Jó néhányszor jártam Hollandiában, ahol kedvelt ételnek, tartalmas reggelinek számít a hoppel-poppel. Persze ahol engem láttak többször is vendégül, ott a reggeli - akárcsak a miénk - hagyományosan tea, kávé, péksütemény, dzsem és vaj volt. Nem csoda, hisz édesanyám barátnője, Irénke néni, magyarként került Hollandiába, ahol férjhez ment egy holland férfihez. Boldog házasságukból tíz gyerekük született, öt fiú és öt lány, egyik felük szőke, a másik pedig fekete hajú. Mindig otthonosan éreztem náluk magam, a ház asszonyától ellestem néhány holland ételt is, melyeket Irénke néni felváltva készített el a magyar ételekkel. Tőle tanultam meg például a hoppel-poppel elkészítésének módját, persze nem a halas, hanem az igazi, szalonnás, füstölt tarjás vagy sonkás változatát. A tonhalas hoppel-poppelt, mely ugyancsak gyorsan elkészíthető és remek egytálétel, már én kísérleteztem ki.
Hoppel-poppel
Négy személyre számítva főzzünk meg héjában 1 kg krumplit, hámozzuk meg, vágjuk karikákra. Két doboz olajos tonhalról öntsük egy serpenyőbe az olajat, és ezen pirítsunk meg két fej felszeletelt hagymát, majd tegyük hozzá a krumplit, és borítsuk rá az olajos tonhalat. Hintsük meg sóval, őrölt borssal. Időnként óvatosan keverjük meg, és ha összeért, halmozzuk fel egy tálra. Szórjunk rá kevés piros paprikát és apró kockákra vágott csemege uborkát.
A hoppel-poppel, mint azt már jeleztem, hagyományosan szalonnával, tarjával vagy sonkával készül. Persze ahány ház, annyi szokás, azaz lehet variálni is, adhatunk hozzá felvert tojást, leönthetjük tejszínnel vagy rásimíthatunk tejfölt, megszórhatjuk reszelt sajttal, apróra vágott snidlinggel vagy petrezselyemmel. Csemege uborka helyett megteszi a kovászos vagy az ecetes uborka is.
A hoppel-poppel utáni krémes
Mikor elhatároztam, hogy megpróbálok krémest alkotni, tudtam, nagy fába vágom a fejszém, de meglepetésemre egyáltalán nem volt ördöngösen nehéz feladat. Persze azért bevallom, az én krémesem nem lett annyira magas és mutatós, mint a cukrászoké, az íze azonban pont olyan finom volt, amilyennek lennie kell. Érdemes kipróbálni, még a kezdő háziasszonyoknak sem jelent kemény diót ennek az édességnek elkészítése. Egy biztos, akinek sikerül a maga készítette krémesből egy tálnyit az asztalra varázsolnia, azt csodálni fogja érte a családja. A következőkben nem recept leírást adok, hanem a kísérletem lépéseit ismertetem.
Egy csomag készen vásárolt leveles vajastésztát félbevágtam, beletettem egy közepes méretű tepsibe és forró sütőben, rövid idő alatt, rózsaszínűre sütöttem. Közben elkészítettem a krémet. Habverővel 4 tojássárgáját és 1 egész tojást, 10 dkg cukorral, egy diónyi puha vajjal, fél liter tejjel, 2 púpozott evőkanál liszttel valamint egy tasak vaníliás cukorral jól felvertem, s állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A vaníliás krémet az egyik fél kisült tésztalapra még melegen ráöntöttem, s a tetejét előzőleg vízbe mártott késsel elsimítottam. A másik tésztalapot egyforma kockákra vágtam, és a krém tetején szorosan egymás mellé rakva őket, vizes késsel a kockák mentén felszeletelem. Ezután a krémesek tetejét megszórtam szőlőcukorral. (Ha nincs otthon szőlőcukrunk, megfelel porcukor is.) Végül a krémeseket egy lapos tálon szimmetrikusan elrendezve szervíroztam.
Ha a vajas tésztát magunk akarjuk elkészíteni, 25 dkg liszt, 20 dkg vaj kell hozzá. A krémet készíthetjük vaníliás puding-porból is, bár az eredeti krém finomabb, s a lisztnél is jobb a kukoricakeményítő. Vaníliás cukor helyett pedig vanília rudat használhatunk, de az utóbbi meglehetősen drága.
