krumplival kibéleljük, rárakjuk a halszeleteket, beborítjuk a szálasra vágott hagymával, felkarikázott paprikával és paradicsommal. Megöntözzük olajjal, ha már a hal majdnem megsült, akkor megöntözzük a liszttel elkevert tejföllel és készre sütjük. Lehet maradék lecsóval is elkészíteni. Ha a tejfölbe nem keverünk kis lisztet, vagy ha a tejfölt már kezdetben ráöntjük a halra, akkor az egész rácponty úszni fog a lében.
